Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Galaxy Ranger flipperasztal egyik részlete. Az asztal leginkább arról emlékezetes, hogy azt nem a szokásos flippertermekbe és kocsmákba szánták, hanem otthoni használatra tervezték azt. A Bally Home Pinball termékvonal olcsóbb, kevésbé strapabíró, és sajnálatosan könnyen zárlatossá váló asztalokból állt, így annak gyártását hat modellt követően be is rekesztették.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Vannak, akik jelentős munkát fektetnek abba, hogy bootleg konzoljuk ne csak megjelenés, de működés terén is hasonlítson a mintára. A Game Child máig ismeretlen gyártói a másik tábort gazdagították: a Game Boyról mintázott „kézikonzol” valójában csak egy meglehetősen primitív kvarcjáték volt. Ez a modell pont a Desert War című játékot futtatta, de további öt verzió is elérhető volt a kilencvenes években.
Forrás: Bootleg Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1979-ben egy be nem azonosított író megpróbálta elképzelni, hogy tíz évvel később milyen lesz a számítógépes szórakoztatás. Egy dolgot mindenképp az illető javára írhatunk: gyorsabb processzor és nagyobb képernyő helyett olyan dolgokat talált ki, amelyek tényleg egyediek voltak. A közösségi játékfülkék, a központilag szervezett játékkínálat és a furcsa multiplayer Paint egytől egyig meghökkentő ötletek; és bár azt hiszem, a valódi 1989 jobb játékokat hozott, van fantázia ebben a sosem megvalósult jövőképben.
Forrás: People’s Computer Company 1979/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nagyon érdekelne az is, hogy az apróbetűs részben miért szerepel a Rambo: First Blood Part II is, de nincs idő ezzel foglalkozni, mert a Wizards & Warriors ezzel a remek festménnyel bizony átejti és megtéveszti a nagyközönséget. A karakterdesign teljesen rajzfilm-szerű volt a játékon belül, és szerintem a játékmenet, és főleg a harc és a mozgás is emlékezetesen rossz.
Pedig hát fontos játékról van szó: ezzel debütált az Acclaim, ez volt a Rare második NES-alkotása, ráadásul a siker is óriási volt: három folytatás is mesélt Kuros további kalandjairól.
Forrás: Video Games and Computer Entertainment 1988/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A TÖRZS mindössze két játékot készített el: a Last Rites, illetve a Silver volt az Ocean utolsó két belső fejlesztésű játéka.
A cég sok-sok felvásárláson keresztül egyébként ma is létezik, csak már Bandai Namco Entertainment UK a nevük, és nem fejlesztéssel foglalkoznak, hanem a japán kiadó játékainak brit és néha európai terjesztésével.
Forrás: Edge #017. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ember tervez, megavállalat végez: amikor a British Telecom egyik leányvállalata, a Telecomsoft kifejezetten a Lords of Midnight és a Doomdark’s Revenge miatt felvásárolta a Beyond stúdiót, azzal kezdték regnálásukat, hogy Mike Singleton designert levették a harmadik rész fejlesztéséről, majd amikor mégis visszaengedték oda, egy anyagilag sokkal rosszabb szerződést toltak elé. Az Eye of the Moon sosem jelent meg, a Singleton nélkül készített harmadik rész pedig annak rendje és módja szerint ordenáré nagyot bukott.
A hírben emlegetett regény viszont megjelent, sőt, még egy folytatást is kapott!
Forrás: Micro Adventurer 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Úgy vélem, a szokásosnál némileg erősebb önbizalomra vall ezen az oldalon hirdetések és játékborítók készítésével házalni. Sokkal inkább ajánlom a nyájas olvasó figyelmébe a divatos pólókat, és persze azt a baseball-sapkát!
Forrás: Big K 1984/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Közétkeztetésű célú vagdalt szelet-vagdaló, bónusz zsíradagolóval – már megint ezt kell írnom: hát hol tart már a tudomány?!
Forrás: Interpress Magazin 1977/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bizony, volt idő, amikor a Treyarch nem csak Black Ops-okat gyártott, hanem mindenféle mást is. Rendben, a Dragon’s Blood* pont nem jó példa, mert a két kiadó által is siettetett projekt (a Die by the Sword II-höz készült ambiciózus terveket kellett nagyon lebutítani, hogy időre és Dreamcastra elkészüljenek vele) végül egy legfeljebb közepes akciójátékot eredményezett.
*Amerikában: Draconus: Cult of the Wyrm.
Forrás: Official Dreamcast Magazine (UK) 2000/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ezegyszer nem hazudott az óriásit állító hirdetés: ez az 1978-as magnó többet tudott, mint az, amit én jó 15 évvel később még használtam. Számonként léptetni egy kazettát – hát hol tart már a tudomány?!
Forrás: Playboy 1978/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella