Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Tengen programfelhozatalából – nyolc NES-játék 1990-ben! – ugyan nem látszott, de a Nintendo késhegyre menő jogi háborút vívott az amerikai céggel, olyan eszközöket is bevetve, amelyeket ma kétségtelenül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősítene bármelyik bíróság. Igaz, a balhét a Tengen kezdte, amikor a Nintendo szabályai ellen lázadni kezdtek; ennek a csúcspontja pedig az volt, amikor az amerikai szabadalmi hivataltól egy nemlétező perre hivatkozva kikérték a konzol ultratitkos másolásvédelmi chipjének a teljes leírását, amelynek birtokában a programozók már könnyen fel tudták törni a NES védelmét. A következő években így minden korlátozás (no meg royalty-fizetés) nélkül tudták kiadni a gépre játékaikat – melyek között meglepő módon amúgy a Sega programjai is nagy számban tűntek fel. Az emiatt kirobbant, immár nagyon is létező pereskedés 1988-től egészen 1994-ig húzódott, amikor a cég belerokkant a büntetésbe.

Forrás: Electronic Gaming Montly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1982. május 20., valahol Los Angelesben. Fiatal srácok tömege koncentrál és figyel egy játékteremben. A kamerához legközelebbi gép a Circus, amögött pedig a Phoenixszel játszik a fiatalember.

Forrás: Forbes. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Judge Dredd flipper játékterének egy részlete.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

„RPG-t tettünk a shoot ’em upba!”, harsogja a Hot-B kiadó színes hirdetése. Persze az MSX-es Anaza: Kaleidoscope Special nem jelentett veszélyt a Final Fantasy eladásaira, hisz a szerepjáték kitétel mindössze annyit jelentett, hogy a programban minden bosst követően egy boltban landoltunk, ahol pontszámunkból lehetett vásárolni nagyobb páncélt, fürgébb hajtóműveket, vagy akár új fegyvereket is. Noha a hirdetés állításait mindenképpen túlzásnak kell minősítenünk, ez nem jelenti azt, hogy a program ne tartozott volna a jobb shoot ’em upok közé a platformon.


Forrás: MSX Fan 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Sega nem mindig volt az az elegáns cég, mint manapság – nem, 1992-ben, ha épp a punkos szabadszájúságáról ismert brit humor- és képregénymagazinban, a Vizben akartak hirdetni, hát habozás nélkül lesüllyedtek annak szintjére.

Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Elképesztően nehéz lehetett úgy megrajzolni négy Space Invaders-figurát, hogy azok közül három a lehető legkevésbé se hasonlítson a játékban látható alakokra, de a P. Leiner Nutritional Products táplálékkiegészítő-gyár grafikusainak sikerült a bravúr. Az eltérő színű pasztillák tartalma közt semmi különbség nem volt: C-vitaminból például mindegyik a napi előírt mennyiség 625%-át tartalmazta.

Forrás: National Museum of American History. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez minden idők legelső autóversenyes játéktermi automatája, az biztos, hogy a lényegretörően Auto Race címet kapott masina ott volt az elsők közt. A kizárólag kétfős multiplayerben játszható gép rendkívül egyszerűen működött: az autónknak megfelelő színű kart kellett olyan gyorsan tekerni, amilyen gyorsan csak lehetett, és amikor már dőlt a tenyerünkből a vér, talán nyertünk. A gép valószínűleg az ötvenes években készült.

Forrás: Jalopnik. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy Microsoft-reklámfotó 1988-ból, amely a Windows 2.0, illetve az Excel 2.0 közös mágiájával csábítja a táblázatokra vágyókat. Az előtérben az a fura gép egy hordozható Compaq Portable III, minden idők egyik legtöbb hardverhibával fertőzött PC-je.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Kilobyte-onként egy dollárnál is olcsóbb memória?! Menten rohanok is a számítógép-boltba!

De legyünk korrektek: az Atari ST második verziója tényleg forradalmi volt – Jack Tramiel addig ütötte a mérnököket és a beszállítókat, amíg létre nem jött ez a mágikusan alacsony ár. Noha a riválisok hamar felnőttek a kihíváshoz, 1986 amerikai számítógép-versenyét az Atari megnyerte ezzel a géppel.

Forrás: STart #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Sony első konzol-prototípusa, feltehetően a hetvenes évek végéről, esetleg a nyolcvanas évek elejéről. A 2002 és 2005 között Tokióban egy, a Honda és a Sony alapítói előtt tisztelgő kiállításon bemutatott szerkezetről a cég PR-osztálya azóta sem hajlandó semmit elárulni. A kis plakett a hardver méretei mellett mindössze annyit közöl, hogy a gép cartridge-eket használt volna, így azt sem tudni, hogy voltak-e külső kontrollerek a géphez. A gombok felirata (a három piros gomb funkciója „válasz 1-2-3”, a kéké „tanács”) alapján az is elképzelhető, hogy elsősorban oktató-, vagy kvízprogramokat képzelt el a masinához az ismeretlen tervező, amelyben a játékos mindig három lehetséges opció közül választhatott volna.

Forrás: Takemune Shinkirou. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.