Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az 1990-es Judge Dredd messze legjobb pontja a borítófestmény volt, amit a képregényeket akkoriban illusztráló Dermot Power szállított a kiadó Virgin megrendelésére. A játék annyira rossz, annyira repetitív, annyira ótvar volt, hogy még a korszak amúgy igen megbocsátó újságjai is a szemét-kategóriába sorolták.
Forrás: Zero #14. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Gary bizony ráfázott a sündörgésre – szerencsétlen, naiv flótás azt hitte, hogy 162-es IQ-ja bármit is segít majd egy direkt a játékosok szívatására kitalált Atari 2600-as program meghódításakor...
Forrás: Electronic Fun with Computers and Games #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Mindig akad egy nagyobb hal, mindig van egy szarabb joystick – örök igazságok ezek. Ezúttal a másodikra találtam egy új példát, a hajtogatható Skorpiont. Az eszközt szabványos csatlakozója miatt az MSX-től a Commodore 64-ig, a Mega Drive-tól az Amigáig minden gépen lehetett használni, de szilárd meggyőződésem, hogy ennek köszönhetően csak több ember járt pórul...
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Pierre Roussel amerikai grafikus hangulatos pixelrajzai néhány nagyszerű konzolról, és persze a felejthetetlen világokról és kalandokról, amelyekre ezeken keresztül volt lehetőség.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Egy, a nyolcvanas évek professzionális Amerikájára targetált légkondicionáló-reklám.
Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
Egy IBM 610 adatbevivő terminálja, illetve az azon levő parányi monitor; ez 32x10 pixel felbontással kápráztatta el azokat, akik 1957-ben hozzáfértek egy ilyen csodához. A gyártó előszeretettel nevezi ma is a 610-est a világ első személyi számítógépének, ami a valóságban csak azt jelenti, hogy ez volt az első mainframe gép (a szekrény méretű tényleges hardver nem látszik e képen), amelyet egyetlen ember is tudott már kezelni, volt beépített kijelzője, és használatához mindössze egy billentyűzetre volt szükség. Egy teljes készülék ára 55 ezer dollár volt, de 1150 dolláros havidíjért bérelni is lehetett. Az IBM 610 népszerű gép volt, ami akkoriban azt jelentette, hogy 180 példány készült és kelt is el belőle.
A fotót Marcin Wichary készítette.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Egy VHS-felvevő, amelynek gombjairól és kijelzőiről üvölt, hogy a nyolcvanas évek elején lett megtervezve. Egész konkrétan egy 1982-es piacra dobott Sansui SV-R7000 modell van a reklámfotón.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Bár 1993-ra már Magyarországon is meglehetősen háttérbe szorult a Commodore 64, néha egy-egy játék azért még kapott egész oldalas cikket is az 576 KByte-ban – sőt, olykor még színes festékre is futotta. Persze csak akkor, ha egy olyan programról van szó, amit a lap kiadója terjesztett, márpedig a Long Life (merthogy e játék végül ezen a néven jelent meg) ilyen volt. Bár fél évtizeddel lecsúszott az aranykorról, nem volt rossz játék, így ugyanaz igaz rá, mint a No Limitre: ha évekkel korábban jelenik meg ugyanígy, egész szép sikert arathatott volna.
Forrás: 576 KByte 1993/03 és 1993/05. A bejegyzéshez jelenleg 30 hozzászólás van.
Ami először eszembe jut e hirdetésről az az, hogy a Dig Dugban használt pneumatikus eszköz minden idők egyik legbrutálisabb fegyvere – a bőr alá nagy nyomással bepumpált levegő szó szerint pépesíti az ellenfelek belső szerveit.
A második rendkívül meglepő dolog az a hév, amellyel az Atari hátbaveregeti magát, amiért sikerült legalább egy tekintetben pontosan lemásolniuk a játéktermi verzió egyik pontozási különlegességét az otthoni verzióban. Bravó!
Forrás: Atari Connection 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Felvillanyozó reklámfotó a távoli 1982-ből, a ZX Spectrum megjelenésének évéből.
Forrás: Chrome & Lightning. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella