Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Stunts – remek versenyjáték és nagyszerű nyaktorna egyben!

Forrás: Computer Gaming World #078. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Azt hihetnők, hogy az Atari a francia piacra minőségi Asterix- és Obelix-feldolgozásokkal próbált betörni, de a helyzet sajnos nem ez volt. Az 1983-as hirdetésen a kor egyik nagy átverése látható: az Atari 2600-ra megjelent Astérix ugyanis az Amerikában még Taz címmel jelent meg, és gall harcos helyett egy tasmán ördögöt tett irányíthatóvá.

A játékmenet azonos: a nyolc sáv közt manőverezve el kell kerülni az akadályokat (ACME-féle dinamitok, avagy Hangjanix hárfái), miközben a lehető legtöbb kincset (hamburgert és üdítőt, illetve varázsitalt és disznóhúst) gyűjtjük be. Ráadásként a Taz sem volt valami eredeti: az ugyanis a Turmoil egy kiemelkedően pofátlan másolata volt.

Teljesen mindegy, hogy melyik karaktert irányítjuk, a rémesen egyszerű játékmenet mindkettőben hamar unalmassá válik. Ezért is meglepő, hogy az Obélix is is lényegében ugyanezt a koncepciót vitte tovább, éppcsak azzal a „csavarral”, hogy a sávok már nem voltak ugyanolyan módon kiemelve.


Forrás: Tilt #012. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A tévére köthető Pong Amerikában 1980-ban már senkit nem érdekelt, de a konzolok terén még szegényes Franciaországban még bizniszt lehetett  építeni a játék klónjaira. Hogy az éktelenül kényelmetlennek tűnő zsámolyokon ülő kliensek pontosan milyen géppel is játszanak, az már megállapíthatatlan, de már valami fejlettebb modell lehet, hiszen kétütős „dupla” Pong variáció látszik a tévéképernyőkön.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.


Amerikában még akkor sem tudtak mit kezdeni az európai focival, amikor már saját világbajnokságot rendeztek belőle. Ez az 1994-es, kifejezetten a VB-re időzített játék persze nem rendelkezett az esemény hivatalos jogaival (azok a brit U.S. Gold kiadónál voltak), ezért csak kamu játékosnevekkel lehetett lejátszani a válogatottak csatáit.

A meglehetősen undorító hirdetésen látható dobozkép egyébként furcsa öszvér: keverednek benne az európai verzió részletei, illetve az amerikai Genesis-borítók színhibás elemei. A végleges amerikai dobozkép amúgy a lehető legfantáziátlanabb lett.

Forrás: EGM2 #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

51 év telt e e Panasonic-magnó megjelenése óta, és ez az idő elég volt ahhoz, hogy szinte lehetetlenné tegye a gépezet legfőbb képességeinek megértését. FET? AFC?? VU meter!?

Az mindenesetre biztos, hogy a falra és plafonra tapasztható pici hangfalak tökéletesen illeszkedtek az éppcsak elkezdődött hetvenes évek hangulatához.


Forrás: Playboy 1970/04. A bejegyzéshez jelenleg 21 hozzászólás van.

Bár 1983-ban az Egyesült Királyságban még nem is voltak erős riválisai, az Atari első 8-bites számítógépei mégsem tudtak lényeges piaci részesedést kihasítani maguknak. Amikor ez a hirdetés megjelent, a 48 KB-os ZX Spectrum ára 129 font volt, a C64 árát pedig a kezdeti 400 fontról a Commodore éppen leverte a 300, majd 250 fontra. Az így kezdődő árháborúban sok gyártó elvérzett, és az Atari ST megjelenéséig lényegében ez az amerikai cég is eltűnt az európai piacról.

Forrás: Computer & Video Games #020. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Érdekes easter egg hazugság a Mario Kart 64-ben rejlő erotikáról.

Még ennél is érdekesebb, hogy a levelet az az Emile Hirsch küldte a magazinnak, aki később többek közt a Speed Racer és a Once Upon a Time in Hollywood filmekben is játszott.

Forrás: GamePro 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

Igencsak meglepő, hogy az elsősorban letaglózóan látványos grafikájáról ismert International Karate+ egy ilyen szottyos reklámot kapott...

De amíg szörnyülködünk, tanuljunk is valamit: a játékot az egész világon kiadó System 3 Software valamiért úgy gondolta, hogy az amerikai közönség nem lesz vevő erre a címre, így az eredetit a World Karate Championship, míg a pluszos kiadást az érthetetlen Chop N’ Drop címmel küldték a boltokba.


Forrás: The One 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 15 hozzászólás van.


A BBC Radio 1 egyik népszerű DJ-je, Dave Lee Travis adja át egy jótékonysági koncertet követően az egyik fődíjat a szerencsés nyertesnek, Mandy Strongnak. A Space Invaders Part II nagyjából ugyanaz a játék volt, mint az ikonikus előd (Amerikában ezért Space Invaders Deluxe néven került forgalomba), éppencsak három dologgal tudott többet: az egyik rendes űrtámadó találat esetén két lénnyé osztódott, illetve volt két speciális UFO is benne.

A fotó 1979. november 30-án készült, Londonban.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

Azt hiszem, el kell kezdenem katalogizálni a Froggernek, illetve pofátlan klónjainak szentelt magazinhirdetéseket az oldalon...

Frogger (Apple II, Atari 400/800): 1,
Frogger (Atari 2600): 1,
Froggy (ZX Spectrum): 1,
The Frog (BBC Micro): 1,
Road Toad (Commodore 64): 1.


Forrás: Acorn User 1983/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.