Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Japán első számítógépekkel foglalkozó magazinja az I/O volt. A mellékelt kép az újság második számából származik, és Akihabarába vezeti el az olvasót – Akihabarába, amely már akkor is a számítástechnika és a szórakoztatóelektronika japán központja volt. Ahogy a képek is jól mutatják, rendes boltok még nem nagyon voltak, de pokrócr, kisasztalra a kiszórva be lehetet szerezni minden amerikai gépet és japán komponenst, amiből a hozzáértő geek aztán saját masinát tudott eszkábálni.

Forrás: I/O 1976/11. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Kevesen tudják, de Game Lord, minden játékok főura valójában egy igen agresszív, denevérfülekkel rendelkező (és a riasztó nyálmennyiség alapján vélhetően veszett) eb volt.

Ugyanitt: a korszak, amikor a „bad” pozitív jelző volt.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #031. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Láttunk már korábban, hogy Franciaországban miként képzelték el a River Raid csatáit, most pedig megnézhetjük, hogy mindez miként jelent meg Amerikában...

Szintén érdekes, hogy az Activision a vállalat korai éveiben saját reklámanyagain mindig feltüntette a játéktervező nevét – mivel a céget az Ataritól pont az ilyen elismerések megtagadása miatt lelépett fejlesztők alapították, ez náluk elvi kérdés volt.


Forrás: Electronic Fun with Computers & Games 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A kilencvenes évek első fele a játékteremekben és a konzolokon is a Street Fighter és a Mortal Kombat küzdelméről szólt. A sok tekintetben hasonló, mégis teljesen eltérő szellemiségű játékok olyan hatalmas rajongóbázissal rendelkeztek, hogy a magazinok minden hónapban hosszú cikkekben tudtak foglalkozni a két sorozattal kapcsolatos új bejelentésekkel és képekkel.

Forrás: Hyper #03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Amikor a Playboyban kellett hirdetni, még a Sony máskor mindig professzionális markatingesei is beadták a derekukat a fülledt erotikának. Ménkű nagy hangfalak dübörögnek az üvegasztalon, miközben zajlanak a nikotingazdag édeshármas előkészületei – 1970 vad esztendő volt!


Forrás: Playboy 1970/09. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Mivel a Nintendo családvédelmi szempontból extrémnek is minden további nélkül nevezhető időszakában még az isten szó sem szerepelhetett a játékokban (netán azok hirdetéseiben), a Populoust nem lehetett god game-nek nevezni – a supreme being game pedig olyan ostobán hangzott volna, hogy senki nem próbálta meg azt bevezetni, így aztán az amerikai konzolos kiadó, az Acclaim egyszerűen nem árulta el, hogy milyen jellegű játékot is takar a fura cím.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #028. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Apple már 1994-ben is kísérletezett hordozható táblagépekkel – ez volt a Project Vademecum, amelyből mindössze két korai prototípus maradt fent. Ez a fejlettebb, 1995-ös példány, amelynek már nem csak hordfüle volt, de egy webkamerát is beépítettek a mérnökök. A kiálló antenna a beépített wifi modemhez tartozik. A táblagépet érintőképernyővel tervezték, ráadásul már akkor ujjakra, és nem ceruzára szabva. Bár a fejlesztést a cég akkor leállíttatta, az iPad megtervezésekor feltehetően előkerültek a régi ötletek és vázlatok is.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

A Maxis történetével foglalkozó cikkben is említettem, hogy a stúdió hosszú független története során millió eltérő stílusban próbálkozott, még akkor is, ha átütő sikert csak a Sim City-széria tudott ezek közül elérni. A kizárólag Game Boyra megjelent Mysterium is egy alig ismert Maxis-játék: az amúgy a Sim Farmot megálmodó is Eric Albers vezette ennek a végtelenül egyszerű dungeon-túró RPG-szerűségnek a fejlesztését. A bűnrossz zenék, az egyszerű grafika, és az egy gomb nyomkodására építő csaták kombinációja méltán megérdemelt Game Boy-bukáshoz vezetett.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Esett már szó korábban az összesen 12 részesre tervezett Marvel-körítésű kalandjáték-szériáról, vegyük hát szemügyre az első részt, amelynek teljes címe Questprobe featuring The Hulk volt. A megdöbbentően sok platformra megjelent játék csak felületesen tudta átadni a Hulk-élményt, például a „Hulk smash” parancsot nem tudta kezelni a szövegértelmező. Amikor Bruce Banner méregbe gurulására volt szükség, akkor is meglepően szelíd utat kellett használni: ilyenkor a „Bite lip” paranccsal tudjuk a derék professzort bolygópusztító zöld halálgépezetté alakítani.

A hirdetésen látszó másik karaktert, Chief Examinert direkt a játékhoz írta a fejlesztő Scott Adams, ő volt a főgonosz a tervezett 12, illetve az ebből megjelent három játékban – persze csak azért, hogy próbára tegye a derék szuperhősöket, megismerve ezzel nemes lelküket. A karakter meglepően hosszú életpályát kapott: a Marvel 1993-ig szerepeltette karakterlistáiban, szerepelt a Quasar-sorozatban, és 2011-ben volt egy igencsak rejtett cameója a Marvel vs. Capcom 3-ban is: miután Super Skrull használva megsemmisítettük Galactust, e karakter is látható egy pillanatra az intergalaktikus szenátust mutató rajzon.

Forrás: MicroAdventurer 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Bármilyen hangulatos ötlet is volt elméletben a hirdetett játék címét apró hullámok fodraiból megformázni, a gyakorlat mást mutatott: feltehetően kevesen találták meg a Death Wake feliratot a hirdetésen, így egy hónappal később a marketing jóval egyértelműbb megoldást választott – és talán még az sem véletlen, hogy a screenshot pont úgy került a képre, hogy eltakarta a művész, David John Rowe nevét...

Forrás: Amtix #02 és #03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.