Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Mindig szomorú látni végül meg-nem-jelent játékok hirdetéseit, de a Forgotten Castle esete talán még elkeserítőbb: a hiányzó logóból úgy tűnik, hogy ez már azt követően jelent meg, hogy az Electronic Arts dobta a játékot, így a fejlesztők önerőből, talán épp új kiadó keresése miatt finanszírozták ezt a reklámot. A dolog nem jött össze, és a program sosem készült el.
Forrás: Computer Gaming World #116. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Kemcót viszonylag ritkán vádolták azzal, hogy túlzásba viszik az eredetiséget, de amit a Crazy Castles-szériából kihoztak, az még a szokásos lustaságon is túlmutat. Bár a sorozatban elvileg csak hét epizód létezik, azok összesen 25 verzióban jelentek meg, régióról régióra változó licenszekkel feldíszítve. A fenti montázson például a negyedik rész három kiadása látható: balra a Japánban megjelent Mickey Mouse IV: Mahou no Labyrinth, középen az amerikai The Real Ghostbusters, jobbra pedig az Európában terjesztett Garfield Labyrinth. A menüktől az átvezető jeleneteken át a helyszínekig minden azonos volt – bár azt azért mindenképp hozzáfűzném, hogy a játékmenet és a pályatervezés sem saját munka volt. Nem, a Kemco inkább megvásárolta pár évvel korábbi német fejlesztésű, Commodore 64-re és Amigára megjelent játék, a P. P. Hammer and His Pneumatic Weapon jogait, és arra építkezve készítette el a Game Boyra megjelent játéko(ka)t.
Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Mindenek előtt: kattints rá szépen a képre, hogy eredeti méretében tudd megnézni annak fantasztikus részleteit!
A fura arányú képregény a Ruiner előtörténetét próbálja meg elmesélni. Az alkotást Benedykt Szneidernek, a játék művészeti vezetőjének köszönhetjük.
Forrás: Artstation. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A játéktörténelem első brit konzolja, a Konix Multi-System valahogy így nézett volna ki, ha az ember megveszi hozzá az összes, jó előre beharangozott kiegészítőt. Talán nem is csoda, hogy a projektből végül nem lett semmi...
Forrás: Zero #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mega Drive-poszter egy magazinban, kevéssé látványosan elhelyezett screenshotokkal „feldobva”.
Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Brit, illetve japán eladási toplisták 1993 szeptemberéből – azt hiszem gratulálhatunk a korszak vásárlóinak, hiszen minden platformon nagyrészt fantasztikus játékok szerepelnek a listákon.
Forrás: Edge #001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Masaya Nakamura, a Namco alapítója játszik egy 1982-es sajtóeseményen a cégének a világhírt és persze példátlan vagyont két évvel korábban meghozó Pac-Mannel. Az eredeti képaláírás szerint ő volt a játék atyja, hisz akkor még nem lehett tudni, hogy Toru Iwatani készítette a programot.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A forrás nélküli idézetekben az a legjobb, hogy bármit, de tényleg bármi alátámaszthatunk segítségükkel. Másfelől persze az is igaz, hogy olyan ember, aki a Dr. Jekyll and Mr. Hyde-ra akár csak azt rá merte volna őszintén sütni, hogy „végül is annyira nem szar”, még nem született, szóval nehéz lett volna forrást adni ehhez a dicsérethez.
„A Retro.Land a világ legjobb weboldala!”
Forrás: Game Player’s #05. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Az 1990-ben (természetesen kizárólag Japánban) megjelent Dragon Quest Card Game (kép a bal szélen) társasjáték ismertetője egy korabeli magazinból. A leírás szerint a legfeljebb négy játékos kártyákat használva küzdhet a random ellenfelek ellen, győzelem esetén pedig arany a jutalom – és akinek a legtöbb pénze van akkor, amikor a legfürgébb játékos felér a játéktábla tetejére, az nyert. A kép jobb alsó sarkában egy korábban megjelent Dragon Quest-társasjáték látható, első ránézésre az bizony a Monopoly, éppcsak Slime-okkal és varázslókkal.
Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Közel hatvan éve, 1962-ben dobta piacra a Sega ezt a játéktermi játékot. Persze a Sega Punching Bag még nem videojáték volt, hanem egy egyszerű elektromechanikus ütéserő-mérő. A koncepció nem volt túl eredeti, hisz az első ilyen gépezet már 1900-ban megjelent az amerikai vásárok szórakoztató részein.
Forrás: Sega Retro. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella