Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Arcom, amikor az igen fontos különbségeket magyarázom az anime és a rajzfilmek között idősebb rokonaimnak.
(És igen, a Manga Video cég elsődleges profilja az anime-terjesztés volt Japánon kívül.)
Forrás: Super Play #12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A BBC Radio 6E stúdiója 1932-ben vélhetően a korszak egyik legmodernebb zenei állomása volt. Az ekkor átadott központ, a Broadcasting House épületében 22 stúdió volt, valamint a leltár szerint 800 ajtó, 6500 lámpa, 98 óra és 142 mérföldnyi kábel. Bár azóta sokszor átépítették és kibővítették, a Broadcasting House ma is a BBC egyik fő épülete; és ki tudja, talán ma már még több ajtó található benne...
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Bár a Street Fighter II történetét bemutató cikkben rengeteg verzióra kitértem, az X kimaradt a felsorolásból. Illetve dehogy maradt ki: ezt a nevet csak Japánban használta a Capcom, nálunk ez a kevésbé misztikus Super Street Fighter II Turbo névre hallgatott.
Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Tudástár-könyvsorozat a legkülönfélébb témákban igyekezett eligazítani a gyermekeket könnyen érthető magyarázatokkal, barátságos rajzokkal és életvidám példákkal. Egy kivétel akadt a szériában: a mellékelt groteszk rajz és brutális anekdota Az emberi testről című kötetben jelent meg, minden bizonnyal egy teljes generációt rettegésbe taszítva.
A fotót Bognár Péter osztotta meg az IDDQD Facebook-oldalán.
Forrás: Facebook. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Rendben, 1989-ben a streamelés és a let’s play videók még nem élőben mentek, de a koncepció már létezett. Bár Amerikában ez a fajta VHS-videózás sosem lett igazán népszerű, Japánban a Street Fighter II eszelős sikere nyomán néhány évig kifejezetten sikeresek voltak a verekedős játékokkal foglalkozó videókazetták.
Forrás: Game Player’s 1989/06-07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mielőtt a Hasbro felvásárolta volna őket, a Parker Brothers az egyik legnagyobb amerikai társasjáték-forgalmazó cég volt, többek között a Monopoly, a Rizikó és a Scrabble is az ő exkluzív termékük volt. 1982-ben két új vállalkozást is elindítottak: viharos sikerrel csaptak bele a könyvkiadásba, és hatalmas pénzeket megmozgatva egy videojátékos osztályt is alapítottak. Eredeti termékek helyett inkább a máshol már sikeresnek bizonyuló programokat licenszelték, és ahogy az jól látható is, azokat lényegében minden számottevő platformra átírták. A piac legendás, 1983-as összeomlását követően többet nem erőltették a témát, és még társasjátékaik digitalizálását is átengedték más cégeknek.
Forrás: Antic 1983/11 és 1984/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Street Fighter II átütő sikerét követően tömegesen jelentek meg a különféle verekedős játékok – némelyikből máig tartó sikeres sorozat lett, mások megérdemelten hullottak el lényegében már a premier előtt. A Battle Blaze is ilyen volt: a SNES-re* megjelent verekedős játék jó eséllyel a negatív rekorder a tartalmasság kategóriában. Alig hat karakter volt benne, akik mindegyike öt eltérő támadással rendelkezett. A versus játékmódban csak egy csupasz aréna-pályán lehetett játszani, a sztorimódban pedig csak egy karakter volt irányítható, akinek egymás után le kellett vernie ellenfeleit. Vegyük ehhez hozzá a gyenge közepes grafikát, a pocsék animációkat és a millió remek riválist; érthető, hogy a Battle Blaze miért tűnt el a koponyás herevédőt hordó félork ellenére is oly hamar a süllyesztőben...
*Néhány forrás szerint létezett játéktermi verzió is, de ennek semmiféle tényleges jele (például fotó, újságcikk, screenshot, netán ROM) nincs, így a magam részéről ezt nem tartom valószínűnek.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #041. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
1994 tavaszának (konkrétan április utolsó két hetének) összesített japán eladási toplistája. A százalékok az e két héten eladott összes játékból származó részesedést jelzik, és a kerekítések miatt van olyan sok döntetlen. A Nintendo konzolja ekkor már szinte egyeduralkodó volt Japánban, és a nagyszerű játékok tömegesen érkeztek a gépre. Az SFC a Super Famicom, az MD pedig a Mega Drive platformot jelölik. A helyezettek a következők (ahol volt, ott az angol kiadás neveit használtam) voltak:
01. Final Fantasy VI
02. Super Bomberman 2
03. J-League Excite Stage ’94
04. Super Puyo Puyo
05. Rokudenashi Blues
05. Star Fox
07. Space Invaders DX
07. Super Mario All-Stars
09. Gunstar Heroes
10. Super Mario World
10. TV Anime Slam Dunk
12. Super Famista 3
12. Super Mario Kart
14. Ranma ½: Hard Battle
14. F-1 Grand Prix Part III
16. Super Metroid
16. Bishoujo Senshi Sailor Moon R
18. Mega Man Soccer
18. Sonic the Hedgehog 2
18. Hyokkori Hyoutan Jima: Daitouryou o Mezase!
Forrás: Dengeki Super Famicom 1994. 06. 17.. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bizony, 1994-ben, a SimCity 2000 megjelenésének évében ismét el lehetett adni pusztán azzal az eredeti SimCityt, hogy az minden épülethez, minden katasztrófához, jószerivel minden kattintáshoz lejátszott egy gagyi élőszereplős jelenetet. A humorosnak szánt videók sokkal inkább a szekunder szégyenérzet, és nem felhőtlen kacagás kiváltására voltak alkalmasak, így az erre elszórt másfél millió dollárt az Interplay nem tudta visszatermelni.
Forrás: Computer Gaming World #118. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Természetes pózok, hihető dekoráció, apró monitor – a New York magazin első 1984-es száma mindent megtett, hogy élethűen mutassa be borítóján az új, kiismerhetetlen emberfajtát: a számítógép-használókat. A cikket érdemes elolvasni, egész jól bemutatja, hogy a számítógépek mainstreammé válása előtt miként tekintett arra az átlagember.
Forrás: New York Magazine 1984.01.09.. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella