Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egy tipikus CGW-kritika 1984 elejéről: screenshotokra nem jutott hely, hivatalos artwork helyett a magazin grafikusa rajzolt valami közepesen odaillőt az oldal tetejére, számszerű értékelés nincs, a cikkíró pedig lelkendezik az extrém hardcore wargame-ért. Az egyedüli hiányzó dolog egy méretes táblázat a sivatagi utánpótlási útvonalak költségeiről, netán a játékban bevethető tankok páncélvastagságáról.
Forrás: Computer Gaming World #014. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1943: Norman Rockwell megfesti Rosie-t – avagy sokkal ismertebb nevén Liberty Girlt –, aki azt hivatott bemutatni, hogy a világháború miatt egyre kevesebb fiatalembert tartalmazó Amerikában a lányok is képesek bármilyen munkára, legyen az szellemi avagy fizikai.
2014: Marco D’Alfonso megfesti Jill Valentine-t. A kép azt hivatott bemutatni, hogy a Resident Evil-széria tárgyrendszere finoman szólva sem áll szoros kapcsolatban a valósággal.
Forrás: Marco D’Alfonso. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az iQue Player nevű kínai konzol hirdetése. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a gép eredeti kínai neve Shényóu, azaz „játékgép-istenség”.
A gépet egy kínai befektető és a Nintendo közösen fejlesztették ki azért, hogy így meg lehessen kerülni a kínai állam japán cégekkel szemben hozott, illetve a konzolokat betiltó rendelkezéseit. Noha 2004-ben jelent meg a masina, gyakorlatilag egy kontrollerbe préselt Nintendo 64-ről volt szó. A gépre mindössze 14 játék jelent meg, ami egyfelől pokoli kevés, másfelől azonban nincs még egy olyan konzol, amelynek minden egyes programja fantasztikus minőséget képviselt volna.
Az iQue mindenesetre bukás lett (három évvel a GameCube premierje után érthető is talán), hisz még az optimális becslések is alig 12 ezer példány köré saccolják az eladott konzolok számát.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Pioneer talán legszebb hardvere, a Japánban 1981-ben megjelent LD-1000 laser disc-lejátszó; és bár első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy ez egy fénykép, valójában Goro Shimaoka airbrush-művész fotorealisztikus festményéről van szó. A kép mindenki szerint olyan jól sikerült, hogy a következő években ez díszítette a gyártó katalógusait is.
Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Szomorú látvány: egy 1983-as Star Wars játéktermi gép rothad magában egy évtizedek óta elhagyatott texasi játékteremben. A fotó 2011-ben készült.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Egy válogatás a Naoyuki Katou által festett borítókból, amelyek teljesen egyedi külsőt kölcsönöztek a jobbára játékfigurákat használó többi újság mellett az MSX Magazine-nak. Az elsősorban sci-fiben utazó művész több játékban is közreműködött, néha csak a borítókat festve (Super Aleste, R-Type), máskor jobban belefolyva a fejlesztésbe (Culdcept, Digan no Maseki). Ő illusztrálta az eredeti Legend of the Galactic Heroes regényeket is, amelyek alapján a nagyszerű anime-sorozat is készült.
Forrás: MSX Magazine 1990-1991. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Zak McKracken and the Alien Mindbenders borítófestménye, minden zavaró logó és egyéb felirat nélkül. A képet az a Steve Purcell festette, aki később Sam és Max figuráinak kitalálásával örökre beírta magát a kalandjátékok történelemkönyvébe.
Forrás: The Zak McKracken Archive. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Minden idők egyik legellenszenvesebb reklám-illusztrációja egy prémium árazású tippvonalat próbál a kőkemény NES-játékokban elakadó csemeték figyelmébe ajánlani. Miután az ember választott a szolgáltató által kínált négy játékműfaj (akció, kaland, sport és a klasszikusok) közül, egy, az adott témában járatos profihoz kapcsolták, aki elmagyarázta, hogy miként kell kinyírni a főbosst, vagy megszerezni a szükséges tárgyat. Aztán persze anyuék fizették a méregdrága telefonszámlát...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #008. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Konzolpremierek története a Paris Hiltonnak adományozott ajándék gépek fókuszán keresztül.
Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár az első F-Zero a kézikönyvben szereplő rövid világleíráson túl nem tartalmazott tényleges történetet, 1992-ben Katsuyuki Ozaki író azért csak összehozott egy disztópikus regényt a játék alapján. A „...Soshite Speed no Kami e” alcímet viselő könyv viszonylag keveset foglalkozik a versenyzéssel, annál többet viszont a világot kizsákmányoló Big Cosmos nevű cég sötét ügyeivel, a hajléktalan gyerekek éhező hadával és egyéb, hasonlóan vidám kérdésekkel. Ja, és – spoiler! – a regény végén Captain Falcon is elpatkol...
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella