Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Vajon miként kellett kicsavarni a „multimédiás interaktív termék” kifejezés jelentését annyira, hogy a Martian Memorandum legyen azok köztül a legelső a világon?

Forrás: Computer Games Strategy Plus 1991/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem véletlen, hogy elsősorban a Macintosh-szakértők lelkesedtek vadul a Spaceship Warlockért: az a platform 1994-ben egyszerűen nem tartott ott, ahol az éppen berobbanó PC-s játékvilág már eljutott. Érdemes megnézni, hogy miként is nézett ki az „interaktív média sarokköve” a valóságban!


Forrás: Computer Player 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a Falcom még a ’90-es években sem tartozott a legnagyobb japán kiadók közé, hazájában elképesztően fanatikus rajongótábor várt minden új alkotást; amelyek egyébként általában mind az 1984-es Dragon Slayerből fejlődtek ki így vagy úgy. Az itt kifejezetten igényesen hirdetett Legend of Heroes 3 is oda vezetheti vissza eredetét, még akkor is, ha ez az epizód már minden szempontból felülmúlta az eredetit. A hirdetés három újdonságot emel ki az 1994-es epizóddal kapcsolatban: a DBS-nek nevezett, szerintem telitalálatnak nem nevezhető fura harcrendszert, az NPC-k Ultimákhoz hasonlóan szimulált napi rutinját, illetve azt, hogy a játék modellezi a valódi tájak magasságát és mélységét: a tengerbe gyalogoló karakterből egyre kevesebb látszik ki, egy hegyre felkapaszkodva pedig tényleg magasabban lesz, mint az alant hagyott szörnyetegek.

A jóval későbbi PSP-s kiadás több szempontból is legendás: egyrészt minden idők egyik legborzalmasabb angol fordítását kapta, másrészt pedig Legend of Heroes 2 néven jelent meg – mégpedig azért, mert a negyedik részt addigra már kiadta valaki számozás nélkül. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez a kavarás milyen jót is tett a történet kontinuitásának...

Forrás: Comptiq #111. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Ahhoz képest, hogy a Flashback legelső konzolos verzióit a „CD-s játék cartridge-on!” szlogennel hirdette a kiadó US Gold, amikor a tényleg CD-s verziók megjelentek, azokat hirtelen igénytelennek nevezte ki a marketing. Pedig hát az eredeti verzió vektorgrafikája nagyságrendekkel szebb eredményt produkált, mint az igen korai renderek.

És mi az a beszólás a nagyothallóknak?!

Forrás: Dimension 3 1995/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A szörnyen száraz megfogalmazást leszámítva még akár limitáltan érdekesnek is nevezhetők e reklám (?) információi. Én már csak azt kérdezném meg, hogy ezt miért kellett minden bizonnyal sok pénzért a nagyon nem erről szóló IPM-ben leközölni...


Forrás: Interpress Magazin 1975/04. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.


Az újságok kritikai elemzésénél az olvashatóságot mindenki borzalmasan túlértékeli! Kit érdekel, ha ebből retinasérülés nélkül nem lehetett pólót rendelni, ha egyszer a modellek (vagyis a szerkesztők) frizurája tökéletes volt?!

Forrás: Mean Machines Sega 1993/02. A bejegyzéshez jelenleg 15 hozzászólás van.

Aki szeretné kibogozni a korai Microsoft Flight Simulatorok családfáját, annak sok fejfájásra kell felkészülnie: a Macintosh-ra 1986-ban megjelent Microsoft Flight Simulator például valójában a második rész Atari ST-kiadásának egy speciális átirata volt, ami a joysticket az egérrel próbálta helyettesíteni.

A megjelenítés természetesen fekete-fehér monokróm volt, de mivel az nem nézett ki jól a magazinok fehér lapjain, majdnem minden nagy cég ezzel a kékes szűrővel ellátva próbálta demonstrálni szoftverének képességeit.

Forrás: Macworld 1986/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Snakeimp kolléga osztotta meg nemrég egy kommentben ezt a bármiféle kontextust nélkülöző képet. Külön gratulálok annak, aki a Ridge Racert szimulátornak nevezte; valójában meg irigykedek, mert ekkor nekem esélyem se volt rá, hogy ilyen új és modern automatákkal játsszak!

Egyébként vajon miért a mezőgazdasági múzeumban landoltak ezek a játéktermi gépek?


Forrás: Fejér Megyei Hírlap 1994.02.25. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Amikor a Sony a Nintendo 64 kontrollerén felbuzdulva kiadta saját, hasonló (de már két karral szerelt) kontrollerét, annak népszerűsítésére megálmodtak egy játékot is: ez volt az Ape Escape, amelyben karakterünket az egyik karral lehetett manőverezni, a másik karral pedig az épp a kezében levő eszközzel lehetett csapkodni. Szórakoztató alkotás volt, főleg, ha valakinek tényleg ez volt az első találkozása az analóg karokkal, de azért a reklám megálmodóját és megvalósítóját se hagyjuk ki a dicséretekből!

Forrás: Incite Video Gaming 1999/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Oké, a grafikus elfelejtette a tükröződésekbe is beilleszteni a csak úgy odamásolt srácok fotóját, de azért milyen pöpec lenne ilyen méretaránnyal Warhammerezni!

Forrás: Computer Game Review 1991/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.