Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A kényszerű névváltást követően már Holdtölte néven megjelenő Bíborhold magazin legendás 30. száma, amelynek borítójára számomra azóta is teljességgel érthetetlen módon rákerült egy ágyékvédő egyforintos érme.


Forrás: Holdtölte #05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ki mondta, hogy egy varázsló nem gyúrhatja szálkásra magát!?

A leginkább a ZX Spectrumon tenyésző klasszikus izometrikus játékokra, a Knight Lore-ra és a Batmanre hasonlító játékmenetű Solstice első rendelői a reklám szerint egy „így készült” videót is kaptak VHS-en, és persze ez ma megtekinthető YouTube-on is. Aki szeretne a kamera előtt öltönyben-nyakkendőben feszengő fejlesztőket nézni, ne hagyja ki!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Látványos reklámfotó 1978-ból. A képen a Digital Group által gyártott, készen kapható számítógép, a Mini Bytemaster látható. A cég pont ennek a nagy fanfárral beharangozott (és tényleg egész pofás) masinának a megjelenésekor jutott csődbe, így a kilenc inch-es beépített monitorral szerelt masinából csak néhány tucat példány jutott el a gyárhoz közeli boltokba.


Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Boris Blank zeneszerző szó szerint zenét fest valamikor a nyolcvanas évek derekán. Blank alapította a Yello együttest, amelynek Oh Yeah című száma megmagyarázhatatlanul népszerű lett 1986-ban.

Forrás: Head Case. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Biztos vagyok benne, hogy e cikk előtt még soha senki nem hívta még a Mortal Kombat karaktereit csillagharcosnak, de hát ezen ugyanúgy érdemes túllépni, mint azon, hogy a talán főszereplőnek is nevezhető Raiden nevét nem sikerült leírni. Nem, az igazi csemegéi a magyar Club Nintendo Magazin e cikkének a speciális támadások lefordított nevei: nálam a „savas spricc” és az „érnyék uppercut” (sic), vetélkednek az aranyéremért, de a „kardlap fúria” és a „világító vessző” sem mindennapiak.

Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy megdöbbentően puruttya álláshirdetés a Looking Glass stúdiótól. Apró érdekesség, hogy a referenciaként megjelölt három játékból kettőt (az F-22 Interceptort és a Car and Drivert) még másik néven, Lerner Research-ként rakták össze. A hirdetés 1993 tavaszán jelent meg pár amerikai magazinban, így feltehetően már a System Shockhoz keresték a fejlesztőket.


Forrás: Computer Gaming World #104. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A NAM-1975 játéktermi verzióját hirdető szórólap. Később az otthoni verziók borítóját is ez a fantasztikus festmény díszítette; igen sajnálatos, hogy az alkotó kiléte a mai napig nem ismert.

Forrás: Retro Game Goods. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Néhány extrább kategória az EGM magazin 1989-es „év játéka” cikkéből. A sok marhaság mellett figyelemre méltó, hogy már ekkor sikerült helyesen megjósolniuk, hogy a Super Mario Bros. 3 lesz 1990 legjobb játéka.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #005. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Jordache farmercég hirdetése valamikor a – kell külön mondani? – nyolcvanas évekből. Valószínűleg nehéz lenne olyan fotót találni, amely koncentráltabban adná vissza ennek az évtizednek az esszenciáját.


Forrás: The Man in the Gray Flannel Suit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A játéktermi automatákat csak kevesen engedhették meg maguknak, de Steven Spielberg filmrendező a Cápa évében nyilvánvalóan ebbe az exkluzív csoportba tartozott. A Maneatert a megdöbbentően nem videojátékos nevű Project Support Engineering cég rakta össze, nyilvánvalóan a film által inspirálva. Gyorsan dolgoztak: a mozi premierje 1975 júniusában volt, a játék pedig a kép tanúsága szerint még ugyanabban az évben eljutott Spielberg irodájába is.

Forrás: CNET. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.