Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Kevés marketingesnek van annyi vér a pucájában, hogy a teljes gamertársadalmat patkányrajongók gyülekezetének nevezze, de az Ocean még ezt is megengedhette magának.
A rajzot Bob Wakelinnek, a nyolcvanas évek nagy brit borító-rajzoló sztárjának köszönhetjük. Mit nem mondjak, nem ez volt karrierjének csúcspontja...
Forrás: Zzap! 64 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Petar Karađorđević fiatalkora nem volt álom és mese: bár egy, a britek által támogatott állampuccs segítségével 18-évesen elfoglalta a jugoszláv trónt, a náci erők tíz nap múlva már be is vonultak az országba, így II. Péter király egy londoni hotelben volt kénytelen uralkodni elfoglalt országa felett. Amikor a nácikat kiűzték, Sztálin úgy döntött, hogy elég volt a koronás főkből, így a király megszűnt királynak lenni. A fotó két évvel később készült, és ember meg nem mondaná, hogy az egykori uralkodó bánkódna; igaz, amikor a csocsóban kijön a lépés, mi más is zavarhatná az embert, nem igaz?
A fénykép 1947-ben, a fényűző svájci St. Moritz üdülőben készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A LIFE magazin felkérésére Andreas Feininger fotózta az amerikai légierő légvédelmi szuperszámítógép-rendszerének, a SAGE-nek azon részeit, amelyek nem voltak eltitkolva a nyilvánosság elől. Évszám sajnos nincs, de a hetvenes években történhetett a dolog.
Forrás: Google Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Jézus tényleg visszatért, mégpedig Converse-ben, egy ménkű nagy lézerpuskával a kezében és egy anime-babával az oldalán!
No persze az Enix nem egy új evangéliumot illesztett a Bibliához; a remek, és egy rajongói fordításnak köszönhetően már angolul is játszható Jesus: Kyoufu no Bio-Monster folytatása ugyan már nem a Space Lab Jesus űrállomáson játszódik, de története így is több szálon kapcsolódik az elődhöz.
Az illusztrációt Fujiomi Munemitsu festette.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Noha saját konzolt végül nem tudott kiadni, a nyolcvanas évek végén a Konami minden platformon otthon volt, legyen az konzol vagy PC, játékterem vagy kézikonzol. Sőt, még kvarcjátékokat is nagy mennyiségben gyártottak, és mivel ezek éveken át érkeztek meghökkentő számban, az is biztos, hogy ezeknek volt piaca is.
Forrás: GamePro #009. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Ez az előzetes 1994 végére ígérte a King Arthur: The Quest of the Fair Unknown megjelenését, de ez végül nem következett be. Egy ideig azt hittem, hogy a játékot elnyelte a mérhetetlen ambíció, illetve ennek elválaszthatatlan párja, az eszelős fejlesztési büdzsé – de esetünkben nem ez történt. A fejlesztők már a Synthetic Dimensions stúdiónevet használva ugyanis másfél év késéssel, 1996 tavaszán csak befejezték az akkor már két CD-t is megtöltő kalandjátékot, ami végül Chronicles of the Sword címmel jelent meg. Engem ez teljesen elkerült, de a korabeli reakciókat átböngészve ezt nem sajnálom: a Game Informer szerint például ez volt a kalandjátékok addigi mélypontja, de szinte minden más cikk is kitér az eszelős lassúságra, az egész program dögunalmas mivoltára és a bicskanyitogató pixelvadászatra.
Forrás: Edge #011. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Nem túlzás: a legrosszabb címlap, amit a korszak egyik legjobb játéka, a Link to the Past valaha kapott!
Forrás: Super Play #02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Akihabara egyik játékboltjában valaki az első Dead or Alive demójával játszik.
A fénykép 1998 májusában készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Valamikor 1998 őszén látogatta meg a Total Control magazin a Team 17 stúdiót, akkor, amikor a piciny yorkshire-i stúdió a Wormsök után befolyó vagyont rengeteg párhuzamos fejlesztés finanszírozására költötte el. A legérdekesebb beszámolók azok, amelyek végül meg nem jelent játékokról szólnak: a kifejezetten nagy költségvetésű P.I.G. például két év fejlesztés után majdnem megjelent PlayStationre és PC-re, amikor valamiért mégis törölték a projektet. Az SGP végül az EON Digital kiadó gondozásában (és Stunt GP néven) jelent meg 2001 tavaszán. Az Alien Breed: Conflict egy FPS lett volna, de ez ugyanúgy nem látta meg a napvilágot, mint az olaszok által készített horror kalandjáték, a Project WM. E játékokról később a Team 17 soha nem nyilatkozott, és további képeket sem adtak ki belőlük.
Forrás: Total Control #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Zajlik a munka a RIZ (Radio Industry Zagreb) gyárában, valamikor a hetvenes években: a már kész televíziók végső tesztelését és beállítását végző munkásokat sokszor a nyári szünetüket töltő fiatalok közül toborozták.
Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella