Napi retró

Négy évig készült, és az egyetlen változás az volt, hogy a fejlesztők minden ésszerűségi határt áthágva játszhatatlanul nehézzé tették a negyedik Wizardryt. Andrew Werdna visszatérését komolyan kell venni: a játékos a már az első részben kivégzett, de most valamiért mégis magához tért varázslót irányítja. Parti nincs, szintlépés nincs, gyógyító varázslat nincs, a fix, jobbára védett és/vagy rejtett helyeken megidézhető testőr-szörnyek ereje pedig általában nem elég a veszélyes ellenfelek lelassítására sem. Ha állást mentesz, az egész labirintus újratöltődik szörnyekkel. Már az első szoba is egy aljas, logikátlan csapda, ahonnan sokan ki sem tudtak jönni; és talán ők jártak jól...

A négy esztendőt felölelő fejlesztésbe a grafikus motor lecserélése már nem fért bele, így az 1987-es játék továbbra is fekete-fehér drótvázas grafikát használt, ami, két évvel a Bard’s Tale után finoman szólva sem volt lenyűgöző...