Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Mi történik, ha néhány fiatal srác összeáll, és a japán játéktermi masinák szeretete által fűtve létrehozzák életük első shoot ’em upját? Néha ebből a nekibuzdulásból a Katakis születik meg, néha pedig a Necronom, amelyre nem véletlenül nem emlékszik a világ – egész konkrétan semmi eredeti nem volt benne. A puskáját kaján vigyorral töltő fura sci-fi démon azonban remek kép, így a reklámnak mindenképp helye van az oldalon!
Forrás: Zero #08. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Az Amiga World magazin már 1988 végén, a platform igazi aranykorát évekkel megelőzve összerakta a „minden idők legjobb Amiga-játékai” listáját, amelynek éllovasait, első tíz helyezettjét tartalmazza a fenti három oldal. A Top 10-ből a Defender of the Crown és a Marble Madness mellett legendás kalandjátékok (Uninvited, King’s Quest III, Leisure Larry) maradtak ki nagy számban. Az első helyezettel ki ért egyet?
Forrás: Amiga World 1988/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Atari számítógépekkel kapcsolatos kvíz, egyenesen 1983-ból – nem szégyen, ha ma ezek jó részére nem tudod a választ. Én legalábbis ezzel vigasztaltam magam...
Forrás: Antic 1983/10. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Ha biztosítani akarod, hogy a humoros leütés-animációk miatt váratlanul óriási sikert arató sakkjátékod második része az eredeti eladásainak töredékét hozza csak, van egy tuti tippem: sakk helyett dolgozd fel a xiangqi nevű, igen hasonló, mégis teljesen másként működő kínai táblás játékot! Amíg a hüledező játékosok próbálnak barátságot kötni az új figurákkal – mint az ágyúk vagy a tanácsadók – egész biztos belesétálnak a csapdába, amit a tábla speciális részei, a kastély és a folyó jelentenek. Már csak arra figyelj, hogy az oktatómód fogalmazzon minél félreérthetőbb és homályosabb módon, és készen is van a tökéletes bukás!
Forrás: Computer Gaming World #076. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1976 az óriási horderejű változások éve volt az amerikai számítógép-iparban – ez volt az az esztendő, amikor az addig szinte kizárólag mérnökök által fűtött hobbi eljutott a tömegekhez. A boltokban megjelentek az első igényesebben tömeggyártott készülékek, így az addig egyeduralkodó „építettem egy számítógépet” hozzáállás helyett végre a „vettem egy számítógépet” is lehetségessé vált. Persze az ebben az átalakulásban élenjáró Altair gépcsalád sem feltétlenül volt az az azonnal használható PC, amire ma gondolunk a név hallatán, de legalább már forrasztani és kábelezni nem kellett. A 18 slottal rendelkező alaplap pedig még ma is impresszíven tágas lenne...
Forrás: BYTE 1976/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Oké, a Game Boy nem volt egy kifejezetten kecses bestia, de legalább hordozható volt. Ha azonban ráaggat az ember fél köbméternyi tökhaszontalan műanyag extrát, ez az előny azonnal eltűnik. Szintén kevéssé hasznosnak tűnik a tökéletes D-padot felváltó, ránézésre is botrányos minőségű analóg kar, és a magam részéről a sztereó hangszórók hasznát is kétségbe vonnám...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #040. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.
Bár eredetileg a Universal filmstúdió ötlete volt, mindenki a Nintendo filmjeként ismerte a Wizardot, ami a felszínen egy vidám kalandfilm akart lenni egy isteni tehetségű videojátékos srácról, de az alkoholista szülőktől a fejvadászokon át a kamionsofőrök által elkövetett súlyos testi sértésekig minden került bele, mert a nyolcvanas években az egész ipart áthatotta a kokain. E filmben volt először látható többek között a Super Mario Bros. 3 amerikai verziója (persze az újságok a bő egy évvel korábbi japán megjelenés óta cikkeztek róla, szóval akkora meglepetés ez azért sokaknak nem volt), és a Power Glove is itt lett híressé. A filmben ezek mellett fontos szerepet kapott a Ninja Gaiden, a Rad Racer és a Contra is. A 6 millió dolláros büdzsével készült alkotás végül 14 milliós bevételt termelt, így akár sikernek is hívhatjuk.
Forrás: GamePro #005. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Nem egyszerű dolog a véletlenszerűség félistenévé válni: e játék szerint például hét eltérő világban kell helytállnia annak, aki ilyen ambíciókat dédelget. A valóságban persze ez mindössze azt jelenti, hogy a hét képernyőt randomizált sorrendben kapjuk meg, és azokon a lények is véletlenszerű pozíciókban jelennek meg.
A Randamn reklámjához használt grafikára viszont szemernyi panaszunk sem lehet, az tökéletesen hozza a környezetet és a lényeket, amelyekkel az efféle ágyékkötős-revolveres hősök minduntalan találkoznak.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.
Noha az Abandoned Places abszolút nem a legnagyobb amigás szerepjáték volt (a kétes értékű diadal egyértelműen az egy évvel korábbi Fate: Gates of Dawné), a dicsérő szavak nagy részét így is megérdemelte. Bár a bevallottan a Dungeon Master receptje alapján készült RPG elsősorban nem a műfaj megújításáról szólt, így is igen kellemesen játszható darab volt.
Forrás: Amiga Power #11. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Hogy egy ízig-vérig brit magazinba miként is került bele anno a Rollergames francia nyelvű hirdetése, az majdnem olyan jó kérdés, hogy a Konami egész pontosan mit is akart megannyi NES-klasszikust követően ezzel a rettenettel. A későbbi Treasure stúdió leendő legénységének tekintélyes része végezte a fejlesztést, de a magát sajnos teljesen komolyan vevő görkoris vérengzést még ők sem tudták élvezetesen tálalni.
Forrás: Mean Machines #16. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella