Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Sokat nem árul el a Descent 3-ról ez a hirdetés, de a hangulatot bizony megalapozza. Ráadásul a Parallax egykori tagjaiból összeállt Outrage (a másik felük Volition néven egészen 2023-ig létezett) valóban kiváló munkát végzett, így a harmadik rész minden tekintetben előrelépést hozott – némileg váratlan módon még multiplayer tekintetében is.
Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az MSX lényegében egy hardverszabvány volt, amire minden gyártó szinte teljesen szabadon építhette fel saját verzióját. Bár nyers erő, extra funkciók és hardveres bővítmények tekintetében óriási különbség lehetett az egyes MSX-modellek között, a legordítóbb eltéréseket az irány-nyilak kialakítása terén mutatták fel a gépek. Sok őrült kiszerelést látni, de a legvadabb szerintem a Schneider MC 810* volt, a második sor közepén.
*Ez lényegében egy francia dobozba pakolt Philips VG-8010 volt.
Forrás: Standard MSX 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ha valaha is azt hitted, hogy nem lehet egy kétoldalas reklámba egy kisregény teljes szövegét és egy képregény minden illusztrációját sikeresen belezsúfolni, itt a hivatalos cáfolat! Értelme persze nem feltétlenül van, de most már tudjuk: a dolog lehetséges.
Forrás: ZX Computing 1986/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Jól sejted: a z-mail nem váltotta le az emailt...
Forrás: Wired (US) 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Az O.D.T. alcíme „Escape... or Die Trying” volt, legalábbis a premier után. Ezt megelőzően a hirdetések valamiért mindig az itt is látható „Survive... or Die Trying” sort használták. Egyik sem valami eredeti, és a változás semmit nem tesz hozzá a programhoz, de feltehetően a színfalak mögött késhegyig menő viták zajlottak a kérdés eldöntése során.
Az O.D.T. amúgy egy meglehetősen egyszerű akciójáték volt, amit két extra próbált meg különlegesebbé tenni: egyfelől négy eltérő karakter közül lehetett választani benne, másrészt pedig ezek képességeit egy igen egyszerű rendszerrel fejleszteni is lehetett.
Forrás: Official PlayStation Magazine (US) 1998/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Electront az Acorn explicit módon a korábbi gépük (a BBC Micro) piacát veszélyeztető ZX Spectrum miatti nyomásra fejlesztette ki. Bár volt néhány remek megoldása is, lényegében egy sok funkciójától megfosztott BBC Micro volt ez – amit aztán drága kiegészítőkkel vissza lehetett nyerni.
A gép 12 program kíséretében jelent meg, és bár az Acornsoft mindent megtett azért, hogy a kínálatot a játékosokat elsöprő és lenyűgöző áradatként mutassa be, a teljes felhozatalt őszintén bemutató reklámból azért valószínűleg mindenki látja, hogy e téren azért voltak kisebb hiányosságok. Később persze az Electron is kapott remek, időtálló játékokat: például a Repton, az Exile és a Zorakk bármely más platformon is elismerő csettintést váltottak volna ki (és a későbbi portok miatt a feltételes módot el is hajíthatjuk).
Forrás: Acorn User 1983/11. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A HC-20 (Amerikában HX-20 néven futott, mert ott az X sokkal menőbb betű, mint a C – tényleg!) a világ első valóban kisméretű hordozható számítógépe volt. Az alig A4-es méretű masina e téren tényleg hozta, amit vállalt: 1.6 kilós súlya valóban kényelmesen cipelhetővé tette.
Igaz, ennek eléréséhez igen komoly kompromisszumokat kellett kötnie Yukio Yokozawa mérnöknek, így a képernyő mindössze 120x32 felbontású volt, ami a gyakorlatban négy sorban 20-20 karakter kijelzését jelentette. Igaz, ahogy az a selyeminges úr mögött látható, ha hosszabb szövegre lett volna szükség, hát azt pénztárgép-szalagra nyomtatva lehetett megjeleníteni...
Forrás: Technopolis 1982/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Bloodwych kerettörténete annyira nem volt fontos senkinek, hogy teljesen más sztori került e hirdetésre, mint magába a játékba. Ennél is nagyobb gond, hogy az „egyedi” jelző borzalmas hazugság: a Bloodwych egy pofátlan Dungeon Master-utóérzet, ami ráadásul gondosan ügyelt rá, hogy a minta minden rossz vagy legalább fura húzását átvegye, és azt pocsék irányítással fejelték meg.
Az egyetlen igazi extra a kooperatív-mód volt: egy billentyűzetről ketten, két külön partit is irányíthattak, ugyanabban a világban (értsd: öt tökugyanolyan toronyban) mozogva, harcolva, akár tárgyakat is cserélve. Mivel maga a játék finoman szólva sem volt túl érdekes vagy élvezetes, ezt feltehetően igen kevesek próbálták ki; ők pedig óriásit szívtak amiatt, hogy a fejlődési tempó ilyenkor a megfelezett XP miatt még idegesítően lassabbá vált.
Forrás: The One 1989/07. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Szeretnél spórolni a méregdrága BBC Micro kiegészítőin? Pofonegyszerű, csak építs háztartási elektronikai szemétből joysticket! Mint látható, a folyamat roppant egyszerű...
Forrás: The Micro User 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár ez a hirdetés meg sem említi a gyártó nevét, az EVR Race bizony a Nintendo első teljesen elektronikus videojátéka volt. A komplexitása miatt sűrűn elromló szerkezet valódi filmfelvételek digitalizált képkockáit tartalmazta: az egyik kiszerelés lóversenyt, a másik pedig autóversenyt vetített. A láthatóan roppant elegáns „játékosok” dolga mindössze annyi volt, hogy kiválasszák, hogy melyik ló vagy autó fog győzni, aztán minden bizonnyal nagyon izgulva és szorítva nézték végig a (természetesen random választott végeredménnyel járó) filmet.
Az 1975-ös EVR-technológia roppant megbízhatatlannak bizonyult a gyakorlatban, így a Nintendo kis túlzással többet költött a garanciális szerelésekre, mint amennyi pénz befolyt a gépek eladásából.
Forrás: The Game Machine 1975/12. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella