Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Nem tartott sokáig, de volt idő, amikor a Sharp megpróbálta korai számítógépeit Európában népszerűsíteni. Ki tudja, talán az 1987-es X68000 fel tudta volna venni a versenyt az Amigával és a többi riválissal (ha nem lett volna borzasztó drága mellettük), de az MZ-700-nak ezzel a szoftver-felhozatallal esélye sem volt a Commodore 64 és a ZX Spectrum és az Amstrad gépek piacán.
Forrás: Big K 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár a második világháborút feldolgozó wargame-ből szakajtónyi akadt, ez volt a legelső játék, ami az első világháború szárazföldi ütközeteit dolgozta fel (előtte az SSI-féle Eagles a légicsatákkal, a Dreadnoughts pedig a tengeri hadviseléssel már foglalkozott), így Mark Lucas 1000 font sterlinget és 20%-os részesedést tartalmazó díjazása és kiadói szerződése indokoltnak tekinthető.
Forrás: Personal Computer Games 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Két licenszelt szemét, egy közepes platformjáték, illetve egy animániásoknak szánt verekedős játék a kiismerhetetlen japán mangavilágból! Nem feltétlenül új világok, még 1994-ben sem...
Forrás: Super Play 1994/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
„Francia férfi feltaláló,” adja meg a teljes kontextust a képhez igen segítőkészen a Getty adatbázis. Hogy ki is volt ez az úr, és hogy miféle találmányát is szemléli oly büszkén, arról nem szól a fáma; a tippeket mindenesetre várom a dugattyús villanykörte feladatát illetően...
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Rendben, nem pont játékokról szól, de mégis milyen menő koreai Batman-cipőket reklámoz a Pingvin!
Forrás: Game Champ 1992/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ah, a régi szép idők, amikor a futurisztikus modernitást faxszal és kislemezzel lehetett egyértelműen megmutatni. Így már csak két kérdésem maradt: min gépel a háttérbeli hölgy, illetve 1996-ban milyen volt egy online videokapcsolat minősége?
Forrás: Internet Kalauz 1996/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A nyolcvanas évek első felének brit számítógép-eladásai még nem voltak milliós magasságokban, így az Amstrad CPC premierje csak száz eladott géppel járt. Csak remélni lehet, hogy a bahreini úr elégedett volt a megvásárolt termékkel, mert a javíttatás olyan távolból cseppet sem lehetett kellemes folyamat...
Forrás: Amstrad Computer User 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Lehet, hogy csak a krómozásnak és a stílusos fotónak köszönhető, de az a pénzszámláló és -válogató bizgentyű a bal szélen elképesztően futurisztikus ketyerének tűnik 1979-hez képest...
Forrás: American Automatic Merchandiser 1979/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Gőzöm sincs róla, hogy ebben az elrendezésben a három kis hangszóró milyen hangminőséget produkált, de figyeljünk inkább a Great Time Machine nevet viselő kazettás felvevőre, amelynek léte 1978-ban talán tényleg egy időgéppel ért fel.
Forrás: Playboy 1978/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A hirdetés látványosan modern, a termék minden szükségesnek tűnő funkcióval rendelkezik, de valahogy mégsem lett sikeres az Acclaim Dual Turbo kontrollercsaládja. Az ok? Az eszköz infravörös kapcsolaton keresztül kommunikált a vevőegységgel, így ha a kontrollerek teteje nem látott rá arra, egyszerűen nem működött – és már egy kisebb helyezkedés, oktalanul mozgatott ujjak vagy a tévé előtt áthaladó szülő is képes volt kulcsfontosságú pillanatokban akadályozni azt.
Forrás: VideoGames 1993/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella