Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Válogatás a Nintendo azon logóiből, amelyeket a vállalat még a videojátékos korszaka előtt használt különféle (fizikai) játékokon és kártyapaklikon.

Forrás: Moji. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A két fejlesztő, akik nem kis részt vállaltak az Apple felemelkedésében: az általuk írt, a monitoron látszó VisiCalc táblázatkezelő és könyvelő szoftver az Apple II első éveinek legfontosabb programja lett. Bob Frankston és Dan Bricklin programja az áttekinthetőség és a könnyű használhatóság mintapéldája volt, így sok ezren vásárolták meg a legfejlettebb, 2000 dolláros Apple II-ket azért, hogy a 100 dollárért árult VisiCalc segítségével modernizálják és felgyorsítsák cégük működését. A szoftver olyannyira megelőzte korát, hogy az Apple-rivális Tandy pénzügyi osztálya is évekig kénytelen volt a rivális hardverekkel azt használni.

Forrás: Medium. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A King’s Bounty címlapjának megfestésére a fejlesztő New World Computing egy híres amerikai festőt kért fel, és Lee MacLeod szállította is a kifejezetten hangulatos képet. Bár nehéz elképzelni, hogy hősünk összesen egy szál sárkány kíséretében vonult volna harcba, az biztos, hogy a borító emlékezetes lett.


Forrás: Computer Gaming World #073. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A ma mindenki által ismert játékkategóriák és stílusbesorolások a kilencvenes évek elején még nem voltak általánosan elfogadottak: ez a brit magazin például minden további nélkül a shoot ’em upok közé sorolta a Streets of Rage-et, a Rolling Thunder 2-t és a Shadow Dancert. A következő szám levelezési rovata szerint ez már akkor is éktelen marhaságnak számított sokak szemében, így a szerkesztő elnézést is kért.

Forrás: Mega Drive Advanced Gaming #01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


„Új termékünket kifejezetten a szegényeknek terveztük, így azt még ön is, bármilyen okból is éljen ilyen pórias környezetben, meg tudja vásárolni.”

Forrás: Playboy 1970/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Meglepő játékcím, extra meghökkentő dobozképpel; az AAARGH! semmilyen tekintetben nem volt klisés. Oké, maga a játék egy közepesen pofátlan Rampage-klón volt, egy kampányszerűséggel megtoldva, de a játéktermi automaták szerepeltetését a borítón még ez sem magyarázza.


Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez jelenleg 16 hozzászólás van.

A nyolcvanas évek közepén az amerikai evangéliumi kereszténység jó szokásának megfelelően újabb hisztériába lovallta magát, és a rockzene meg a szerepjátékok után új demonmegszállási vektorokra bukkantak: az akciófigurákra, a képregényekre és a rajzfilmekre. A tájékozatlannak tartott szülők figyelmét a templomokon kívül elsősorban könyvekkel próbálták felhívni a gyerkőcök lelkére fenekedő sátáni problémákra, ezekből áll itt egy remek válogatás – elképzelni sem tudom, hogy milyen elemi erejű próza lehetett, amikor a téma két bajnoka végül együtt állt neki az írásnak...

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Vékony, fehér betűk a világosszürke mezőben – bizony ez a reklám is a Sony fura időszakából származik. Bár első, sőt talán második pillantásra sem tiszta, ezzel az oldallal a Sony a Multitapot akarta eladni, a kis kütyüt, amellyel négy kontrollert lehetett egy bemenetbe bedugni. Két ilyennel akár nyolcan is lehetett egy gépen játszani, de ezt az Electronic Arts egyes sportjátékai mellett csak kilenc program tudta kihasználni.

Forrás: Official PlayStation Magazine #055. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A nagyszerű, parányi méretük ellenére is kifejező sprite-okat használó Cannon Fodderek és Sensible Soccerek lettek a Sensible Software stúdió legfőbb örökségei – de nem felejthetjük el, hogy egyetlenegyszer próbát tettek a poligonokkal is. Igaz, az általuk alkotott Commodore 64-es verzió olyan kevés háromszögből állt, amennyire az csak lehetséges volt, és így is meglehetősen lassan mozgott. Hiába, ezt a gépet nem erre találták ki.

És ha még nem vetted volna észre, a borító egy brutális bokatörés pillanatával kíván jó szórakozást a programhoz.


Forrás: Amiga Format #13. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Egy stílusosan minimalista reklámfotó az 1987-ben piacra dobott Macintosh SE számítógép-családhoz.

Forrás: Graphic Minded. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.