Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár a B.A.T. grafikája (beleértve a dobozképet és az e hirdetésen használt illusztrációt is) valami egészen lenyűgöző volt, de a cyberpunk RPG-nek behirdetett program minden más téren óriási csalódásnak bizonyult.

Tényleges szerepjáték-elemek nem nagyon vannak benne (a nem harccal kapcsolatos képességeket nem használja a játék, a szintlépés pedig nem jár érezhető hatással), és úgy amúgy is egy elképesztően szigorú kalandjátékról van szó. Ha a játékos nem tartózkodik a megfelelő időben a megfelelő helyen, teljesen elvágja magát a győzelem lehetőségétől. A hirdetésben említett 3D-s repülőszimulátor is átverés: a legfeljebb 30 másodpercig tartó jelenetben nem lehet süllyedni vagy emelkedni, mindössze addig kell forogni a szürkészöld poligonok közt, amíg meg nem pillantjuk a villogó tornyot – lényegében egy siklót lehet a lehető legprimitívebb módon kommandírozni.


Forrás: Computer Gaming World #075. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A kép sokkal viccesebb, ha úgy teszünk, mintha a megszeppenten magyarázkodó úr érvelne a kalózkodás ellen, és az iszonyú agresszív arcú, nyakkendőjét a verekedéshez már előre meglazító alak lenne a kérdőre vont warezmágnás...

Forrás: STart #04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A „kérdezzük meg híres emberek véleményét a játékokról” rovat szerkesztője valószínűleg nem tudta, hogy ennyire depressziós szekciót kell majd vezetnie, amikor elvállalta a feladatot. A legjobb Bette Davis véleménye, aki szerint sokkal hasznosabb lenne, ha a gyerekek egymást vernék a játszótéren, hisz a tévéképernyők előtt jó eséllyel legalább a felük megvakul majd... A gyűjtés 1982-ben készült.

Forrás: Videogaming Illustrated #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Wondermega egyike az alig ismert Sega-konzoloknak; részben annak köszönhetően is, hogy valójában nem is a Sega műve. A Mega Drive-ot, Mega CD-t és egy sor high-tech audiókomponenst tartalmazó Wondermegát a JVC, illetve annak Victor nevű egyik leányvállalata tervezte. Bár az egység rémületesen drága volt, korának talán legjobb nem-professzionális CD-lejátszója volt, és e mellett a karaoke-támogatástól a profi MIDI-outputig egy csomó érdekes funkcióval is rendelkezett. A hirdetésen levő négy bizarr fej is a konzol négy fő funkcióját akarja jelképezni: a CD-lejátszást, a játékokat, a karaokét, illetve az adat CD-k kezelését.

A JVC két évvel később a borzalmas X’Eye név alatt, Amerikában is kiadta a gép egy kisebb, funkcióvesztett verzióját, de az 500 dollárt senki nem akarta kifizetni érte; jelentős részben annak is köszönhetően, hogy a Sega öt hónappal előbb már piacra dobta a szintén viharos értektelenséget elérő saját Mega Drive-Mega CD kombinációját, a CDX-et.


Forrás: Marukatsu Mega Drive #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy texasi raktárban évtizedek óta porosodó-rozsdásodó játéktermi gépek 2011-ben. A képen egy Star Wars és egy Bandido automata látható. Egyik sem kifejezetten ritka, de így is igen szomorú ezt a pusztulást látni.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Hordozható Panasonic tévék a hetvenes évek legelejéről: a TR-001 modell a maga másfél inch-es átmérőjével tényleg könnyen cipelhető volt, igaz, sok vizuális örömet vélhetően nem okozott.

Forrás: Playboy 1972/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Noha a nyolcvanas években nem volt meglepő, hogy egy-egy Frank Frazetta- vagy Boris Vallejo-festményt alapul véve készült egyik-másik program borítója, ami Frazetta „The Norseman” című képével történt, még így is durva. A festményen levő barbár pózát, és főleg tekintélyes combizmait mind a Castlevania, mind a Rastan Saga II, mind a Black Tiger borítógrafikusai egy az egyben emelték át. Az eredeti Castlevania-festmény sajnos az 1995-ös nagy Hanshin földrengés során elveszett.

Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A sorozatindító Legend of Zelda tesztje a Famitsu magazin első számából. Az igen hamar, alig néhány újsággal később jogosan megreformált értékelési rendszer ekkor még igen meghökkentő módon az időjárás-jelentések rendszerét vette át, és a kép alján látható ötös skálával értékelt, a remek napsütéstől a szörnyű hóemberig. Az oszlopok a négy külön tesztelő osztályzatait tartalmazzák, mégpedig a következő öt szempontból: közérthetőség, addiktivitás ( szó szerint „mánia”), körítés, mélység, illetve az összesített értékelés.


Forrás: Gamespite. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár nem valószínű, hogy sokan el is hitték, hogy ezzel az Amiga Power magazinban megfuttatott versengéssel tényleg Bullfrog-alkalmazottá lehet válni, a stúdió végül két jelentkezőt is felvett. Ráadásul nem is csak alibiból: az egyikük Mike Diskett volt, aki a Magic Carpet tesztelőjeként kezdte, aztán a Syndicate Wars vezető programozójaként folytatta. A másik még nagyobb karriert futott be: Demis Hassabis is ennek az újságoldalnak köszönhetően csöppent bele a játékvilágba – ő Syndicate-teszterből lépett elő a Theme Park társ-designerévé, majd saját céget alapítva a Republic és az Evil Genius kiadásával szerzett további rajongókat. (Ma pedig az AI-kutatás egyik éllovasa, a DeepMind alapítója.)

Forrás: Amiga Power #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ugye nem csak nekem tűnik éktelen oximoronnak a Final Zone II játékcím? Oké, a Final Fantasy-széria mellett ez a program szimpla amatőr lehet csupán, de valakinek akkor is feltűnhetett volna, hogy ez furán hangzik.

Bár most, hogy belegondolok, kinek is tűnt volna fel? Noha a játék egy teljesen elfogadható felülnézetes shooter a Commando és társai stílusában, akik ma ismerik, azok vélhetően az elképesztően rossz történet, vagy az ahhoz illő angol szinkronnak köszönhetően hallották a program nevét – a Final Zone II állandó szereplője a minden idők legnyomorultabb szinkronjait soroló listáknak.


Forrás: PC Engine Fan 1990/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.