Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Egy jól hangzó szlogen, és egy talán kevésbé sikerült fénykép – a Casiónak legalább fél pontot meg kell ítélnünk.

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Art of Fighting 2 legszórakoztatóbb pályája Lee Pai Long otthonába vezet, vagyis Tajvan egyik zsúfolt utcáját mutatja meg. A részleteket így, a halálos összecsapásba bonyolódott harcosok nélkül sokkal jobban lehet szemlélni.

Forrás: Fighting Game Backgrounds. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ember nem gondolná, hogy ennek a Famicom-játéknak az alsó hangon is pocsék borítója valami feledhetetlent rejt – és ennek kimondásáig én sem merészkednék el. A 1999: Hore, Mita koto ka! Seikimatsu azonban innen messziről egy kifejezetten érdekes táblás játéknak tűnik, ami egy, a Monopolyhoz hasonló felépítésű terepen zajlik. Kocka helyett kártyákat kell használni, építkezés és a többiek szívatása helyett pedig erőpontok gyűjtésével, illetve bizonyos mezőkre lépve a történet előgördítésével, igazi narratív döntések meghozatalával kell foglalkoznunk. A részben kooperáló játékosok a Föld elpusztítására törő zöld idegenek megállításával foglalkoznak: az 1995-ben megérkező inváziót még az új évezred bekövetkezte előtt kell megállítani.

A játék korabeli japán kritikái borzalmasan rosszak voltak (a Famitsu 17 pontja például csak az igazi szemétnek járt ki), és a program kipróbálása nélkül ezeket nem is cáfolnám – viszont meggyőződésem, hogy ezt az alapötletet ma remekül lehetne feldolgozni.


Forrás: Nintendo Reporters. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A játékvilág apró, vélhetően soha ki nem derülő rejtélyei közé tartozik az is, hogy miért érezte úgy a hirdetésekkel foglalkozó kolléga, hogy a Zombie Zombie David John Rowe által festett eredeti borítóját a reklámokhoz neonszínekbe kell csomagolni.

A magam részéről arra is kíváncsi lennék, hogy a Spectrumon is tetszetősen minimalista grafikát használó játék címképernyője miért is nézett ki így...

Forrás: Computer Gamer 1985/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ah, a tipikus póz és öltözet, amelyben én is naponta oly lelkesen belefeledkezek személyi számítógépem kihasználásába!


Forrás: BYTE 1980/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Új-Zélandon a helyi Nintendo-disztribútor egészen sajátos megközelítéssel reklámozta a Nintendo 64-et...

Forrás: Total Games 1997/04 és 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Emlékeim szerint a StarCraft volt az első játék itthon, amit több hónapig tartó, fizetett marketinghadjárat támogatott. Szerintem egész eredményesen, én például (bár inkább a tesztek hatására) megvásároltam az eredeti verziót, pedig akkor ez még nem volt természetes...

Forrás: PC Zed 1998/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A legrangosab japán animációs filmek és sorozatok (Nausicaä of the Valley of the Wind, Neon Genesis Evangelion, Appleseed) posztereinek megrajzolásával híressé vált Yoshiyuki Takani nagyritkán videojátékokhoz is alkotott – mégpedig mindig a saját, sci-fi témák esetében is messzemenőkig realisztikus stílusában. A kép természetesen a Metal Slug Anthology tiszteletére készült, és Japánban ez díszítette a dobozt. Máshol ez természetesen túlságosan minőséginek bizonyult, így fürgén le is cserélték; Amerikában erre, Európában pedig erre a szemétre...

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1983. május 17., Akihabara, Tokió.

A fiatalok az egyik hatalmas elektronikai bolt elé kihelyezett játékautomatákkal játszanak – a világos gép például a felirat alapján egy Tomy-féle Lupin the Third masina.


Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

„A grafika, mint általában NES-en, szörnyű”, rúg a szegényebb, SNES-re váltani 1992-ben még nem tudó konzoltulajdonosok veséjébe a Banzzaï magazin írója (csak, hogy aztán 65 százalékkal jutalmazza a látványt). Persze nem feltétlenül akarom védeni a North & South e verzióját, már csak azért sem, mert az Infogrames minden hazafiságot félretéve a nem a minőségről ismert Kemco által készített portot csak két hosszú évvel azt követően hozta be Európába, hogy az már leégette magát Japánban, illetve az Egyesült Államokban.

Forrás: Banzzaï 1992/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.