Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Ez a kép (az 1995-ös nyári CES-ről) is pontosan megmutatja, hogy mekkora mellényúlás volt a Nintendo részéről, hogy a Virtual Boyt kézikonzolként próbálták meg marketingelni.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Betekintés egy kaliforniai helyi rádió, az Iverness városában működő KPH kulisszái mögé. Bármilyen évszámot is tippelnél a hardverek alapján, az jó eséllyel nem lesz helyes: a fotó 2018-ban készült!

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.


A Nintendo talán legkevésbé ismert sorozata a Famicom Tantei Club, melynek első részét, a Kieta Koukeisha alcímű epizódot hirdeti a grafika. Az ismeretlenség elsősorban köszönhető, hogy a program csak Famicom Disk Systemre jelent meg, ráadásul irtózatos mennyiségű szövege miatt profi japántudás nélkül gyakorlatilag játszhatatlan.

E programok japán stílusú kalandjátékok, sok vérrel és kőkemény horrorhangulattal – az első részben amnéziás detektívünkkel egy vidéki faluban kell egy gyilkosság hátterét felderítenünk. A játék igen népszerű lett Japánban, így további két epizód is megjelent belőle; a harmadik már Satellaview-n keresztül. 2020-ban az első rész remake-je elvileg megjelenik Switch-re is, igaz, angol nyelvű premiert sajnos ehhez a verzióhoz sem ígérnek.

Forrás: Family Computer Magazine #056. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Meglepő szlogen egy olyan játékhoz, amely kifejezetten igényesen használta a SNES színpalettáját...


Forrás: Die Hard Game Fan 1992/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A híres-hírhedt E.T. the Extra-Terrestrial, amelynek a nyakába nem csak az Atari 2600, de egyenesen az első amerikai konzolkorszak teljes összeomlását szokás varrni, 1982 karácsonyára időzítve jelent meg – aztán 1983 szeptemberében már be is ástak az új-mexikói sivatagba jó 730 ezer példányt az eladhatatlan cartridge-ekből. Ez az a sztori, amit a legtöbben ismernek; azonban a két dátum között érthetetlen módon készül egy másik, szintén hivatalosan licenszelt játék ebből a franchise-ból: az E.T. Phone Home! az Atari számítógépeire jelent meg, és bár ez is kifejezetten gyenge volt, észlelhető kárt már nem tudott okozni a már amúgy is enyhén összedőlőben levő cégnek.

Forrás: Antic 1983/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Mi is lehetne elegánsabb, egy szuperkémhez jobban passzoló, mint egy csoffadt, piros joystick?

De komolyan: kinek támadt az a nagyszerű ötlete, hogy az iránygombokat egy már ránézésre is ótvar joystickkel váltsa ki?

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Bár e poszter alapján talán úgy tűnhet, hogy a Zeta fejlesztőit elsősorban a Star Trek borgjai ihlették meg, hangulatában a játék sokkal közelebb áll az első Alien filmhez. Az űrben sodródó hajón erőteljes horror-atmoszféra kíséretében kell megoldanunk a fura problémákat – ám mivel kalandjátékról van szó, ez leginkább sok olvasással, és az űrhajó sokszori átfésülésével történik, és nem fegyverek használatával.


Forrás: Furoku-Archive. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az ausztrál Carlton United sörgyár mainframe-alapú számítógépes vezérlőközpontja 1972-ben.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Robinson’s Requiem nem egyszerűen az egyik első túlélő játék volt, de a mai napig talán a legkeményebb is – a program nem egyszerűen karakterünk éhségét, fáradtságát és szomjúságát vezette, de a francia fejlesztők még a sebek elfertőződését is megpróbálták modellezni. Így aztán, ha karakterünket rozsdás késsel metszik meg, a gangréna-mutató emelkedni kezd, és előfordulhat, hogy az amputálás az egyetlen megoldás. A szabadon bejárható 3D-s világ 1994-ben még kifejezett újdonság volt; igazán kár, hogy a sztori a Silmarils hagyományainak megfelelően semmit nem tudott kihozni az eredeti alapokból.

A hirdetésen megjelenő képkockák természetesen a digitalizált képekkel és videókkal dolgozó CD-s verzióból származnak, a hét kislemezen megjelent Amiga-verzió egyszerű sprite-okat használt.

Forrás: Computer Gaming World #120. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Négy évvel a VHS előtt egy másik videokazetta-szabvány, a Cartrivision már elvitte a hollywoodi filmeket Amerika jómódú otthonaiba. A hatalmas berendezést néhány gyártó szekrénykébe rejtette, mások pedig, mint a képen is bemutatott AVCO inkább megduplázták a tévé méretét. A géphez lehetett kapni üres kazettát, amit a méregdrága kamerával lehetett megtölteni saját videókkal, illetve lehetett bérelni műsoros kazettákat is egy katalógusból. Az aljasság a rendszerben az volt, hogy az otthoni gépeken nem lehetett visszatekerni a trükkös kialakítású kazikat, így egy bérlés tényleg egyetlen megtekintést jelentett. Talán ezek után érthető, hogy a Cartrivision miért is bukott meg villámgyorsan: alig 13 hónapon keresztül gyártották, így ma már nem sok működőképes példány van belőle.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.