Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Egy számomra teljesen ismeretlen korai FPS előzetese (ahogy a rövidítés hiányából kiderül, ez a kifejezés még nem volt ismert 1993 legvégén). Bár a szöveg nem említi, a programot a három francia fejlesztő a Blake Stone motorjával készítette; ami pedig természetesen a Wolfenstein 3D engine-jének kicsit feltupírozott változata volt – a textúrázott padlók és plafonok erről azonnal árulkodnak. Noha első kézből származó tapasztalatom egyáltalán nincs, a korabeli kritikák szerint az In Extremis még csak közel sem járt ahhoz, hogy fel tudjon nőni a Doom szintjére.

Az oldalsó minihírek közül különösen tetszett a középső, amely szerint az Interplay szívesen várta az ötleteket, hogy a kicsit lapos Star Reach munkacímet mivel is lehetne leváltani. Ez valószínűleg az európai részleg gerillaakciója volt, hisz a program Amerikában ezen a néven jelent meg; mi viszont Star Federation néven találkozhattunk vele.


Forrás: PC Gamer (UK) 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A PlayStation-játékok legelső generációjához tartozó Kileak: The Blood folytatását vélhetően kevesen ismerik errefelé – nem csoda, azt ugyanis Európa már nem kapta meg. És bár a hirdetés alapján ezen akár bánkódhatnánk is, erre nincs szükség: az Amerikában Epidemic névre keresztelt Kileak 2 ugyanis egy kifejezetten gyenge FPS volt, amit borzalmas átvezetők tettek akaratlanul is viccessé.

Forrás: Ultra Game Players 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A marketing úgy döntött, hogy a fiatal amerikai lányok számára ezek lesznek 1991 legkívánatosabb karácsonyi ajándékai: egy realisztikus (?) testfelépítésű Happy To Be Me Doll, egy ékszerteknős, néhány PC-s Carmen Sandiego játék, illetve egy NES, természetesen a Little Mermaid kártyával, hiszen a gyengébb nemnek biztosan megfelelnek az ótvarszemétszar licenszelt filmfeldolgozások is...

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Noha 1990 karácsonyi szezonjában már Nagy-Britanniában sem a Commodore 64 volt a király, de a jó, vagy legalább jól behirdetett játékok még fogyogattak. Bár a játékmásolás nyilván e platformon is óriási probléma volt, ezek a programok fogytak legjobban az ünnepek előtti hónapban.


Forrás: Commodore Format 1990/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az őszintéseg igen fontos erény, és talán karácsonykor még inkább értékeljük azt. Ezért is jár ki minden dicséret a Micro Works cégnek, akik bizony még úgy is rátették a „nagyfelbontású” digitalizált képkockát a hirdetésre, hogy az azért nem volt a legtökéletesebb. Bravó!

Forrás: BYTE 1979/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A nyolcvanas évek egyik karácsonyi Sears-katalógusa elképesztő kincseket is tartalmazott!

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Programozz te is digitális karácsonyi üdvözlőlapot VIC-20-ra!


Forrás: Commodore Power Play 1982/Ősz. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Az 1980-ban piacra dobott első Game & Watch kvarcjáték óriási sikere minden elektronikai céget megihletett, és a következő években riválisok százai jelentek meg Japánban. A fenti, meglehetősen randomnak tűnő összeállítás ezek közül mutat be néhányat az ikonikus Hysterical Mama géptől a mindenki által jól ismert Pak Pak Man-ig...

Forrás: Amusement Life 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Gremlin fejlesztői valami új ízt kerestek a versenyjátékok jól ismert, már-már unalmas világában. Ezt végül a sidecar racing nevű sportágban találták meg: valahol az autók és a motorok között, a szórakoztatás kedvéért egy állandó életveszélyben dolgozó második „utassal a fedélzeten”. A Combo Racer nem volt igénytelen, a pályaépítő mód például kedves meglepetés volt benne – de a sportág őrült feszültségéből természetesen nem sokat tudott átadni.

Forrás: User 1990/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Indokolatlanul igényes leírás az ezt amúgy szerintem nem feltétlenül megérdemlő Atlantis két legismertebb verziójáról. 1983-ban ez a fajta törődés finoman szólva sem volt általános; és sajnos az újság nem is bírta a versenyt a felületesebb riválisokkal.

A Colony 7 pofátlan klónjaként által inspirálva megjelent Atlantis azonban más miatt is érdemes a figyelemre: a kiadó ugyanis különleges versennyel próbálta népszerűsíteni az elsőként megjelent Atari 2600-verziót. A játékosoknak először fényképes bizonyítékot kellett küldenie a kiadónak pontrekordjukról, majd erre válaszként a legjobb 25 (egyes források szerint kicsit több) eredményt elérő játékos megkapta a program egy különleges verzióját. Egy szimpla matrica szerint ez már a folytatás volt, az Atlantis II; valójában pedig egy hivatalos hack: ez a verzió sokkal nehezebb volt az eredetinél, hogy kiszűrje az igazi profikat a sok fakezű közül. Hogy végül az Imagitec tényleg megtartotta-e a négy legjobb Atlantis II-játékossal Bermuda szigetére tervezett „világbajnokságot”, arról nem szól a fáma, viszont így az Atlantis II a világ egyik legritkább játékává vált. A gyűjtők nagy pechjére egyetlen megbízható módszer van ma a két verzió megkülönböztetésére: a pontokat mutató betűtípus, mert azokat ismeretlen okból a fejlesztők megváltoztatták a hackelés során.

Forrás: Videogaming Illustrated 1983/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.