Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Gradius-béli Vic Viper űrhajó fegyverzete, illetve pilótafülkéje a játék X68000-es verziója mellé adott apró művészeti albumból. A képeket Hajime Katoki grafikus rajzolta, aki a későbbiekben sok óriásrobotos játéknál volt futurisztikus gépek és járművek designere.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A játék, amely végül Max Payne néven jelent meg, sok radikális átalakításon ment keresztül a fejlesztés első hónapjai során. Hogy messzire ne menjek, a játék főhősét eredetileg Alex Caseynek hívták, és meglehetősen... nyomorultul nézett ki. Bár az ezt követő hetekben a karakter Dick Justice néven is futott (a kiadó 3D Realms ragaszkodott a beszélő névhez), 1997 elején már Max Heat volt a főhős neve – és jó 20 ezer dollárba került a jobb oldalon látható, tiszteletet abszolút nem parancsoló figura nevét levédetni. Nem sokkal később azonban a Remedynél valaki kitalálta a sokkal jobban hangzó Max Payne nevet, és költségek ide, ügyvédek oda, azonnal átnevezték a karaktert és a játékot is.
A hülye nevek később visszatértek: az Alan Wake-ben az ottani főhős könyvsorozatának főszereplője futott Alex Casey néven, a Dick Justice egy játékon belüli tévésorozat címe volt, Max Heat pedig egy pornófilmes plakáton tűnt fel.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Emika Kida festménye a Dragon’s Crown egyik fontos jelenetéről, illetve alul az ezt pofátlanul lekoppintó John William Waterhouse hitvány másolata 1896-ból.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Sem ezt megelőzően, sem pedig ezt követően nem láttam még ilyen jellegű munkakereső hirdetést: Michael Winterbauer grafikus egészoldalas reklámban keres magának munkát, életútjának részletei helyett korábbi alkotásaira támaszkodva. A hirdetés a Computer Gaming World magazin csaknem minden 1993-as számában megjelent, és mivel Winterbauer a következő években is több játékon dolgozott (például az első Heroes of Might & Magic-en is), valószínűleg bejött neki ez a fura taktika.
Forrás: Computer Gaming World #104. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Néhány oldal a Capcom belső használatú anatómiakönyvéből, amelyet a Street Fighter II-széria pixelgrafikusai állítottak össze a frissen felvett kollégák segítésére. A teljes könyv itt nézhető meg.
Forrás: GDC Vault. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az 1993-as „európai” Forma-1 futamot az angliai Donington Parkban rendezték, és azt a zuhogó esőben végül Ayrton Senna nyerte meg (mindössze egyetlen riválisát nem tudta lekörözni). A futam főszponzora a Mega Drive-ot hirdető Sega volt, így nem csak Sonic volt ott minden lehetséges felületen, de az egész esemény is a Sega European Grand Prix nevet viselte.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Ghouls ’N Ghosts fantasztikus japán Mega Drive-borítója az elsősorban Gundam-ügyi alkotásairól ismert Yuuji Kaida festménye alapján készült.
Forrás: Sega Asia Blog. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1996. január 18., Scottsdale (Arizona). Tíz nappal a megjelenés előtt a FormGen gyárban ultramodern módszerekkel készül a Duke Nukem 3D. A dolgozók a szomszéd teremben tízezerszám sokszorosított lemezeket, a már korábban kinyomtatott kézikönyveket és az egyéb extrákat pakolják kézzel a dobozba.
Forrás: 3D Realms. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy (jobbára) papír nélküli ultramodern irodai környezetet bemutató hirdetés a nyolcvanas évek elejéről. A hölgy egy harmadik generációs TRS-80 gépen pötyög, két könyvvel arrébb pedig a korszak Szent Grálja pihen: egy 8 MB-os merevlemez, amelynek az ára jóval 2000 dollár felett volt.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Minden idők egyik legtökéletesebben elkapott játéktermi fotója. A kép 1982. január 27-én készült Seattle-ben.
Forrás: 2 Warps to Neptune. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella