Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Sajnos sokat nem tudnk erről a képről azon kívül, hogy egy, az amerikai hadsereg által használt és a Silicon Graphics által kiépített katonai rendszert látunk akció közben – de a fotó van olyan érdekes, hogy vétek lenne kihagyni.
Forrás: 80-90s Computing. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Néhány kiemelkedően sikeres tévéműsornak köszönhetően a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a kvízjátékok óriási népszerűségnek örvendtek Japánban, amit természetesen sok kisebb játékcég is megpróbált kihasználni. Az Atlus e kevéssé ismert próbálkozása a pofátlanabbak közé tartozott: a Quiz Marigoto The World már címében is igen hasonló volt a TBS-csatornákon futó műsornak, ráadásul ahogy az a képeken is látszik, valahogy csak sikerült pár lengén öltözött hölgyet is belecsempészniük az amúgy teljesen komoly kérdések ezreit felvonultató játékba.
Forrás: Gekkan PC Engine 1991/03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Nosztalgikus kiállítási beszámoló az 576 KByte megszokott mesélős stílusában; a Rise of the Robots grafikája nyilván ezeket a srácokat is megvezette, ők is elhitték a Sierrának, hogy az Outpost majd csak akkor jelenik meg, ha kész lesz, és persze ők is hittek még benne, hogy a Lands of Lore II jobb játék lesz elődjénél pusztán azért, mert látványos jelenetek vannak benne.
Az egészhez még hozzátenném, hogy a Cyberwar végül ezzel a borítóval jelent meg...
Forrás: 576 KByte 1994/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Ha a többi kép is ilyen izgatóan jó minőségben szerepelt a cég által forgalmazott lemezen, nem is lehet kérdéses, hogy az megérte-e az árát...
Forrás: MacWorld 1985/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1998-ban Japánon kívül nem sokan emlékeztek már az első Wizardry-trilógiára, de ott még ekkor is érkeztek az új és új verziók. A Llylgamyn Saga PlayStationre, Saturnra és PC-re jelent meg, természetesen csak a szigetországban.
Az első három játék e verzióit a Soliton fejlesztette, és mint a japán portok legtöbbje, ezek is Jun Suemi szörnygrafikáit és Kentarou Haneda nagyszerű zenéit vették alapul. E mellett a Llylgamin Saga automata térképezést, (opcionálisan) randán textúrázott falakat, valamint egy ötödik szintű kezdőcsapatot tartalmazott újítás gyanánt.
Forrás: Dreamcast Magazine 1998.12.04.. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Homályos, de hangulatos felvétel egy amerikai játékterem 1982 nyári nyitónapjáról. Az előtérben a lány a Galagával játszik, amögött egy-egy Space Duel, Ms. Pac-Man, Mr. Do, illetve Turbo automata sorakozik.
Forrás: Catherine DeSpira. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Bár 1980-ban már rengeteg magazin és üzlet szolgálta ki az új hobbi, a mikroszámítógépek iránt rajongókat Amerikában, az eladások mai szemmel nézve nevetségesen aprók voltak. Itt például a TRS-80 számítógépet gyártó Tandy cég dicsekszik azzal, hogy szűk két év alatt már százezer gépet sikerült eladniuk – egy ilyen eredmény nyomán ma nemhogy csődbe jutna egy vállalkozás, de a vezérigazgatót is kerékbe törnék.
A hirdetés amúgy még az idehaza talán még az utódnál is ismeretlenebb legelső, még csupán monokróm képességekkel rendelkező TRS-80 gépet próbálja a linóleumpadlóról eladni. Néhány hónappal később került a boltokba a CoCo becenevű TRS-80 Color Computer, amely egy kis ideig az Apple, az Atari és a Commodore komoly ellenfele tudott lenni. Amikor a többiek brutális árháborúba bonyolódtak, azt a Tandy nem nagyon tudta követni, és jelentős részben ezért mind az eladások, mind a szoftverellátottság komolyan visszaestek. Bár a legutolsó, 1985-ben piacra dobott Tandy Color Computer 3 gyártását csak 1991-ben fejezték be, akkorra a brand már a „futottak még” kategóriába se nagyon fért volna bele...
Forrás: 80s Microcomputing 1980/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
„Sziasztok, mi vagyunk az Adventure International, és a játékok mellett bőrcsizmácskákkal, rosszul szabott selyemgatyókkal és műanyag dzsekikkel is foglalkozunk. Ja, és a hajunk is tökéletes! XOXO”
Forrás: Antic 1983/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Még ha egy cégláncolaton keresztül is, de ez a Disney egyetlen slasher horrorfilmje, így talán megérdemli a figyelmet. Másért nem nagyon: a „ha meghalsz a játékban, meghalsz a valóságban is” koncepcióval dolgozó filmről a legpozitívabb vélemények java is a mérhetetlen szar kategóriába sorolja.
Forrás: NGamer #01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Noha a Nintendo a NES sikerével új irányba vitte el a játékipart, a cég mindig is titoktartásáról volt ismert, eladási számokat például csak a legritkább esetben közöltek, legalábbis a játékosok és a játéksajtó felé. A kereskedelmi partnerek azonban nem voltak meg konkrétumok nélkül, és ebben a nekik készült, és sokáig a nagyközönség számára el sem érthető prospektusban végre találunk egy rakás amerikai számot és egyéb statisztikai mutatót. Az egyik legérdekesebb adat, hogy a prémium árazású Nintendo telefonközpontot évente hétmilliónál is több hívás érte; elképesztő mennyiségű pénz ömölhetett be a céghez ebből az Európában nem is ismert szolgáltatásból. Szintén megdöbbentő a japán játékosok szoftveréhsége: náluk minden eladott gépre 12 játék jutott, míg Amerikában ez a szám mindössze öt volt. (Ne higgyünk az ezt magyarázó szövegnek, amely ezt a Famicom két éves előnyének tulajdonítja, abban a korszakban a konzolra kevés játék jelent meg, és bizony az eladások sem voltak annyira mesések még; a valóságban az eltérést a Dragon Quest, és az általa hozott RPG-őrület magyarázza.)
Forrás: The Official 1990 World of Nintendo Buyers Guide. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella