Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egy meg nem nevezett taxisofőr bűvöli a bájaira éhes kamerát 1942 tavaszán a New York-i Taxi Driver’s Club egyik flipperasztalán. A kecses póz feltehetően annak köszönhető, hogy az asztaloknál már nem maradt hely a teázni vágyó úrnak; de ezzel mi igen jól jártunk, hiszen így az udvariasan megírt, a gyakori golyólopások elleni tiltakozó táblát is megörökíthette a fénykép.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Egy hirdetésbe természetesen néhány kósza túlzás beleférhet, de az egyenesen a valóság tagadása, hogy az Infiltrator „megrázta” Amerikát. A mértékadó Computer Gaming World magazin az eltérő verzióknak például 20 és 40 százalék között osztott, és arra sem láttam semmiféle bizonyítékot, hogy a játék meghódította volna az amerikai eladási listákat...
Forrás: Zzap! 64 1986/09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Nem tudom, mennyire közismert, hogy Amerikában 1941-ben betiltották a flippereket. A központi utasítást az egyes államok és nagyvárosok vérmérsékletüktől függő intenzitással tartották be, és ebben a legkegyetlenebb New York volt. Mivel a flippereket szerencsejátéknak tartották, azokat pedig nyilvánvalóan a maffia irányította, minden rendőrkapitány és polgármester a flipperek elleni fellépéssel akart jó pontokat szerezni.
Bár akkorra a legtöbb államban már nem élt a tiltás, New Yorkban csak 1976-ban oldották azt fel, mégpedig a képen megörökített menetnek köszönhetően. A komikusan kurta nyakkendőt viselő úr a 26-esztendős Roger Sharpe, akit mindenki a város legjobb flipperjátékosának tartott, neki kellett bebizonyítania, hogy itt nem a szerencsén, hanem a képességeken és a rutinon múlik minden. Noha nem ment egyszerűen, Sharpe végül meggyőzte a kibicelő önkormányzati képviselőket, akik másnap feloldották a tilalmat – épp időben ahhoz, hogy a flippereknek legyen négy jó éve a Pac-Man mindent átalakító érkezése előtt...
Forrás: Arts and Culture. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A 2003-as Forma 1-szezont záró japán nagydíj előtt Michael Schumacher teljesíti egyik marketingkötelezettségét: jó képet vágva a dologhoz megy néhány kört a deluxe kiszerelésű Ferrari F355 Challenge 2: International Course Edition Sega-játékkal a Shell helyi főhadiszállásán.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Bytes Brothers furcsa jószág volt: egyfelől egy könyvsorozat pár gyerekdetektívről, akik blőd ügyeiket (például: „vajon ki lopta el a szánkót?”) a Nibble nevű mikroszámítógép segítségével oldották meg. Másfelől viszont a rövid kötetek (100-120 oldal, mindben öt üggyel) egyben programozási segédanyagként is funkcionáltak, hiszen az esetek csúcspontján nem csak a kölykök írják be a programkódot saját számítógépükbe, de ezt elvárják az olvasótól is. Az első három kötet BASIC, az utolsó három kötet Pascal nyelvű feladványokat tartalmazott, de mindegyik a lehető legegyszerűbb volt – kalandjátéknak még a legnagyobb túlzással sem nevezhető a brit Armada kiadó e próbálkozása.
Forrás: Enter 1984/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A trollkodás igen magas foka, amikor a konzolodra készülő exkluzív játékot a rivális gépre koncentráló lapban hirdeted. Mint az jól látható, az európai Nintendo-központ a kilencvenes évek elején efféle kolosszális trollokból állt. (Trollokból, akik nem tudták helyesen leírni, hogy Street Fighter II.)
Forrás: Mean Machines Sega #01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Noriyoshi Ohrai parádés posztere a cím alapján kitalálható tartalmú filmhez, a Godzilla vs. Space Godzillához.
Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.
Mike Oldfield, illetve mindaz a hardver, amire a zenész 1982-es Five Miles Out világkörüli turnéjának szüksége volt.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.
Feltehetően nem egy valódi retro-VR headset, hanem egy Ben Pearce nevű grafikus modern alkotása – de ettől még néz ki olyan jól a fotó, hogy azt megosszam.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ma a legtöbb játékkiadó utálná, ha interaktív filmnek neveznék videojátékait, de 1986-ban a Cinemaware a lehető legnagyobb örömmel fogadta e szavakat. Igaz, kicsit túlzásba is vitték a dolgot, mégpedig azzal, hogy a nem sporttal foglalkozó játékaiknak egy új műfajnevet is kitaláltak, és ezt, az Adult Entertainmentet, minden felületen megpróbálták bevezetni a közbeszédbe. És ahogy az majd’ minden hasonló, felülről irányított szlengnél megtörtént, ez sem működött. (Vagy legalábbis a kifejezésről ma senki nem a cég termékeire gondol.)
Forrás: Amiga World 1986/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella