Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A The Art Department grafikus program tesztelése közepette teszi fel 1990 egyik fontos kérdését az Amiga Format magazin: tényleg, de most tök őszintén, valóban szükségünk van 16 millió színre?!


Forrás: Amiga Format 1990/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Úgy vélem, e három játék reklámjából talán többet is ki lehetett volna hozni; mindenesetre ehelyett koncentráljunk inkább a középen levő alkotásra! Először azt hittem, hogy ez a csodálatos Behind the Magic valami nagyon korai verziója volt, de aztán rá kellett jönnöm, hogy négy hosszú éven keresztül azért nem húzhatták még azt a remekművet sem a LucasArts fejlesztői.

Lehet, hogy mások számára ez nyilvánvaló, engem mindenesetre sokként ért, hogy 1994-ben valóban megjelent egy Star Wars Screen Entertainment nevű termék. A leírásból nem derül ugyan ki, de e program 14 képernyőkímélőből áll, semmi interaktív nincs benne. A nagy képen a Cantina nevű screensaver látható: ez egy statikus kép, amelyen a szoftver mindig egy-egy véletlenszerűen választott karakterre közelít rá. Egy másik egy bitang jó kijelzőt használó óra volt, egy harmadik pedig a hipertérbe beugró, majd onnan visszatérő Millennium Falcon ikonikus jeleneteiből állt.

A dolgot talán túl komolyan vevő oldalak sosem mulasztják el megjegyezni, hogy e program sok karakterrel kapcsolatban hibás információkat közölt, viszont innen derült ki az a máig a kánonhoz tartozó információ, amely szerint Tarkin nagymoff keresztneve Wilhuff. És ezzel ma is tanultunk valamit.

Forrás: Hyper #08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1983-ban egy új szövegszerkesztő telepítése kicsit bonyolultabb volt, mint manapság...


Forrás: Acorn User 1983/06. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Bár a Bungie ma már elutasítja az abúzus minden formáját, 1996-ban még más szelek fújtak: ekkor a cég még vidáman gondozta a PC-re egy évvel korábban megjelent Abuse Macintosh-verzióját. Ahogy a reklám is említi, a program az állandó hentelésről szólt: a zombitanyává vált börtönből menekülni vágyó főhős minden, épp a kezébe akadó eszközzel mészárolja az élőholtak tömegeit. Nekem úgy rémlik, hogy a játék jó nehéz volt, így éppenséggel az én dühszintem nem csökkent tőle...

Forrás: MacAddict 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár e program az Arcus-sorozat negyedik része volt, nem csodálkoznék rajta, ha a legtöbbek számára ez meglepetés lenne: ez volt ugyanis az egyetlen epizód, amely megjelent angolul is. Sajnos a program nem tartozik a Wolf Team emlékezetes alkotásai közé, hisz lényegében egy csúnyácska, izometrikus nézete miatt csálén irányítható Gauntlet-szerű programról van szó. Sebaj, az Arcus Odyssey e reklámja így is megérdemli a helyet az oldalon, köszönhetően elsősorban Kazutoshi Yamane grafikus alkotásainak.

Forrás: Beep! Mega Drive 1991/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Oké, cseppet sem videojáték, de retrónak retró, ráadásul nagyon tetszik a kép. A kép, ami 1922. február 13-án készült, és amelyen az ismeretlen hölgy egy pálcaflaskát mutat be a kamerának. A nevéből kitalálható funkciójú eszköz az amerikai szesztilalom alatt igen népszerű divatkiegészítő volt.


Forrás: Shorpy. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az 1984-es JVC GR-C1 kamera tényleg csodának számított: az alig 3.7 kilós gép a világ első egybeépített kézikamerája volt, ami ráadásul (egy adapterrel) minden VHS lejátszóval kompatibilis minikazettákra rögzített. Ha ez nem lenne elég, a keresőben le is tudta játszani a felvett anyagot, ami szinte egyedülálló volt, amikor megjelent a készülék.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

1984 késő tavaszának brit spectrumos eladási toplistája, emoji-gazdag stílusban tálalva. A teljesen játszhatatlan (Stonkers) és a bődületesen nehéz (majdnem az összes) programok közt volt néhány olyan is, amelyekkel már anno is számtalan órát töltöttem el: a Jet Pac például még ma is tökéletesen játszható, a Scuba Dive akkoriban végtelen és szörnyű veszélyes kalandnak tűnt, az Atic Atac pedig talán az első fantasy-élményem volt.


Forrás: Your Spectrum #04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az Ocean igazán a mikroszámítógépeken volt igazán nagy sztár: egyszerű, de látványos játékaik sokszor pont elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a magányos fejlesztők és ministúdiók világában kiemelkedjenek. A hatalmas japán kiadók által uralt konzolpiacon azonban sokszor még licenszeik sem tudták megmenteni játékaikat a bukástól – egyszerűen mindig volt jobb program, mint a RoboCop vagy a Navy Seals.

És kegyes leszek: a Bad Dudes Vs. Dragonninja borítóját (vagy nevét) most nem is alázom meg...

Forrás: Mean Machines #15. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.