Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Elképesztően nehéz lehetett úgy megrajzolni négy Space Invaders-figurát, hogy azok közül három a lehető legkevésbé se hasonlítson a játékban látható alakokra, de a P. Leiner Nutritional Products táplálékkiegészítő-gyár grafikusainak sikerült a bravúr. Az eltérő színű pasztillák tartalma közt semmi különbség nem volt: C-vitaminból például mindegyik a napi előírt mennyiség 625%-át tartalmazta.
Forrás: National Museum of American History. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez minden idők legelső autóversenyes játéktermi automatája, az biztos, hogy a lényegretörően Auto Race címet kapott masina ott volt az elsők közt. A kizárólag kétfős multiplayerben játszható gép rendkívül egyszerűen működött: az autónknak megfelelő színű kart kellett olyan gyorsan tekerni, amilyen gyorsan csak lehetett, és amikor már dőlt a tenyerünkből a vér, talán nyertünk. A gép valószínűleg az ötvenes években készült.
Forrás: Jalopnik. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy Microsoft-reklámfotó 1988-ból, amely a Windows 2.0, illetve az Excel 2.0 közös mágiájával csábítja a táblázatokra vágyókat. Az előtérben az a fura gép egy hordozható Compaq Portable III, minden idők egyik legtöbb hardverhibával fertőzött PC-je.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Kilobyte-onként egy dollárnál is olcsóbb memória?! Menten rohanok is a számítógép-boltba!
De legyünk korrektek: az Atari ST második verziója tényleg forradalmi volt – Jack Tramiel addig ütötte a mérnököket és a beszállítókat, amíg létre nem jött ez a mágikusan alacsony ár. Noha a riválisok hamar felnőttek a kihíváshoz, 1986 amerikai számítógép-versenyét az Atari megnyerte ezzel a géppel.
Forrás: STart #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Sony első konzol-prototípusa, feltehetően a hetvenes évek végéről, esetleg a nyolcvanas évek elejéről. A 2002 és 2005 között Tokióban egy, a Honda és a Sony alapítói előtt tisztelgő kiállításon bemutatott szerkezetről a cég PR-osztálya azóta sem hajlandó semmit elárulni. A kis plakett a hardver méretei mellett mindössze annyit közöl, hogy a gép cartridge-eket használt volna, így azt sem tudni, hogy voltak-e külső kontrollerek a géphez. A gombok felirata (a három piros gomb funkciója „válasz 1-2-3”, a kéké „tanács”) alapján az is elképzelhető, hogy elsősorban oktató-, vagy kvízprogramokat képzelt el a masinához az ismeretlen tervező, amelyben a játékos mindig három lehetséges opció közül választhatott volna.
Forrás: Takemune Shinkirou. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Na most végre eldől, hogy tényleg igazi cyberpunk vagy-e, avagy csak távolról ugatod a szakmát!
(A kép az 1993-as kiberpunk-divatot mutatja, és először a Mondo 2000 magazinban jelent meg.)
Forrás: Sunbeam City. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
És még van képünk panaszkodni a Star Citizen késései miatt...
Forrás: Enter #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
2011-ben osztotta meg egy Giromancy nevű fórumozó az egyik nagy Silent Hill-oldalon az elméletét arról, hogy a horrorszéria első része gyanúsan hasonlít a Schwarzenegger-életmű egyik mélypontjának számító Ovizsaru filmre. Miután mindenki kiröhögte, megosztotta képes bizonyítékait is, melyek alapján teljes bizonyossággal állítható, hogy a parányi fejlesztőcsapat egyik grafikusa tényleg sokat nézhette ezt a filmet, hisz a poszterektől az iskolabusz sorszámáig mindent lemásolt onnan. Hogy ki volt az elkövető, és miért pont ezt a műremeket választotta, örök rejtély marad...
Forrás: Silent Hill Heaven. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Sajnos nem találtam meg, hogy melyik újságban jelent meg ez a játéktermi etikettről szóló cikk, pedig biztos vagyok benne, hogy a fennmaradó legalább hét szabály is legalább ilyen szórakoztató lett volna.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Kétszer is megtörtént, hogy a Sega minden bizonnyal jó drágán készíttetett egy festményt az egyik leghíresebb mainstream festőművésszel, Boris Vallejoval, majd ezek után mégis egy érezhetően gagyibb, saját készítésű képet használtak fel játékaik csomagolásához. Mindkét eset 1993-ban történt, és hivatalos magyarázat egyikre sincs. Az első a magyar Novotrade stúdió által fejlesztett Ecco the Dolphin japán verziója volt, amely nem csak, hogy a főszereplő delfin tekintetében nem tükrözte az Európában és Amerikában minden gond nélkül felhasznált Vallejo-festményt, de főleg a vízfelszín alatti világ tekintetében jóval unalmasabb is volt.
A második eset még furcsább, hisz a Golden Axe III-hoz hiába festett Vallejo egy azonnal felismerhető stílusú képet, azt a Sega egy régióban sem használta fel, hanem helyette egy – mondjuk ki – sokkal bénább képet tett a borítóra, illetve a reklámokra. Főként a női karakter, Sarah Barn járt rosszul ezzel a cserével, aki 1% körüli testzsír-százalékával nem fest túl egészségesen. Az mindenesetre biztos, hogy Vallejo és az ismeretlen segás grafikus ugyanazon leírás és forrásképek alapján dolgozott.
Forrás: Sega Retro. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella