Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Nem tartom kizártnak, hogy lehetséges lenne egy ennél kevésbé megragadó hirdetést készíteni egy golfjáték számára, de hát azok a zsenik dolgoztak rajta, akik oly hosszas töprengést követően előálltak a Super Golf játékcímmel. Mindez amúgy nem jelenti azt, hogy a játék rossz lenne: szupernek talán nem nevezném, de egy teljesen jól játszható golfjátékról van szó.
Forrás: Mega Drive Fan 1990/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Hogy miért érdemes Mitsubishi-gyártmányú tévét venni? Hát mert kicsit billeg.
Ennél szerintem még érdekesebb, hogy a tévét a Sega-centrikus magazinokban ajándék pólóval hirdették. A pólón azonban nem az az alak vigyorgott, akit egy ilyen ruhadarabra várnánk: Sonic helyett ugyanis egy zöld bogarat nyomtattak azokra. Ennek oka a készülő Sonic-játékok csúszása volt, ezek nélkül ugyanis a Saturn kabalafigura nélkül maradt. A Sega végső kétségbeesésében aztán megvette e nem túl kiemelkedő platformjáték exkluzív kiadási jogait, és abban reménykedtek, hogy a Bug! főszereplője, Bug majd igazi tömegmozgalmat indít be. Mivel 2024-ben érkezik a harmadik Sonic-film, jól tudjuk, hogy e terv miként is végződött...
Forrás: Official Sega Saturn Magazine (UK) 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Végy egy játékot, ami Amigán is csak azzal tudott kitűnni, hogy millió parallax rétege közül néhány a rossz irányba scrollozott, majd írd át azt egyé évvel később a sokkal jobb akciójátékokat felvonultató konzolokra! Mindenképp ügyelj rá, hogy az átirat legyen még nehezebb, mint a korszak amúgy is durva átlaga – és ha már ott vagy, hát a bejelentett és hirdetett Mega Drive-verziót is bármiféle magyarázat nélkül töröld megjelenési naptáradból, miután SNES-en földbe állt a játékod!
Ki tudja, miért, ez a recept évtizedekkel később megtetszett pár embernek, így a reklámról amúgy lefelejtett Jim Power: The Lost Dimension in 3D címet viselő játék ma (a kék-vörös szemüvegek támogatása nélkül) megint kapható minden releváns platformon.
Forrás: Die Hard Game Fan 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A nyomtatott újságok átka, hogy a cikkek megírása, illetve az újság megjelenése közti időben a hírrovat a rosszul időzítő céges bejelentések következtében elveszíti frissességét, sőt, néha igazságtartalmát is. (Szerencsére a mi modern podcast-korszakunkban erre nincs lehetőség!) Pontosan ez történt ezzel a cikkel is: mire megjelent az írás, addigra a Nintendo bejelentette, hogy 1995 karácsonya helyett ’96 áprilisa lesz a megjelenési idő; és persze később kiderült, hogy pöttyet ezt is lekésik – Európában például csak 1997. március 1-én került a boltokba a konzol. A cikkben körüllelkendezett sok másik állítás pedig klasszikus kiadói hazugság marketing eredménye volt: az átnevezett géphez készült fejlesztői készleteket 1996 folyamán teljesen át kellett alakítani, a játékfejlesztés lassan ment, egy rakás bejelentett fejlesztést töröltek, a CD helyetti kártyák óriási mellényúlásnak számítottak a konzol élettartamának második felében, és végül a Nintendo sodródott kegyetlen árháborúba a Sonyval. És még SNES-re sem készültek 64 megabit kapacitású kártyák...
Forrás: 576 KByte 1995/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A rézpatinával fedett Szabadság-szobor színe olyannyira nem zöld volt eredetileg, hogy sokszor felmerült átfestésének ötlete. Sőt, az itt látható fáklya ma már múzeumban van: 1986-ban aranyozott verzióra cserélték a részben a rossz összeszerelés, részben a későbbi, elbaltázott renovációk következtében már csúnyán eresztő fáklyalángot.
Ettől függetlenül ez egy teljesen elfogadható tévéhirdetés, még ha a „szimulált kép és szimulált fa” figyelmeztetés meglehetősen furán néz is ki...
Forrás: National Geographic 1980/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A LEGO-játékok történetmesélésének legfőbb akadálya e játékok egyik főszabálya: a karakterek nem beszélhetnek. A legtöbbször ezt meglepően egyszerű áthidalni, de amikor egy filmtörténeti jelentőségű narratív fordulatról van szó, akkor ott bizony sokat gondolkodhattak a designerek.
A megoldás ez lett: a „Nem, én vagyok az apád!” mondat helyett Vader nagyúr fényképpel bizonyítja, hogy része volt a Luke-nemzésben.
Forrás: Gentleman Geek. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Vannak extra banánok is, amelyek végigkísérik Mauglit az egész kalandon. (És hogy kerülnek swingerek egy Nintendo-magazinba?)
Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A ma megszokottnál hajszálnyit intenzívebbek voltak a harmincas évek elem-hirdetései...
Forrás: Mechanix Illustrated 1938/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A japán játékkiadók és általában amerikai leányvállalataik közt mai szemmel nézve meglepően passzív volt a kapcsolat: az Irem nyugati marketingosztálya például még arra sem volt képes, hogy a japán kollégáktól megszerezzék a Dragon Breed pöpec grafikai anyagait. Ezért aztán az automata amerikai és európai hirdetései egyszerűen készültek: beszkennelték a japán játéktermi flyert, és a japán szövegre (no meg a gyászos angol háttérsztorira) rá sem hederítve nyomdába küldték azt. Szó se róla, a fő illusztráció volt annyira látványos, hogy ebben az esetben ez ne legyen gond, de sok olyan helyzet volt, amikor ez sokkal rosszabbul sült el.
Forrás: RePlay 1990/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár első hallásra teljes átverésnek tűnik az, hogy a Hasbro 1995-ben közel volt egy alapfelszereltségként VR-szemüveget is tartalmazó konzol kiadásához, az itt még a Toaster kódnéven emlegetett rendszer tényleg létezett. A megjelenéshez közeledve az X-Scape, majd a projekt leállításakor már a Rush nevet viselő headset működött, és legalább hét játék futott rajta, az exkluzív szoftvereken túl például a Descent, illetve a Magic Carpet különleges portjai is. A fejlesztést végül meglepő okokból törölték: míg a nehezebb feladatot, a headsetet lényegében sikerült befejezni, addig az azt kiszolgáló konzollal sehogy nem álltak a mérnökök – a demók során a programok a méregdrága SGI munkaállomásokról futottak.
A konzol helyett a gyártó inkább megalapította a Hasbro Interactive fejlesztőcsapatot, akik ócska Monopoly- és Scrabble-átirataikkal, majd egy Frogger-felújítással hatalmas sikereket arattak; akkorát, hogy végül megvásárolták az Atari nevet egy csomó játékjoggal, illetve 1998-ban a MicroProse-t is bekebelezték. Igaz, két évvel később kipukkant a lufi, és az egész céget mindenestül az Infogramesnek passzolták el, akik így hamar át is nevezték magukat Atarira...
Forrás: Edge #021. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella