Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Mit csináljunk, ha csak egyetlen festményünk van, de két oldalt foglaltunk le a hirdetéshez...?
A játék története szerint a távoli jövőbe vesző 2018-ban a párizsi metróhálózat állomásain már nem jártak szerelvények, ellenben a járatok „punkok, karatekák és androidok” lakhelyei voltak.
Forrás: Tilt #026. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A BYTE magazin már 1978-ban retro számítógépes rovatot indított, amelyben szerepelt az 1951-es amerikai népszámláláshoz készült legelső UNIVAC I is. Az Univerzális Automatikus Kompjútert az ENIAC alkotói tervezték, és végül 46 példány készült belőle. Az első példány ára 159 ezer dollár volt, az utolsóért már másfél millió dollárt kellett fizetni.
Forrás: BYTE 1978/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Melyik szoftverért lelkesedett leginkább a Washington Post informatikai szakírója 1994-ben? A kép természetesen már lelőtte a poént: nyilván a papírrepülő-hajtogatást oktató, nagyon rövid repülés- és papírtörténeti multimédiás résszel megspékelt The Greatest Paper Airplanes volt az, amelyért a gyártó KittyHawk nem általlott 40 dollárt elkérni (illetve „csupán” 30-at az első négy hónapban). Ezért cserébe 25 illusztrált receptet, valamint egy (1) darab képernyőkímélőt kapott a vásárló. Akinek megjött a kedve a hajtogatáshoz, az ma már ingyen is beszerezheti a programot!
Forrás: Anatoly Shashkin. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Vajon tényleg jobb lett attól a ZX Spectrum, hogy egy igénytelen, ámde fényesre lakkozott keretben tartottuk? Bár nekem nem volt szerencsém a hardverhez, de nem úgy tűnik, hogy ez a hardver csak rosszat tenne a gumigombok amúgy sem túl élvezetes használatának; főleg a jobb szélen a kilógó nyomtató vagy kazettatároló miatt.
Forrás: ZX Computing 1983/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Yuji Kaida festménye nagyságrendekkel monumentálisabbnak és izgalmasabbnak mutatja a Soldier Blade-et, mint amilyen az szerintem a valóságban volt. A reklám viszont így is nagyszerű: már csak azért is, mert fantasztikus fotókat tartalmaz a Hudson által szervezett japán játékkaravánok 1992-es évadáról.
Forrás: PC Engine 1992/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Amikor bejelentették, hogy a Game Boy mindössze 90 dollárba fog kerülni, mindenki tudta és érezte, hogy ennél olcsóbb kézikonzolt egyszerűen nem lehet készíteni. Mindenki, kivéve a Watara nevű Hong Kong-i sufnicéget, akik tudták, hogy megfelelően olcsó komponensekből akár 50 dolláros gépet is lehet gyártani. És nem is csak álmodoztak erről, de cselekedtek is: így aztán 1992 végén, kifejezetten az amerikai és európai karácsonyi piacra időzítve megjelent a Watara Supervision (Nagy-Britanniában Quickshot brand alatt jelent meg).
Ahogy e francia reklám is mutatja, a még a sajtófotón is erőtlen képernyővel és rém igénytelene d-paddal rendelkező kütyü nagy vonzerejét az olcsósága jelentette: egy Game Boy áráért meg lehetett venni egy Supervisiont a mellé adott Crystball játékkal (ahogy látható, egy elég pofátlan Arkanoid-klón volt), valamint még három-négy programmal. Igaz, a gép teljesítményén túl a szoftverkínálat is pocsék volt: az összesen 65 megjelent program közül egyetlen egy sem akadt, amelyet nyugodt szívvel tudott volna ajánlani a korszak bármely újságja.
A hirdetésen a gép második modellje látható; az első verzió ferde képernyője annyiszor törött le, hogy muszáj volt áttervezni azt.
Forrás: Super Power 1992/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Dark Forces és a Jedi Knight fejlesztésének legfontosabb alakja, Justin Chen a LucasArts-karrierjét követően gyakorlatilag szabad kezet kapott a THQ-tól következő játékával kapcsolatban. Még az is belefért, hogy a projektet többévnyi munkát követően váratlanul PC-ről Xboxra tegyék át, pedig hát ez biztos elég költséges döntés volt. (Teljesen elképzelhető persze, hogy a háttérben a Microsoft pénctárcáját sikerült e húzás levezényléséhez kölcsönvenni.) A New Legends azonban sajnos nem tudott felnőni az elvárásokhoz: nem elég, hogy még a legkorábbi Xbox-címek között sem nézett ki jól, de a futurisztikus Kínába helyezett hentelés sem volt olyan jó, mint amit a korai interjúk alapján várni lehetett.
Forrás: Next Gen 2002/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Egy újabb játék, amelyről soha korábban nem hallottam...
És egy újabb játék, ahol ez jó hírt jelent: nem hiszem, hogy a Doom-láz közepette a Lunicus pár percnél többet töltött volna a gépemen. Még akkor is, ha nagyon messziről (vagy mondjuk a hirdetés apró screenshotjai alapján) akár FPS-nek is nézhetnénk – pedig hát nagyon nem erről van szó.
Bár a Lunicus is hatalmas labirintusokban engedi szabadon a játékost, és a képernyő alján itt is belóg egy lőfegyver, maga a játékmenet teljesen különbözik a várttól. A mozgás például nem szabad, hanem az Eye of the Beholder módjára négyzethálós terepen ugrálva zajlik (ezért aztán manőverezni, a támadások elől félreugrani, netán hátrálni sem lehet). Fegyverünket pedig nem közvetlenül irányítjuk, hanem csak egy célkeresztet kapunk, amellyel aztán vadul lövöldözünk, miközben karakterünk egy helyben szobrozik.
Ezek után meglehetősen kétlem, hogy csaknem tökéletes osztályzatot kiutaló MacUser magazin igazán képben volt a videojátékokkal kapcsolatban is...
Forrás: PC Gamer (UK) 1994/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Ikari Warriors játékmenetét egyszerűen (de igényesen) sci-fi környezetbe emelő SAR valószínűleg sok gúnynak lett volna kitéve neve miatt a honi lapokban. Igazán nagy kár, hogy tudtommal sosem foglalkoztak vele – 1990 túlságosan korán volt ehhez...
Forrás: RePlay 1990/02. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
A ma már az LG-hez tartozó Zenith történetének a találmányai mellett az egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy a cég részt vett (a NUE, a Sears és a Motorola mellett) abban a perben, amely a japán technológiai cégeket illegális piaci manipulációval és az amerikai antitröszt-törvények megsértésével vádolta – a mából nézve a dolgokat leginkább azért, mert a Sony, a Toshiba, a Canon, a Panasonic és a többi japán cég jobb termékeket árult, ráadásul sokszor olcsóbban, mint a piaci változásokra lassan reagáló amerikai nagyvállalatok. A per hét éven keresztül zajlott, megjárta a szövetségi legfelsőbb bíróságot is, de minden szinten megalapozatlannak tartották a vádakat.
Más körökben a Zenith inkább azért ismert, mert ők találták fel és terjesztették el az első vezeték nélküli tévé-távirányítót, a Space Commandot. Az irányításhoz szükséges ultrahangot ezek néhány alumínium rudacska összeütésével érték el – és ez olyan hangos volt, hogy az amerikai közvélemény évtizedeken keresztül csak clickernek hívta a távirányítókat; még azt követően is, hogy a halk modellek elterjedtek.
Forrás: National Geographic (US) 1980/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella