Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Mega Drive japán startjának egyik kulcsjátékosa a Tecno Soft volt, akik a Thunder Force 2, illetve a Herzog Zwei korai kiadásával sok szép pillanatot szereztek az új konzol tulajdonosainak.
Azt viszont, hogy mindezt miért kellett egy abszolút témaidegen, felfegyverzett kimonós nővel reklámozni, azt megtippelni se merném... (A szlogen mindössze annyit mond, hogy „az egyetlen esély idén is a Tecno Soft”.)
Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mint többször is említettem már, a Computer Gaming World magazint fanatikus wargame-megszállottak alapították, így aztán nem is lehetett kérdéses, hogy 1985-ben is egy brutálisan hardcore wargame kapja az „Év játéka”-címet. Bár a Kampfgruppe-ra ma már talán alkotói sem emlékeznek, a másik három játékkategória díjazottjai azért nem tűntek el a retrót kedvelők nosztalgikus emlékeiből.
Forrás: Computer Gaming World #024. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Namco Sound Team munkahelye 1988-ban – itt készült többek közt a Tower of Druaga és a Rolling Thunder zenéje is, majd a következő években a Ridge Racer és a Tekken muzsikája is itt született meg. A képet Junko Ozawa zeneszerző rajzolta az egyik namcós zenei gyűjtemény CD-füzetkéjébe; a hölgy ez alapján grafikusnak sem utolsó. A rengeteg érdekesség mellett felhívnám a figyelmet a munkahelyen alvó munkatársra – a nyolcvanas években Japán játékiparában ez teljesen természetes volt.
Forrás: VGMDB. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Metal Black zenei albumának, a rendkívül ostobán elnevezett 19th, Moonnak a könyvecskéje. A remek festmény alkotója, bárhogy is olvasnád az aláírást, Takatsuna Senba volt.
Forrás: VGMDB. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
„Tisztelt bíróság, ezek nem azok az idegenek, a mieinknek ugyanis vannak látható szemei is. Plusz a mi űrhajóink zöldek! Azt hiszem, így már nyilvánvaló, hogy nem másoltunk semmit, és minden figura saját kútfőből született meg.”
Forrás: Electronic Gaming Monthly #004. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Tengen programfelhozatalából – nyolc NES-játék 1990-ben! – ugyan nem látszott, de a Nintendo késhegyre menő jogi háborút vívott az amerikai céggel, olyan eszközöket is bevetve, amelyeket ma kétségtelenül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősítene bármelyik bíróság. Igaz, a balhét a Tengen kezdte, amikor a Nintendo szabályai ellen lázadni kezdtek; ennek a csúcspontja pedig az volt, amikor az amerikai szabadalmi hivataltól egy nemlétező perre hivatkozva kikérték a konzol ultratitkos másolásvédelmi chipjének a teljes leírását, amelynek birtokában a programozók már könnyen fel tudták törni a NES védelmét. A következő években így minden korlátozás (no meg royalty-fizetés) nélkül tudták kiadni a gépre játékaikat – melyek között meglepő módon amúgy a Sega programjai is nagy számban tűntek fel. Az emiatt kirobbant, immár nagyon is létező pereskedés 1988-től egészen 1994-ig húzódott, amikor a cég belerokkant a büntetésbe.
Forrás: Electronic Gaming Montly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1982. május 20., valahol Los Angelesben. Fiatal srácok tömege koncentrál és figyel egy játékteremben. A kamerához legközelebbi gép a Circus, amögött pedig a Phoenixszel játszik a fiatalember.
Forrás: Forbes. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Judge Dredd flipper játékterének egy részlete.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
„RPG-t tettünk a shoot ’em upba!”, harsogja a Hot-B kiadó színes hirdetése. Persze az MSX-es Anaza: Kaleidoscope Special nem jelentett veszélyt a Final Fantasy eladásaira, hisz a szerepjáték kitétel mindössze annyit jelentett, hogy a programban minden bosst követően egy boltban landoltunk, ahol pontszámunkból lehetett vásárolni nagyobb páncélt, fürgébb hajtóműveket, vagy akár új fegyvereket is. Noha a hirdetés állításait mindenképpen túlzásnak kell minősítenünk, ez nem jelenti azt, hogy a program ne tartozott volna a jobb shoot ’em upok közé a platformon.
Forrás: MSX Fan 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Sega nem mindig volt az az elegáns cég, mint manapság – nem, 1992-ben, ha épp a punkos szabadszájúságáról ismert brit humor- és képregénymagazinban, a Vizben akartak hirdetni, hát habozás nélkül lesüllyedtek annak szintjére.
Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella