Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Azt hiszem, hálásak lehetünk a sorsnak, amiért nem a Writehander, hanem a szimpla QWERTY-kiosztású billentyűzet lett a default gépelő berendezés számítógépen...

Forrás: BYTE 1978/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ahogy a screenshotok is mutatják, a Voodoo Nightmare egy fura, izometrikus nézetet használó akciójáték, egyszerű fejtörőkkel megszórva. A főszereplő borzalmas kinézete mellett elsősorban a háttérsztori érdemes figyelemre – egész pontosan azon részletek, amelyek felett a hirdetés szemérmesen átsiklik. A kézikönyv kertelés nélkül kimondja: a játék hőse, Boots Barker úgy kerül Kongóba, hogy felesége és legjobb barátja kihajították az afrikai hőlégballon-túráról, mert egymás társaságára jobban vágytak. Nem mindennapi kezdet egy kajla játékhoz...!


Forrás: Zero #14. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Játékot fejleszteni nehéz – főleg akkor, ha stúdiónkat valami váratlan támadás éri. Neil Haldar cége, a Zinc Studios például azért került egyetlen megjelent játék nélkül a süllyesztőbe, mert az alapító egyfajta ajándékként teljes gárdáját kiutaztatta az 1995-ös E3-ra. A bandában csak két programozó volt, akiket azon nyomban el is csábított egy nagyobb fejlesztőstúdió – az egyszerre négy platformra fejlesztett, és az eredetileg tervezetthez képest már így is tetemes késésben levő B.I.O.S.Fear készítése ezért másfél hónapra leállt; ennyi idő kellett ugyanis ahhoz, hogy Haldar beleássa magát legalább az egyik platform, a legfontosabbnak tartott 3DO programozásába. A játék ugyan elkészült az év végére, de újonc kiadójuk, az ASG Technologies a PlayStation megjelenését és átütő sikerét annyira fenyegetőnek látta a 3DO-piacra nézve, hogy a program kiadása helyett inkább lehúzták a rolót, és ez magával rántotta a fejlesztőket is. 

A fenti bemutató az egész biztosan nem ingame jeleneteket mutató képekkel (v.ö. bullshot) együtt az ASG Technologies egy 1994-es prospektusából származik.

Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Általában a kelet-európai filmplakátokról hírlik, hogy hajlamosak grafikusan újraértelmezni az alkotást (megjegyzem, méltán), most bebizonyosodik, hogy erre bizony a fülledt nyugat is képes volt. Ez ugyanis a Star Wars eredeti, 1977-es francia filmplakátja (illetve az annak alapjául szolgáló festmény), a neves képregény-grafikus Philippe Druillet műveként. Bár a gigeri párhuzamok feltűnők, a rajz az első Alien-filmet megelőzően készült.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A gyönyörű, és inspiráló vers (?) mellett sajnos arra is ki kell térnem, hogy Itaru Hinoue grafikus stílusa mennyire távol áll attól, amit én még be tudok fogadni. Az extrém méretű szemek, a száj és az orr csaknem teljes hiánya, az amorf fejformák együtt olyan kombinációvá állnak össze, amelyet én sem a Kanon, sem a Clannad, sem pedig az itt is hirdetett Air kapcsán nem tudtam elviselni. Amúgy természetesen romantikus, drámával teli visual novelekről van szó, és a korábbi, PC-s verzióval ellentétben ez a változat már nem rendelkezett az igen explicit szexjelenetekkel.


Forrás: Dorimaga 2001/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ma már nyugodtan kimondhatjuk: a Sierra On-Line csúfondáros kudarcot vallott első kabalafigura-kísérletükkel – nem hiszem, hogy sok játékos akadna, aki egyáltalán emlékezne Sammy Lightfootra, nemhogy könnyes szemekkel sírná vissza az időt, amikor ő volt a platform-kategória sztárja. Ennek fő oka persze az, hogy a Sammy Lightfoot egy jóindulattal is csak közepes program volt, aminek 1983-ban így esélye sem volt letaszítani Donkey Kongot a kategória trónjáról.

Forrás: Softline 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A VR-technológiával foglalkozó cégek között az 1984-ben alapított VPL Research volt a legkorábbi. A kép valószínűleg 1988-ból származik, és az emberi mozgás tökéletes leképezéséhez használt DataGlove- és DataSuit-prototípusokat ábrázolja. A mai VR-óriások is erősen ezeknek a kutatásoknak az eredményeire támaszkodnak, csak a latexruhákkal nem mertek még előhozakodni.

Forrás: The Verge. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az összesen hét részből álló rendőrnyomozós J.B. Harold-széria különleges játékokból állt: annak ellenére, hogy a névadó főszereplő Amerikában hajkurászta a legaljasabb bűnözőket, mindössze egyetlen epizód jelent meg angolul is, mégpedig az itt is látható második rész, a Manhattan Requiem. A Police Quest-széria minden tagját jócskán felülmúló játékot csak ajánlani tudom, kifejezetten érdekesek az ügyek, ráadásul a rendőri szabályokból is csak azt tartották meg, ami még nem idegesítő. A minőség persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy ugyanez a kreatív csapat alkotta meg évtizedekkel később a Hotel Duskot is.

A klasszikus, rajzolt designt viselő DOS-verzió, illetve a digitalizált képeket használó CD-s változatok (angolul csak LaserActive és Turbografx-16 platformokon) tartalmilag ugyanazt hozták, így ízlés dolga, hogy kinek melyik jön be inkább. Sikert sajnos nem tudott elérni a drága pénzért lefordított játék, így a széria későbbi részeiből már nem kaptunk. A játék angol verziója jelenleg is letölthető a Switch japán eShopjából.


Forrás: MSX Magazine 1988/07. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Te mit csinálnál, amikor csak egyoldalnyi reklám kifizetésére lenne büdzséd, ám két radikálisan eltérő játékot kell hirdetned? A Konami marketingesei a lehető legjobb megoldás mellett döntöttek: egy ismeretlen grafikussal elkészítették a nyolcvanas évek egyik legjobb promóciós gépét, amelyen egy kivert fogú hokis és egy megnyúlt fogú vámpír furcsa húsgóleme próbálja rávenni az olvasót a vásárlásra, lehetőleg rögtön kettőre is.

Forrás: Computer Gaming World #069. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hong Kong hackerei nem mostanában kezdték a Nintendo felidegesítését: az ártatlan nevű Game Converter talán az első warez-hardver volt Famicomhoz. A nyolcvanas évek második felében debütált készülékkel az igen olcsón kapható Famicom Disk System-lemezekre lehetett másolni a kártyás játékokat, így a skrupulusok nélküli üzletemberek a programokat végtelenszer tudták eladni, minden alkalommal hatalmas haszonra szert téve.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.