Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Kevesen voltak hajlandók a japán Hacker magazinban hirdetni (igen, a tartalom erősen a címhez kötődött), de a 3M-et sosem érdekelte igazán az etika vagy a moralitás, így renderelt üvegnőjük rendre feltűnt a magazinban.
Forrás: Hacker 1986/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nehéz elképzelni, hogy a TRS-80-ból akár egy külön hardverrel is érthető beszédet lehetett előcsalogatni – de még ennél is jóval érdekesebb az Eliza, az első chatbot-szerűség.
A programot 1965-ben írta Joseph Weizenbaum, az MIT egyik professzora, mégpedig egy böhöm IBM 7094 mainframe gépen, az egyetem saját Lisp-verzióján, MAD-SLIP nyelven. Az Eliza első verziója egy „Doktor” nevű karaktert kínált fel, aki egy pszichiáter módjára mindig visszakérdezett azzal kapcsolatban, amit mi a legutóbb válaszoltunk. Később az alapprogramot mások eltérő karakterekkel egészítették ki, volt például egy, ami mindenbe belekötött, és csak veszekedni „akart”. Annak ellenére, hogy az Eliza időnként megdöbbentően emberi párbeszéd-partner tudott lenni, működési rendszere nem a mai mélytanuló rendszerekhez hasonlít – de ettől függően a nagyvilág ugyanolyan ostobán forradalminak kiáltotta ki, mint a mai AI nevű algoritmusokat. Volt, aki tényleg pszichiáterként használta, volt, aki valódi tudatot vízionált a programsorok mögé, és persze akadt olyan is, aki valós kapcsolatait leépítve a szoftver rabjává vált.
Forrás: TRS-80 Microcomputer News 1980/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Volt már szó a francia Amiga Concept magazinról, akik a platform történetének második felében kapcsolódtak bele az eseményekbe, és inkább mindenre-kapható-hölgyek-egyre-kevesebb-ruhában műfajú dokumentarista fotótrilógiáikkal hódítottak, mintsem bármilyen más tartalommal. Ez a kép a második összeállításuk középső képe – vajon miről szól majd a harmadik fénykép?!
Forrás: Amiga Concept 1994/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A csodálatos minőségű grafikon tökéletesen mutatja be, hogy 1983-ban miként állt az iskolaszámítógép-program Amerikában. Az Apple nagy fölényét szimplán az okozta, hogy a cég szívesen osztogatta e célra gépeit, tudva, hogy ez egy egész generációt ismertet meg az Apple II működésével.
A Radio Shack ebben az időben a TRS-80 Color Computer, avagy a CoCo gyártója volt, és azokban az államokban, ahol voltak gyáraik, ingyen bocsátották e gépeket az iskolák rendelkezésére, pont ugyanolyan célokkal, mint amelyek mentén az Apple is operált.
Ami a Commodore-t illeti, hiába vagyunk egy évvel a C64 megjelenése után, az iskolákba kizárólag az akkor már roppant olcsó PET gépeket szállították. A dolgot Jack Tramiel is komolyan vette, annyira, hogy 1984-ben elkészült az Educator 64, ami kis túlzással egy PET-házba szerelt Commodore 64 volt, beépített monokróm zöld monitorral. Utóbbi hiába jelentette azt, hogy olcsón lehetett gyártani és árulni, akkor már egyetlen iskola sem kért a színeket nélkülöző programokból, így az Educator 64 végül óriási bukás lett.
Forrás: 80 Micro 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár a világ összes nyelvének összes jelzője közül pont a „forradalmi” áll a legmesszebb attól, amit a Ridge Racer Revolution felvonultat, ez nem jelenti azt, hogy rossz játék lenne. Ez tulajdonképpen a játéktermi Ridge Racer 2 játékmódokkal kibővített PlayStation-verziója volt; tartalom tekintetében finoman szólva sem tudta felvenni a versenyt a későbbi részekkel, de a (minden élménye ellenére is ) fapados első rész után még éppen elfogadható volt.
Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Azt hiszem, egy másik hirdetésben találkoztunk már ezekkel a ráncos homlokú, fül helyett csuklót növesztett lényekkel, de akkor szerintem még nem tűnt fel, hogy milyen szépen kifestették a körmeiket – és mivel nincs karjuk, feltehetően egymásnak. Szép példája ez a katonák egymásra utaltságának!
Forrás: Amiga Computing 1988/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Kellemesen kaotikus kollázs az első öt Mega Man-játék fontosabb szereplőivel, különös tekintettel az erősen specializált főellenfelekre.
Forrás: Club Capcom 1993/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ahhoz képest, hogy a borító a Tetris NES-megjelenését, és persze a világ „tetriszizálódását” volt hivatott ünnepelni, a munkájába jól láthatóan beleőrülő grafikus meghökkentően modern kialakítású kontrollereket tett a megbűvölt játékosok kezébe.
Forrás: Nintendo Power #009. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Japán korai PC-s magazinjai rengeteg oldalt szenteltek az erotikus játékoknak, és ezek kapcsán néha igencsak elvadult tartalmakat is leközöltek. Ez itt például egy szexinek szánt eredeti karakter (ne lopd le!) egy munka közben minden bizonnyal sokat lihegő olvasó szobrászműhelyéből.
Forrás: Pasocom Presse 1993/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy a Clement-Bayard léghajó-vezérlő megtervezésekor nem a szigetelés kialakítása volt a legfőbb szempont...
Forrás: La Science et la Vie 1913/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella