Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Egy cinikus, narancssárga macska nem tűnik eredeti ötletnek, de a Morris cicaeledel-gyártó Garfield után Morrist is sikeressé tudta tenni, legalábbis az Egyesült Államokban. A jószág népszerűsége a tévéreklámok hatására röpke időre akkora lett, hogy a Morris, fő profiljától meglehetősen idegen módon naptárak kiadásába is belefogott, amelyek a változóban levő amerikai otthonok modern eszközei között mutatták be a macsekot. A fényképeket John Welzenbach készítette.

Forrás: Morris: A Cat for Our Times - 1986 Calendar. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A „könyörgünk, ne vegyél PlayStationt, nemsokára már tényleg kijön a mi új konzolunk is” mozgalom egyetlen oldalra tömörítve. A hirdetett, megígért, biztosra mondott játékok közül amúgy a következők sosem jelentek meg Nintendo 64-re:
• Blade & Barrel
• Buggy Boogie
• Centipede X
• Freak Boy
• Ghosts ’n Goblins 64
• Joust X
• POD
• Rev Limit
• Robotech
• Ultra Descent
• Unreal


Forrás: 64 Magazine #01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Távol álljon tőlem, hogy megtámadjam John Cownie-t, de építő kritikaként azt azért megjegyezném, hogy ha a következő könyve is a kreatív grafikáról fog szólni, esetleg a borítóra elhelyezhetne valami tényleg kreatív dolgot is...

Forrás: Centre for Computing History. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

Az Activision-stand az 1984-es januári CES kiállításon. A négy, legalább részben látszó képernyőn a következő játékok futnak: Zenji, ???, Keystone Kapers, River Raid. Ahogy az a cégre jellemző volt, a designerek nevét és fotóját megtaláljuk minden monitor mellett.

Forrás: The Dot Eaters. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A montreali zöld metróvonal Angrignon állomásának modern vezérlőközpontja 1980-ban.


Forrás: Spock Variety Hour. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Egy gyönyörűen felújított (és ennek során IBM lemezolvasókkal felszerelt) Kaypro II hordozható számítógép. A Non-Linear Systems által 1982-ben piacra dobott gép a második portábilis készülék volt; fő előnye az őt hónapokkal megelőző Osborne 1-gyel szemben a hatalmas kijelző volt (5 inch vs. 9 inch), hátránya pedig a fémház, ami miatt közel 15 kilót nyomott.

Forrás: Jupiter’s Shadow. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


Egy teljesen felesleges atomháború kihalt sivataggá változtatta a Földet, a kevéske túlélő pedig mutáns bandák és mutáns állatok által egrecíroztatva éli az életét hevenyészett bádogvárosokban. Egy, csak egy legény van talpon ezen a kopár posztapokaliptikus vidéken: nyilván a játékos karaktere, aki késsel, puskával, esetleg rakétavetővel tesz véres rendet – no meg esetleg a szeméből kilőtt lézersugarakkal, hisz az egyik választható karakter erre is képes.

A Bad Blood az Origin Systems egyik elfeledett játéka, még annak ellenére is, hogy direktora Chris Roberts, producere pedig Warren Spector volt. Sikertelensége talán annak is köszönhető, hogy a hangulatos világot egy legfeljebb közepes akciójáték keretei közt dolgozták fel, és nem egy mélyebb, igazi RPG-ben.

A nagyszerű borítófestmény Larry Elmore műve.

Forrás: Zero #07. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A japán Telenet kiadó legsikeresebb fejlesztőstúdiója a Masahiro Akishino által vezetett Wolf Team volt. A csapat legelső megjelent játéka a Final Zone: Wolf nevet viselte, és bár a Commando-klónok közül finoman szólva sem volt a legjobb, az egyedi ötletek, no meg az első saját alkotás öröme miatt a fejlesztők sosem felejtkeztek el róla. Az 1986-os játéknak négy év múlva szimultán két eltérő folytatása is megjelent: a Final Zone II ugyan egy másik csapat alkotása volt (és ma elsősorban angol szinkronja miatt szokás emlékezni rá), a Japánban FZ Senki Axis, nyugaton pedig a szimpla Final Zone címet viselő igazi második rész viszont az akkor épp két rövid évig tartó önállóságának közepén levő Wolf Team játéka volt. A kamera izometrikus nézetre váltott, a pályák szabadon bejárhatóvá váltak, az ellenfelek pedig már randomgenerált módon rajzanak elő. A program először X68000-es PC-kre jelent meg, majd, ahogy látható is, Mega Drive-ra is kiadták; igaz, arról nem szól a hirdetés, hogy az utolsó pálya sajnos nem élte túl a portolási folyamatot.

Forrás: Beep! Mega Drive 1990/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy csimpánz játszik a kanadai illetőségű Sydney Development játékával, az Evolutionnel. Nem, nem tudok kontextust biztosítani.

A fotó 1983 nyarán készült.


Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Amikor egy nyugati játék megjelent Japánban, sokszor nem egyszerű fordítási munkák kísérték a lokalizációt, de ha valami nem tetszett a helyi potentátoknak, hát azt kíméletlenül átalakíttatták. A Police Quest II is így járt, amikor a főszereplő Sonny Bonds sprite-ját teljesen átrajzoltatta a Sierra On-Line  japán kirendeltsége. Oké, a hajszerkezet talán túlzás egy rendőrnek, de máskülönben a párpixeles változás egy sokkal kifejezőbb, nagyságrendekkel emberibb karaktert eredményezett.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.