Napi retró

1991-ben a kvarcjátékok olcsó áruknak köszönhetően hatalmas közönséget tudtak meghódítani – feleannyiba kerültek, mint mondjuk egy Game Boy-játék, és külön hardver is járt hozzájuk. Igaz, még a szofisztikáltabb darabok sem tudtak hosszú távon változatos szórakozást nyújtani, de ahogy látszik, a gyártók legalább próbálkoztak az új és új designmegoldásokkal.

A játékvilág hajnalán a Namco e nevet csak a játéktermi automatáinál használta – a jóval kisebb költségvetés és figyelem mellett készülő otthoni játékokra pedig valamiért a Namcot brandet sütötték rá (amennyire tudom, sosem derült ki az extra „T” jelentése). A fenti reklám a bemutatott nyolc játéktermi játék vadonatúj MSX-kiadásait hivatott népszerűsíteni; bár hogy a kiberpiramisoknak mi köze van ehhez, azt sajnos nem tudtam megfejteni.

A brit kiadó, a U.S. Gold tényleg azért jött létre, hogy az Egyesült Államok legjobb, mondhatni aranyat érő játékait terítse Európában. Mivel a nyolcvanas évek közepén a legtöbb amerikai játékkiadónak eszébe sem jutott egy költséges európai főhadiszállást alapítani és fenntartani, ez az óceán mindkét oldalán kiemelkedően jó ötletnek számított, és a U.S. Gold néhány évig a legnagyobb brit játékcég tudott lenni.