Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A CSIRAC (Commonwealth Scientific and Industrial Research Automatic Computer) temérdek rekordot tud magáénak: ez a legelső ausztrál számítógép, és egyben a legrégebbi fennmaradt elektronikus számítógép, plusz a legelső számítógép, amely digitális zenét tudott lejátszani (sajnos erről nem maradt fent felvétel, mindenesetre a „közismert” Colonel Bogey March volt az első számítógéppel lejátszott dal). Az 1949 novemberében első sikeres tesztfázisát teljesítő gép az ötödik számítógép volt a világon, amely elektronikusan tárolta programjait.

Forrás: Wikimedia Commons. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Szívesen kigúnyolnám a reklámon még óriási betűkkel is elférő teljes háttérsztorit, de hát az általam olyannyira kedvelt Lands of Lore története sincs ettől annyira messze. No persze az egy hangulatos és egész jól sikerült RPG volt, nem pedig egy, akkori szóhasználattal élve „multi-game”.

Ez az olyan programokat jelentette, amelyeknek lényegében minden pályája más játékmenetet használt. Ezt nyilván lehet okosan is tenni, de a Castle Warrior gyengécske szintjei sajnos nem nyújtanak sok örömet.


Forrás: ST Format 1989/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Várom a megfejtéseket, hogy a tapasztalt gyártó vajon miért ezt a taktikát választotta a Commodore 16 népszerűsítésére. Az amúgy is komoly hátrányból induló gépnek, úgy érzem, egy lényegesen jobb kabalafigurára lett volna szüksége; és ha már itt vagyunk, a géphez mellékelt négy játék (X-Zap, Punchy, Chess, Picture Builder) sem az a kínálat, amiért a riválisokat félresöpörve rohantam volna a boltba...

Forrás: Your 64 1988/11. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


Elsőre, sőt, szégyenkezve bevallom, még másodjára is Original Invadersnek olvastam e játék címét, és csak később döbbentem rá, hogy nem erről van szó. Így aztán még felháborodni sem tudok; az Orical Invaders csak egy, a korszak millió klónja közül, nevével mindössze annyit jelezve, hogy ez épp Oric 1 gépekre készült.

Forrás: Computer & Video Games #022. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Kíváncsi vagyok, hogy manapság az a lebegő tripla-minaret milyen osztályzatot érne poligonillesztésből valami grafikusi tanfolyamon...


Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Egy idő után a Sony maga is annyira elhitte saját propagandáját arról, hogy a 3D sokkal jobb, mint a 2D, hogy a cég amerikai ága egyenesen betiltotta a pixelgrafikára építő játékokat, hogy azok nehogy rossz hírét keltsék tyűdenagyonmodern konzoljuknak. Ezzel persze egy rakás fantasztikus játéktól fosztották meg  a játékosokat, de a megfelelően agymosott közönség egyenesen tapsolt ennek a húzásnak. Ezt kiválóan példázza ez az oldalpár is, ahol nem egy, de egyenesen öt újságíró szörnyülködik azon, hogy a Konami ilyen pixeles állapotban merte kiadni a Castlevania: Syphony of the Nightot. Legalább azt tudta volna a kolléga, hogy a sorozat NES-en született meg...

Forrás: PlayStation Pro 1998/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Riglas borítója ocsmány módon hazudik: a főhős, Mei oldalán lógó pengét ésszerű tőrként ábrázolja, pedig az a játékban sajnos egy irritálóan tömpe minikard volt, így minden harc idegesítően nehéz küzdelem volt.

A játék ezen felül viszont egész szórakoztató volt, legalábbis az 1986-os japán számítógépes akció-RPG-k mércéjével; ez persze el is várható, ha tudjuk, hogy az a Kazurou Morita állt mögötte, aki korának egyik nagy japán programozósztárja volt.

Forrás: Oh! MZ 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Mindössze 16 év kellett ahhoz, hogy innen eljussunk a YouTube-ig.


Forrás: The One 1989/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Csak az országtól függ, hogy Schneider VG 5000, Philips VG5000μ, avagy Radiola VG-5000 néven ismert ez a masina; a tok pontos árnyalatát leszámítva mindegyik teljesen ugyanaz a számítógép volt. Az 1984-ben indult gyártáshoz az egész vállalkozást tulajdonló Philips állítólag óriási reményeket fűzött, de a ZX Spectrum és a Commodore 64 között ez a modell nem tudott elég vevőt szerezni, és két év múlva minden piacon beszüntették az árusítását.

Forrás: 1000 bit. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A konzolpremierek régen kiváló alkalmat nyújtottak arra, hogy önhibájukon kívül másodvonalbeli játékoknak is juttassanak némi rivaldafényt. Mivel az Xbox megjelenésekor esély sem mutatkozott arra, hogy az Ace Combat valaha is elhagyja a PlayStationt, a piaci résre a Konami villámgyorsan csapott le. Igaz, a hirdetésből nem igazán derül ki, hogy ez valójában az Airforce Delta folytatása, de hát kicsire nem adunk...

Ráadásul Európában ugyanúgy Deadly Skiesnak hívták ezt, vagyis a folytatást, mint az alapjátékot.

Forrás: Next Generation 2002/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.