Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egy ritka csemege: az ausztrál játékeladási toplisták 1993 végéről. (Legalábbis az akkori legnagyobb ausztrál játékbolt-hálózat felmérései szerint.) Konzolon a Mortal Kombat a király, de e játék mögött a sportjátékok uralják a mezőnyt – PC-n viszont ennél jóval változatosabb a körkép.
Forrás: Hyper #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az agyam felfogja, hogy ez a TI 99/4A mikroszámítógép reklámja, a szívem azonban nem hagyja, hogy ne apa szerkójáról beszéljek! Nem tudom, hogy itthon mi számított a lehető legmenőbb otthoni ruhának, de 1983-ban Franciaországában kétségtelenül ez volt a maximum, amit ki lehetett hozni a divatból.
Forrás: Tilt #003. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Nyilván nem a Bungie volt az, akiknek először jutott az eszébe, hogy a japán oni, azaz démon szó parádésan hangzó játéknév is lehetne – a Banpresto például a Kishin Kourinden Oni címmel már kiadott egy SNES-es szerepjátékot. Ez a XIII. századi Japánban, a videojátékok által igen ritkán meglátogatott Kamakura-korszakban játszódott, és a valós történelmi események mellé tömegesen használt fel mítikus lényeket, mágiára képes karaktereket és egyéb fantasy RPG-kellékeket. A játéknak két évvel később, 1996-ban született meg a folytatása: a Bakumatsu Kourinden Oni pár évszazadot ugorva már az Edo-korszakban (1600-1868) kapott helyet; ebben már az ország lelki energiájára törő nyugati hódítók voltak a fő ellenfelek.
Forrás: Dengeki Super Famicom 1994/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Még hogy Castelian; ez itt kérem a Nebulus! Sőt, e remek játék neveinek megkavarása ezzel még nem is ért véget: az amerikai számítógépes verziók a Tower Toppler címet viselték, Japánban pedig Kyorochan Land néven jelent meg a program.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Aligha tévedek sokat, ha az 1978-ban piacra dobott Exidy Sorcerer elnevezésében Dungeons & Dragons-hatásokat vélek felfedezni, már csak azért is, mert ahogy ez a hirdetés is jelzi, a programokat az elszántabb marketingesek képesek voltak spellnek, azaz varázslatnak nevezni. Az efféle programírói pályázat akkoriban nem volt ritka, hisz a mikroszámítógépeket megálmodó mérnöki csapatoknak a legritkább esetben volt csak kapacitása és képessége arra, hogy mintegy mellékesen professzionális programokat is ontsanak magukból. Ha a gép sikeres lett, ezt megtették a profi kiadók – ha azonban az indulás nem volt elsöprő (és a Sorcerer bizony így járt), akkor muszáj volt szoftvereket tarhálni a néptől. Az már más kérdés, hogy illett volna talán fizetni ezekért; merthogy a spec work mind akkor, mind ma undorító kizsákmányolás...
Forrás: BYTE 1979/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ha lenne egy „your” is a szlogen előtt, teljesen biztos lennék benne, hogy ez valami kevéssé ismert, ámde annál perzselőbb brit káromkodás.
Forrás: Compute #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Sötétkék háttéren fekete betűk, funkciótlan, ámde igen színes négyszögek a páncélon, vörös festékkel virtuálisan berácsozott jobb kéz, egy Corporation nevű vállalat – azt hiszem, elértük a cyberpunk maximumát...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ha létezett valaha anarchista videojátékos magazin, az a Hardcore Computist volt, amelynek szerkesztői egyfajta antikapitalista eszközként kezelték a két korábbi fanzin összeolvasztásával létrejött új lapot, és ennek keretei közt elsősorban a korlátlan szoftvermásolás legalizálása mellett érveltek. A néha már filozófiai mélységekbe kalandozó cikkek mellett ez abban fejeződött ki, hogy igen részletes leírásokat adtak a korszak legfontosabb játékainak warezolásához – itt például az első Wizardry legendás másolásvédelmének feltöréséhez adnak segítséget.
Forrás: Hardcore Computist #03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A riasztóan nem az emberi anatómiát felidéző festmény már a Myth: History in the Making második verziójához készült. Az eredeti 8-bites verziók (Commodore 64, ZX Spectrum, Amstrad CPC) egy XX. századi névtelen gyerkőcöt tettek meg főszereplőnek, neki kellett korokon át megvédenie a bolygót a Dameron nevű sötét angyal seregeitől. Amigán azonban férfiasabb körítést adtak a háborúnak, így ott a játékos a időszámításunk előtt élt kelta harcost, Ankalagant tudta irányítani. Ezen túl semmi nem változott, csak a borzasztóan gagyi eredeti borító helyére érkezett az oldalt is látható új Konan-imitáció.
Ez a hasonlat amúgy annyira megállja a helyét, hogy a NES-kiadás egy licenszeléssel később már szimplán Conan néven került a boltokba.
Forrás: Zero #20. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Az igényes, magára sokat adó (és persze dúsgazdag) úriember ezekkel a videokamerákkal tudta megörökíteni az őt nyilvánvalóan nagy számban körbevevő ledér nők tömegét a hetvenes évek elején.
Forrás: Playboy 1972/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella