Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Yuuji Kaida parádés festménye, amely az itthon sajnos kevéssé ismert Silpheed-sorozat Mega CD-s epizódjának zenei albumát díszíti. A lemezről itt megtalálható minden fontos információ, aki pedig maga is belehallgatna a nagyszerű dalokba, az az interneten valahol biztos talál erre lehetőséget...
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Minden idők talán legsikeresebb fejlesztőstúdiója a Game Freak, akiknek többek között az összes fővonalbeli Pokémon-epizódot, és azzal együtt több száz millió eladott játékot köszönhetünk. A Game Freak azonban nem játékfejlesztő stúdióként indult, hanem egy doujinshi (a legjobb „magyar” fordítás talán a fanzin lehetne) újság neve volt, amelyet két gimnazista jóbarát, Satoshi Tajiri és Ken Sugimori indítottak. A fénymásolva terjesztett újság ötlete Tajiritől származott, aki „rendes” újságíró szeretett volna lenni, de eleinte kevés lehetősége akadt a Famitsuban és a többi lapban a külsőzésre. Tajiri tehát elképesztően mély játéktermi pontvadász segédleteket írt, és ezeket mangamániás ismerősével, Sugimorival illusztráltatta. (A képen szereplő borítók is az ő munkái.) A 300 jenért árult magazin általában 28-oldalas volt, és mivel nem volt szövegszerkesztője a srácoknak, azt Tajiri kézírása és kézzel rajzolt táblázatai töltötték ki.
1981 és 1986 között, vagyis Tajiri egyetemista korszaka során huszonegynéhány szám jelent meg, azt követően pedig a srácok a rég várt professzionális újságírás helyett a játékfejlesztésbe vágtak bele. Bár a csapat dolgozott a Sonynak is, legfőbb partnerükké hamar a Nintendo vált, akik vevők voltak a fura logikai játékaikra – és bár eleinte nem nagyon hittek a sikerben, végül finanszírozták a Game Freak egy fura, szörnygyűjtögetős játéktervét is...
Forrás: Wired. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Commodore cég 1987-ben kötött szponzorációs szerződést a Chelsea FC-vel; nem tudom, mennyire függ össze a két dolog, mindenesetre ebben az évben a csapat rögtön ki is esett az első osztályból. A Commodore a cég összeomlásáig, 1994-ig maradt a csapat szponzora, az utolsó két évben már az Amigát hirdetve a mezeken.
Forrás: ACE #002. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Chaos Engine idehaza is igen pozitív kritikákat kapott, az 576 például rögtön egy tökéletes értékeléssel szórta meg. Igazán kár, hogy az egyik screenshot kétszer is a cikkbe került, mert amúgy ezek jelenléte cseppet sem volt még természetes. Mivel 1993-ban nem volt még egyszerű ezek elkészítése, ha nem küldött a kiadó játékképeket, hát megesett, hogy ezek egyszerűen kimaradtak a cikkből. Ebben a számban például a legalább egyoldalas hosszúságú írások kevesebb, mint felénél szerepeltek tényleg a játékból származó (és nem a rajzolt átvezető képeket, esetleg töltőképernyőket ábrázoló) screenshotok.
Forrás: 576 KByte 1993/04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Segás olvasói népszerűségi toplista, természetesen Japánból, mégpedig egy 1993 márciusi felmérés alapján. A helyezettek a következők (ahol van, az angol neveket használtam; a külön nem jelölt játékok Mega Drive-ra jelentek meg):
01. Puyo Puyo
02. Streets of Rage 2
03. Sonic the Hedgehog 2
04. Sonic the Hedgehog 2 (Game Gear)
05. Yumimi Mix (Mega CD)
06. Splatterhouse 3
07. J-League Champion Soccer
08. The Ninja Warriors (Mega CD)
09. Puyo Puyo (Game Gear)
10. G-LOC: Air Battle
11. Doraemon: Yume Dorobou to 7 Nin no Gozans
12. Mazin Saga: Mutant Fighter
13. Anett Futatabi (Mega CD)
14. SimEarth (Mega CD)
15. Genghis Khan II: Clan of the Gray Wolf
16. Shining Force Gaiden (Game Gear)
17. World of Illusion Starring Mickey Mouse and Donald Duck
18. Landstalker
19. A-Ressha de Ikou! MD
20. Robo Aleste (Mega CD)
Forrás: Dengeki Mega Drive #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár igazi sikereit természetesen Japánban aratta, a Sharp MZ-700 a Commodore-dominancia előtt néhány éven keresztül Európa néhány régiójában is egész népszerű volt. A képen a fullextrás MZ-731 kiszerelés látható, amelyben nem csak egy beépített diktafon kapott helyet, de egy parányi nyomtató is, amely, igen, jól látod, pénztárgép-papírt használt.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A hollywoodi fiatalság minőségi szórakozása 1982-ben. A feliratok tanúsága szerint a helyet egy egykori hajózási boltban alakították ki, mégpedig újrafestés nélkül.
Forrás: CNET. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Egy Pac-Man masina újabb gyanútlan áldozatot csal a gonosz, agyat mosó, és persze a személyiséget felfaló videojáték-jelenség oltárára, mutatja a Baltimore Sun 1982. július 18-án megjelent, minden bizonnyal kiegyensúlyozott hangvételű vezércikkének illusztrációja. A képet alkotó művész Ann Field volt.
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Mindscape marketingosztálya helyreteszi Konfuciuszt. Hiába, 11 közepesen szar NES-játékkal a háta mögött az ember bizony könnyen felbátorodik...
Forrás: The Official 1990 World of Nintendo Buyers Guide. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Sega agresszív marketingkampánya tökéletesen működött, és mivel a Mega Drive-nak Amerikában két év előnye volt a SNES-sel szemben, a cég rövid időre át is tudta venni a piacvezetői szerepet vetélytársától. A „Genesis does what Nintendon’t” szlogen a tévéreklámokban és a print hirdetéseken keresztül eljutott minden amerikai játékoshoz, és így ott ikonikussá vált – és jelentős részben ennek köszönhető, hogy ez lett a Sega legjobban fogyó konzolja az Egyesült Államokban.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #015. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella