Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Egy válogatás a Naoyuki Katou által festett borítókból, amelyek teljesen egyedi külsőt kölcsönöztek a jobbára játékfigurákat használó többi újság mellett az MSX Magazine-nak. Az elsősorban sci-fiben utazó művész több játékban is közreműködött, néha csak a borítókat festve (Super Aleste, R-Type), máskor jobban belefolyva a fejlesztésbe (Culdcept, Digan no Maseki). Ő illusztrálta az eredeti Legend of the Galactic Heroes regényeket is, amelyek alapján a nagyszerű anime-sorozat is készült.

Forrás: MSX Magazine 1990-1991. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Zak McKracken and the Alien Mindbenders borítófestménye, minden zavaró logó és egyéb felirat nélkül. A képet az a Steve Purcell festette, aki később Sam és Max figuráinak kitalálásával örökre beírta magát a kalandjátékok történelemkönyvébe.

Forrás: The Zak McKracken Archive. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Minden idők egyik legellenszenvesebb reklám-illusztrációja egy prémium árazású tippvonalat próbál a kőkemény NES-játékokban elakadó csemeték figyelmébe ajánlani. Miután az ember választott a szolgáltató által kínált négy játékműfaj (akció, kaland, sport és a klasszikusok) közül, egy, az adott témában járatos profihoz kapcsolták, aki elmagyarázta, hogy miként kell kinyírni a főbosst, vagy megszerezni a szükséges tárgyat. Aztán persze anyuék fizették a méregdrága telefonszámlát...


Forrás: Electronic Gaming Monthly #008. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Konzolpremierek története a Paris Hiltonnak adományozott ajándék gépek fókuszán keresztül.

Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár az első F-Zero a kézikönyvben szereplő rövid világleíráson túl nem tartalmazott tényleges történetet, 1992-ben Katsuyuki Ozaki író azért csak összehozott egy disztópikus regényt a játék alapján. A „...Soshite Speed no Kami e” alcímet viselő könyv viszonylag keveset foglalkozik a versenyzéssel, annál többet viszont a világot kizsákmányoló Big Cosmos nevű cég sötét ügyeivel, a hajléktalan gyerekek éhező hadával és egyéb, hasonlóan vidám kérdésekkel. Ja, és – spoiler! – a regény végén Captain Falcon is elpatkol...

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Mega Drive japán startjának egyik kulcsjátékosa a Tecno Soft volt, akik a Thunder Force 2, illetve a Herzog Zwei korai kiadásával sok szép pillanatot szereztek az új konzol tulajdonosainak.

Azt viszont, hogy mindezt miért kellett egy abszolút témaidegen, felfegyverzett kimonós nővel reklámozni, azt megtippelni se merném... (A szlogen mindössze annyit mond, hogy „az egyetlen esély idén is a Tecno Soft”.)


Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mint többször is említettem már, a Computer Gaming World magazint fanatikus wargame-megszállottak alapították, így aztán nem is lehetett kérdéses, hogy 1985-ben is egy brutálisan hardcore wargame kapja az „Év játéka”-címet. Bár a Kampfgruppe-ra ma már talán alkotói sem emlékeznek, a másik három játékkategória díjazottjai azért nem tűntek el a retrót kedvelők nosztalgikus emlékeiből.

Forrás: Computer Gaming World #024. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Namco Sound Team munkahelye 1988-ban – itt készült többek közt a Tower of Druaga és a Rolling Thunder zenéje is, majd a következő években a Ridge Racer és a Tekken muzsikája is itt született meg. A képet Junko Ozawa zeneszerző rajzolta az egyik namcós zenei gyűjtemény CD-füzetkéjébe; a hölgy ez alapján grafikusnak sem utolsó. A rengeteg érdekesség mellett felhívnám a figyelmet a munkahelyen alvó munkatársra – a nyolcvanas években Japán játékiparában ez teljesen természetes volt.

Forrás: VGMDB. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Metal Black zenei albumának, a rendkívül ostobán elnevezett 19th, Moonnak a könyvecskéje. A remek festmény alkotója, bárhogy is olvasnád az aláírást, Takatsuna Senba volt.

Forrás: VGMDB. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

„Tisztelt bíróság, ezek nem azok az idegenek, a mieinknek ugyanis vannak látható szemei is. Plusz a mi űrhajóink zöldek! Azt hiszem, így már nyilvánvaló, hogy nem másoltunk semmit, és minden figura saját kútfőből született meg.”


Forrás: Electronic Gaming Monthly #004. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.