Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egy cápaiszonyra építő hirdetés a máskülönben kifejezetten cuki Sqoon tiszteletére az első önálló Famitsu magazinból. Aki esetleg nem ismeri a játékot, az a Metal Slug-cikkben olvashat róla picivel többet.
Forrás: Famitsu #0001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Lenyűgözően horrorisztikus beszámoló az úgynevezett Stanley-sugár feltalálásáról, amelyből kiderül, hogy 1915-ben az egyszeri radiológus munkájához hozzátartoztak a súlyos égési sebek is. A találmány későbbi sorsáról semmiféle információt nem találtam, így aztán meglehet, hogy az mégsem volt olyan ártalmatlan, mint ahogy a feltalálója hirdette – vagy egyszerűen csak egy korai lépcső volt a mai radiológia felé vezető úton.
Forrás: Electrical Experimenter 1915/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
„Tartalomhoz a forma”-alapon az Aura Interactor periféria hirdetése is értelmezhetetlen – komolyan nem tudom, hogy milyen testrész is van a reklám fókuszában...
A hardver amúgy egy kényelmetlen, műanyagból készült hátizsák volt, amely a SNES és a Mega Drive bizonyos hangjait volt képes haptikus reakcióvá konvertálni. Magyarán: amikor megütöttek mondjuk a Mortal Kombat II-ben (e játék volt az Aura kiemelt partnere), akkor az Interactor kicsit rezgett, ezzel egy valódi ütés vagy rúgás ultraminimális illúzióját keltve. Ennek ellenére a kütyü nagyrészt a Mortal Kombat II-es marketing, illetve az alacsony ár következtében sikeres lett, a hivatalos adatok szerint 400 ezer darabnál is többet értékesítettek belőle.
Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Don Martin, a Mad magazin legendás karikaturistája néha azért más újságnál is dolgozott: itt például a TRS-80 számítógépekkel foglalkozó 80 Micro újság első számát dobta fel ezzel a drámai történettel.
Forrás: 80 Micro 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A régi magazinok átböngészése közben rá kellett jönnöm, hogy egyik kedvenc hirdetési műfajom az, amikor egy grafikus kifejezetten egy-két screenshotot próbál meg a maga, a 8- és 16-bites gépek teljesítményét messze felülmúló eszközeivel papírra vetni. A RoadBlasters e hirdetése is így készült: a festmény alapján gyakorlatilag a teljes kézikönyvet meg tudná írni az ember.
Forrás: The Games Machine 1988/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ha már a kommentekben szóba került a Long Life, a Comgame utolsó előtti Commodore 64-játéka, hát következzen egy rövidke fejlesztési napló, amelyben Domokos Sándor programozó (és grafikus, designer, meg minden más) mesél a játék létrehozása során alkalmazott technikákról.
Amennyire tudom, a kiegészítő (oppardon, data disk) végül nem jelent meg; ennek talán az volt az oka, hogy 1995-re már itthon is erősen kezdett eltűnni a Commodore 64.
Forrás: 576 KByte 1995/01. A bejegyzéshez jelenleg 22 hozzászólás van.
Nem lehetett könnyű feladat egyszerre agresszív és nem vérciki reklámot készíteni egy olyan tömegtermékhez, mint egy kazetta, de a Sony grafikusainak sikerült a csoda. És ha már itt tartunk: mindig is imádtam a (számomra) zéró információt hordozó infografikákat, amelyekkel a kazetták csomagolásán dicsekedtek a gyártók.
Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.
Megvallom, korábban nem hallottam még e kiadóról. Hogy a Nüfekop azért tűnt el a porondról, mert nevük miatt mindenki lenézéssel kezelte őket, avagy azért, mert senkinek nem volt szüksége még egy Centipede-, Defender-, Donkey Kong- és Pac-Man-klónra, azt az iparág krónikái nem jegyezték fel.
Forrás: Commodore Power Play 1983/Ősz. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Igencsak kíváncsi lennék rá, hogy a szerző honnan szedte azt a marhaságot, hogy a képregényeket a csökkent képességű gyermekek oktatására használták – a valóságban a műfaj a szatirikus politikai illusztrációkból nőtte ki magát...
Amúgy ez a Batman igen furcsa játék volt: bár névleg hősünk barlangjában játszódik, annak egyetlen ikonikus szobáját sem dolgozták fel, ráadásul minden tele van Joker és Riddler csapdáival. A kézikönyv szerint a kaland lényege Robin megmentése lesz a két főgonosz karmai közül, ám mindez hiányzik a programból: annak azonnal vége szakad, amint összeraktuk a Batmobilt. Ennek ellenére az akkori DC nem sokat kekeckedett: egyetlen változtatási kérésük volt csak a játékkal kapcsolatban – a BatPill nevű powerupot kellett átnevezni BatPowerre, hiszen egy latexruhás milliárdos sosem használna teljesítménynövelőket...
Forrás: Spectrum Világ 1987/10. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Multimédia, ugyan már! Ezeket a monitorokat Quake-ezésre találták ki!
Forrás: Univers Jeux & Micro 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella