Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Néhány játékra tényleg igaz a magyarul elég furán hangzó „rosszul öregedett” kifejezés, és ezek közül is kiemelkedik a Chakushin Melody Damon. Persze ez nem is igazi játék, hanem egy app: az 1999-es programban j-pop előadók slágerei, idolok dalai, anime- és játékzenék találhatók, amelyeket a programon keresztül telefonunkra lehet áttölteni. No nem kábellel: minden dalhoz járt egy hosszú, akár több száz számból álló kódsor, amit a telefon zeneszerkesztőjében lehetett bepötyögni, így létrehozva az adott szám midi verzióját. A program várakozáson felül népszerű lett, így a Ving gyorsan kiadott két folytatást, amelyek új és új zenékkel látták el a csengőhangokra vágyókat.


Forrás: Cool Box Art. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


A nukleáris robbantások szórakozásba menő vidám szemlélése e játék megjelenésekor, 1989-ben már valószínűleg nem tűnt jó ötletnek, így a Might & Magic-, illetve Heroes-sorozatokról ismert Jon Van Caneghem e stratégiai játéka csak a hirdetéseken poénkodott ezzel. Kár, hogy maga a játék sem volt kiemelkedő: az atombombás-propagandás stratégiai játék sajnálatosan kevés lehetőséget adott a játékosok kezébe – ráadásul multiplayer sem volt benne.

Forrás: Computer Gaming World #073. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mivel a hirdetés valamiért nem hangsúlyozza ki, én a biztonság kedvéért megemlítem, hogy az Ohio Scientific által 1979-ben piacra dobott Challenger 4P MF egy rendkívül erős mikroszámítógép volt. Puszta teljesítményben háromszorosát hozta a TRS-80 tudásának, és duplázta azt, amit az Apple II vagy a Commodore PET tudott – de mivel nem volt hozzá ismertető könyv, így szoftver sem készült rá megfelelő mennyiségben, ez pedig megpecsételte sorsát.

És persze minden idők egyik legnyomorultabb designhibáját sem hagyhatjuk említés nélkül: a memóriát törlő Break gomb közvetlenül a Return gomb alatt kapott helyet, így egyetlen rossz mozdulattal elveszíthettünk mindent, amin addig dolgoztunk, lett légyen az egy játék, vagy akár valami hosszú programkód...

Forrás: BYTE 1979/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A négy, már ránézésre is pofátlan klón közül egyértelműen a Cosmic Intruders neve a legjobb – üvölt róla, hogy egy méretes szinonímaszótár segítségével gyártották...


Forrás: Computer & Video Games #020. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Kevesen tudják, de Steve Jobs minden más érdeme mellett igen tehetséges Joker-cosplayer is volt, ahogy az ezen a két „rendes” sajtófotó közt készült fényképen is tökéletesen megfigyelhető.

A fotó az első Macintosh startja körül, 1984-ben készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Négy évig készült, és az egyetlen változás az volt, hogy a fejlesztők minden ésszerűségi határt áthágva játszhatatlanul nehézzé tették a negyedik Wizardryt. Andrew Werdna visszatérését komolyan kell venni: a játékos a már az első részben kivégzett, de most valamiért mégis magához tért varázslót irányítja. Parti nincs, szintlépés nincs, gyógyító varázslat nincs, a fix, jobbára védett és/vagy rejtett helyeken megidézhető testőr-szörnyek ereje pedig általában nem elég a veszélyes ellenfelek lelassítására sem. Ha állást mentesz, az egész labirintus újratöltődik szörnyekkel. Már az első szoba is egy aljas, logikátlan csapda, ahonnan sokan ki sem tudtak jönni; és talán ők jártak jól...

A négy esztendőt felölelő fejlesztésbe a grafikus motor lecserélése már nem fért bele, így az 1987-es játék továbbra is fekete-fehér drótvázas grafikát használt, ami, két évvel a Bard’s Tale után finoman szólva sem volt lenyűgöző...

Forrás: Computer Gaming World #054. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az Alan Turing által tervezett ACE mainframe végül ténylegesen megépített, „apró” verziója, a Pilot ACE. Az egyik legelső, brit tervezésű és gyártású számítógépet a fotó néhány perccel az előtt mutatja, hogy a berendezést prezentálták volna a sajtó képviselőinek. Az előtérben Edward Newman mérnök végzi el az utolsó ellenőrzéseket.

A fénykép 1950. november 29-én készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Brillance-t, az amigás korszak egyik legnépszerűbb grafikus programját hirdeti egy francia lap. Az ahhoz készült pixelfestmény, az Amiga Lagoon, kiemelkedő remekmű volt, és nem kis szerepet játszott abban, hogy James Sachsot meghívták a Defender of the Crown fejlesztéséhez .


Forrás: Amiga Dream 1993/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Volt idő, amikor a kiadók aktuális szoftverfrissítéseikről egészoldalas, szignózott hirdetésekben számoltak be a nagyvilágnak...

Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A nyolcvanas években az amerikai játékkiadók nagyja mindent elkövetett annak érdekében, hogy nehogy kiderülhessen, hogy egyik-másik programjukat Japánban készítették. A manga-stílusú grafikákat újrarajzoltatták, a karaktereket átnevezték, néha akár a teljes történetet is áthelyezték valami amerikai városba.

Ez történt a korai szerepjátékokkal is: a Dragon Questeknél Akira Toriyama, a Final Fantasyknál Yoshitaka Amano nagyszerű grafikáit tüntették el a marketingesek, mondván, az amerikai fiatalok megriadnának az általuk nem ismert stílustól. Ezt a furcsa (és szerintem valójában nem létező) rettegést az Amerikában 1989-ben bemutatott Akira, a három különálló japán animéből összevágott Robotech, illetve a kilencvenes évek elején berobbanó Dragon Ball tüntette el; ezek hatalmas nyugati sikerét követően a „japános” jelző szitokszóból értékké vált.

Ahogy ezen az 1990-es magazinborítón látható, a Nintendo ekkor még nem volt ennyire progresszív: az első Final Fantasy-játékot ultrahagyományos nyugati fantasyként próbálták meg még ekkor is eladni.



Forrás: Nintendo Power #017. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.