Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Hillsfar érdekes kísérlet volt a Pool of Radiance-szel éppen története legnagyobb sikerét arató SSI számára. Igaz, az „érdekes” ebben az esetben a „meghökkentően ostoba”-fajta érdekes volt, hisz a rajongók által várt Dungeons & Dragons-szimuláció helyett egy legfeljebb közepes minijátékokra építő buta, és végtelenül rövid program lett az eredmény. A Westwood egyik legócskább játéka extra pofonként teljesen varázslatmentes: a háttérsztori miatt sem a mágusok, sem a papok nem tudnak varázsolni a programban, így semmi értelme ilyen karaktert indítani!

Ettől függetlenül az egyik pocsék minijátékot, az arénát mutató reklám kifejezetten látványos lett. A nagy pixel ugye gyönyörű, és ezt legnagyobb meglepetésemre a marketingosztálynak sikerült nyomtatásban is visszaadnia.

Forrás: Computer Gaming World #058. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Évtizedek óta dédelgetett James Pond-gyűlöletemet ez a hirdetés csak tovább táplálta, erősítette. Minden idők messze legócskább karaktere? Könnyen meglehet...


Forrás: Electronic Gaming Monthly #032. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Mielőtt úgy igazán beköszöntött volna a digitális zene korszaka, a számítógépeket a komplexebb analóg hangszerek irányítására használták fel a zenerajongó programozók. Az itt bemutatott fura gépezet a University of Pittsburgh egyik laborjában készült, és az orgona mellett egy Altair 8800b, illetve egy Intellec 8/MOD 80 számítógép tartozik hozzá. A bal szélen levő „buta” terminál csak az irányításra szolgál, saját számítási teljesítménye nincs;azt a munkát a kék Altair-gépek végezték. A konstrukcióval a direkt e célra írt MUSIC programozási nyelvet használva írt nóták megszólaltatása volt lehetséges.

Forrás: BYTE 1978/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

SlipStream: a technológia, amely több konzolt is sírba vitt. A Konix Multi-System az első (és egyelőre utolsó) brit konzol lett volna, de a tőke- és játékhiány miatt sosem készült el. Az annak lelkeként szolgáló SlipStream technológia azonban nem tűnt el, sőt, alig egy évvel később már egy újabb konzolszerűséget jelentettek be főszereplésével. A Konix romjain alakult MSU által tervezett Multi System a 3DO-hoz hasonló tervekkel indult: lényegében egy szabványt jelentett, amelyre építkezve aztán bárki gyárthatott volna eltérő, mégis kompatibilis gépeket. Az első jelentkező erre a tajvani TXE volt, akiket nem a fejlesztés alatt levő kevéske játék, netán a videós képességek érdekeltek, hanem a gép karaoke-lehetőségei. A gép állítólag meg is jelent, sőt, egyes weboldalak szerint a Newstar Electronics és a Yanion nevű kínai cégek is adtak ki olyan, SlipStreamet használó gépeket, melyek elsődleges feladata a Video-CD-k lejátszása volt. (Működő verziót ezekből még senki nem látott, szóval e híreszteléseket érdemes egészséges hitetlenkedéssel fogyasztani.)

A SlipStream majdnem feltűnt egy amerikai konzolban is: az IBM-nél zajló Project Popcorn, egy direkt kisgyerekeknek szánt (és az Apple Pippin ellen készített) konzol lett volna. Mivel azonban a játékpiacot egyre inkább a felnőttes tartalmak uralták (no meg a Pippin is óriásit bukott), az IBM hamar elkaszálta az egész projektet, ami egyben két, nagy ígéretekkel a projekt közelébe csalt fejlesztőcsapattal is végzett.

Forrás: Edge #007. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1982-ben néhányan már a játéktermek veteránjainak számítottak, sajátos testtartással és dedikált lábtartó hardverrel. A Tempesttel játszó fiatalember mögött egy igazi ritkaság látható, a Midway által 1970-ben piacra dobott tengeralattjárós-periszkópos gép, a Sea Raider.

A fotót Ira Nowinski készítette egy Santa Cruz-i játékteremben.


Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Az Apple által finanszírozott Porsche 935-ös, az 1980-as Le Mans-i 24 órás verseny előtt. A Bob Garretson, Bobby Rahal és Allan Moffet által vezetett autó a 11. órában egy megolvadt dugattú miatt a verseny feladására készült. Garretson, illetve Brian Redman egy évvel később ugyanezzel az autóval megnyerték a hasonlóan kemény 24 Hours of Daytona futamot, és Garretson abban az évben a világbajnoki címet is begyűjtötte az almamintás kocsival.

Forrás: Dede Porsche. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


A Castlevania III: Curse of Dracula nyugati dobozképei ezt a nagyszerű festményt használták fel. A grafikus Tom DuBois volt, akinek láthatóan megmutatták a játékot, hisz a képen nem csak ikonikus helyszínek és főellenfelek tűnnek fel, de a főszereplő három potenciális szövetségese is megjelenik. Sajnos a borítóra az egész festmény nem fért rá, így az végül így nézett ki. Csak az összehasonlítás végett: ez volt az eredeti japán dobozkép.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az MSX annyira hobbiszámítógép volt, hogy a gép első éveiben még külön volt értelme hirdetni, hogy melyik játékot készítette profi kiadó. Igaz, talán nem ártott volna egy angol nyelv terén is profi szakembert megkérni a háromszavas mondat lektorálására, de hát biztosak lehetünk benne, hogy a legtöbb olvasónak nem tűnt fel a mondat kacskasága. A hirdetés amúgy az MSX-szabványt menedzselő ASCII műve volt, azért kerülhetett rá két eltérő kiadó terméke is: a Tank Battalion a Namcot, a Moon Patrol e verziója pedig a Dempa Micomsoft játéka volt.


Forrás: Micom BASIC 1984/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Nick Gentry nem vászonra fest, hanem elhagyott, kidobott kislemezekre – ez egyfelől egy utalás a technológia mulandóságára, de ennél is fontosabb talán, hogy egy tényleg egyedi művészeti ág létrejöttének, gyönyörű képek megszületésének lehetünk szemtanúi.

Forrás: Riscar o Mapa. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Ritkán látok olyan játékhirdetést, amely zsigeri undort váltana ki belőlem, de a BurgerTime Deluxe sikerrel járt: nem szimplán a hamburgerbe rejtett papírtok taszít, hanem inkább az a szomorú burger-szerűség a maga meg-nem-olvadt sajtjával, totális öntet-mentességével és grillsütőt sosem látott zsömléjével. Kulinárisan egyes alá, és sajnos a játék sem volt sokkal jobb.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.