Napi retró

Bár a Falcom még a ’90-es években sem tartozott a legnagyobb japán kiadók közé, hazájában elképesztően fanatikus rajongótábor várt minden új alkotást; amelyek egyébként általában mind az 1984-es Dragon Slayerből fejlődtek ki így vagy úgy. Az itt kifejezetten igényesen hirdetett Legend of Heroes 3 is oda vezetheti vissza eredetét, még akkor is, ha ez az epizód már minden szempontból felülmúlta az eredetit. A hirdetés három újdonságot emel ki az 1994-es epizóddal kapcsolatban: a DBS-nek nevezett, szerintem telitalálatnak nem nevezhető fura harcrendszert, az NPC-k Ultimákhoz hasonlóan szimulált napi rutinját, illetve azt, hogy a játék modellezi a valódi tájak magasságát és mélységét: a tengerbe gyalogoló karakterből egyre kevesebb látszik ki, egy hegyre felkapaszkodva pedig tényleg magasabban lesz, mint az alant hagyott szörnyetegek.

A jóval későbbi PSP-s kiadás több szempontból is legendás: egyrészt minden idők egyik legborzalmasabb angol fordítását kapta, másrészt pedig Legend of Heroes 2 néven jelent meg – mégpedig azért, mert a negyedik részt addigra már kiadta valaki számozás nélkül. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez a kavarás milyen jót is tett a történet kontinuitásának...