Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

1986 tavaszán olyan kevés játék létezett még Amigára, hogy egy szűk kétoldalas táblázat elég volt az összes már megjelent, illetve a közeljövőben érkező darab felsorolására. Mivel a korai felhozatal javarészt más platformok sikeres programjainak átirataiból állt, ezek átlagos minősége megdöbbentően magas volt.

Forrás: Amiga World 1986/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Nem gondoltam volna, hogy a vezeték nélküli kontrollerek már 1983-ban megjelentek, de a lényegében semmi másról nem ismert Cynex ekkor dobta piacra a már így készült Game Mate 2-t. Mivel góliát-elemek működtedték az ultramodern joysticket, jó nehéz és igen méretes volt az egység, de tény, hogy vezetékek nem zavarták a szórakozást. Ma sajnos kevéssé használhatóak a még esetleg megmaradt példányok, mert még a leggyengébb wifi-jel is azonnal kinyírja az ezek által használt rádióhullámokat.

Forrás: Electronic Fun with Computers & Games #04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Végre egy olvasói nyereményjáték, amelyet tényleg nem egyszerű megoldani! Legalábbis 1989-ben nem volt egyszerű – ma szinte lehetetlen a dolog, hisz senkinek a fejében nincsenek benne a távoli esztendő leghardcore-abb játékainak borítóképei, logói és marketinghez használt grafikus elemei. A megfejtéshez jelöld ki a következő szöveget:

01. Wayne Gretzky Hockey
02. Wings of Fury
03. Typhoon of Steel
04. Knight Games
05. Modem Wars
06. Renegade
07. Might & Magic II
08. Rocket Ranger
09. Ultima V
10. Twilight Zone
11. Paladin
12. Carrier Command

Forrás: Computer Gaming World #063. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Régi barátunkat egy újabb magazin oldalain fenyegetik meg a gonosz újságírók.


Forrás: 576 KByte 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Sokszor hozom fel a megdöbbentő japán játékneveket, de hát mi mást is tehetnék, ha ezekből a kínálat lényegében végtelen. Ezúttal a később anime-sorozatot is szülő RUN=DIM-sorozat egyik tagját csodálhatjuk meg egy előzetesben. A széria 2000-ben, PS2-n indult a The Mechsmith: RUN=DIM játékkal, ami egy, az akkor új konzol képességeiből sokat meg nem mutató posztapokaliptikus, körökre osztott mech-stratégia volt. Bár a program semmiféle eladási listán nem tűnt fel, a kiadó Idea Factory és a fejlesztő Digital Dream Studios valamiért nem tudták elengedni a témát, így a játék világába álmodva megszületett „az első teljesen 3D CG animációs tévésorozat Ázsiában”. Ez pontosan olyan ótvarul nézett ki, mint amit elképzeltél e leírás hallatán, de a sorozat ettől még nem állt le: még ugyanabban az évben érkezett a fenti, továbbra is kiváló című RUN=DIM as Black Soul, ami még mindig egy csúnyácska, körökre osztott stratégia volt, csak már Dreamcaston. A Yuki Enterprise (ma már Examu néven dolgoznak) által készített játék sem lett sikeres, de az érintettek még mindig nem adták fel: egy évvel később, 2002-ben Wonderswan Color kézikonzolon debütált a borzalmasan rossz RUN=DIM: Return to Earth, ami viszont már egy shoot ’em up volt. Gondolom, ez jóval több, mint amit valaha szerettél volna tudni erről a sorozatról, de hát ez az oldal pontosan erre épít...

Forrás: Dorimaga 2001/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


És miután Gavin kedves édesanyja elment Dallast nézni, Gavin, a kis kópé, betárcsázott egy fizetős BBS-re, és letöltötte a Murder on the Zinderneufot és a Reptont.

Forrás: Atari Connection 1983/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Valahogy így nevelődött ki a japán Nintendo-megszállottak első generációja. 1985 őszén járunk, amikor a már két éve kapható és közepesen sikeres Famicomra megjelenik a Super Mario Bros., a játék, amely teljességgel átalakítja a teljes játékvilágot, és cseppet sem mellékesen dúsgazdaggá teszi a Nintendót. E fotók valamikor a Famicom-boom beindulásakor lészültek; a mánia lecsengésekor már minden hatodik japán emberre jutott egy eladott konzol.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az elmebeteg, vagy legalábbis annak tűnő játékkoktélokat mindig is modern szeszélynek gondoltam, de persze fura ötletei régen is voltak a programozóknak. A rövid stáblista alapján egy bizonyos M. Carasik által alkotott Bible Baseball pontosan az, aminek a cím alapján is tűnik: egy baseball-játék, ahol karakterünk sikerét az szabja meg, hogy a minduntalan felbukkanó ószövetséges és nyilván áldott kvízkérdésérekre jól válaszolunk-e.

„Hány gyermeket tépetett szét az úr két medvével Bétel mellett?”
„Hmm, azt hiszem 42-t.”
„Helyes válasz, home run!”


Forrás: Antic 1983/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A később a Dungeon Masterrel saját stílust kreáló (ráadásul rengeteg pénzt termelő) FTL Games első játéka a rendkívül hülye című* SunDog volt. Bár a játék eredeti, 1984-es Apple II-verzióját ábrázoló hirdetésből talán egy Elite-szerű játék képe alakulhat ki az emberben, e program sokkal kevesebbet tudott a nagy elődnél – és főként az űrharc volt benne piszok gyenge. Volt viszont valamicske története, és persze színes grafikája, így mind ez a változat, mind pedig az egy évvel későbbi Atari ST-átirat egész szép siker lett, hiába dohogott némelyik kritikus.

A címlapon is szereplő festménykollázs David R. Darrow műve.

*Igen, tudom, hogy a sun dog egy meteorológiai jelenség. A játék címének ahhoz semmi köze nincs.

Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az Another World tiszteletére a játék európai kiadója, a U.S. Gold ezt a versengést hirdette meg: a talán még 1991-ben, internet nélkül is könnyen megválaszolható kérdésekkel egy rövid utazást lehetett nyerni a néhány hónap múlva nyitó Euro Disney parkba.

A cég ezzel nem volt egyedül, az épülő vidámpark marketingjének jelentős része épült az ilyesféle nyereményjátékokra, eltérő célcsoportokat becélzó magazinok tucatjaiban hívva fel így a nép figyelmét a látványosság közelgő nyitányára.

Forrás: Amiga Power #07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.