Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Star Trek már a mainframe-korszaktól kezdve a nyolcvanas évek közepéig igen fontos hivatkozási pont volt a játékosok legelső generációja számára. Nem csak a tévésorozatra gondolok itt, hanem inkább az 1971-es (!), licensz nélküli stratégiai játékra, amelyet Mike Mayfield készített el egyetemének SDS Sigma 7 mainframe számítógépén. (Oh, a kor, amikor még tudták, hogy hogy kell elnevezni egy gépet!)

A formulát bő évtizeden keresztül másolta és alakítgatta boldog-boldogtalan, és például ez az 1981 elején megjelent magazincikk öt eltérő, pénzért terjesztett, ám továbbra is hivatalos jogok nélküli verziót eresztett össze. A korszakról sokat elmond, hogy az értékelési kritériumok közt szerepel a „színek száma” kitétel is.

A nagy Star Trek-fiesztának végül az vetett véget, hogy az Atari licenszelte a jogokat a Paramounttól, és az ő ügyvédeik pár év alatt bedaráltak minden illegális próbálkozást.

Forrás: Analog #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár az eredetileg játéktermi automataként megjelent Image Fight NES-átirata kiábrándítóan ótvar lett, azt senki nem vitathatja, hogy legalább a borítóval nagyot alkottak az Irem grafikusai. Igaz, mivel az eredeti verzióhoz készült festményt használták fel, túl nagy erőfeszítésekre nem volt szükség, de a végeredmény így is egy kiemelkedően vonzó doboz lett.


Forrás: The Cover Project. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Nem sokon múlott, hogy az SSI nem az Imperium Galactica nevet védette le, hanem az Imperium Galactum mellett döntöttek. Ez az 1984-es program volt amúgy az első modernnek tekinthető sci-fi 4X-játék, így jelentős rajongótábora alakult ki. Olyannyira, hogy 1994-ben egy lengyel csapat Imperium Galactica néven egy nemhivatalos remake-et is készített hozzá...

Forrás: Computer Gaming World #022. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Rövid előzetes az első Monkey Islandról – egész konkrétan a Mega CD-s verzió japán kiadásáról. Bár a cikkíró lelkedesik a kalandjátékért, a valóságban ez a port szinte játszhatatlan lett a rémesen lassú CD-olvasó miatt: az állástöltés másfél percét ugyan ki lehet bírni, de az, hogy minden képernyő-váltás további 20-30 másodperces töltésekkel jár, abszolút kiölte a mókát az amúgy változtatás nélkül átemelt sztoriból.

Forrás: Dengeki Mega Drive #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

New York állam áramellátó központjának modern számítógépes vezérlőterme 1983-ban akár egy sci-fi film látványos díszletjének is elment volna.


Forrás: Enter #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Annak ellenére, hogy az első Turok Japánban is ezen a néven jelent meg, a második rész kiadási jogait a szigetországban megszerző kiadó, a Gemzi lendületesen átnevezte a játékot. A Turok 2: Seeds of Evil tehát Japánban a csodálatos: Violence Killer: Turok New Generation néven került a boltokba. Még nagyszerűbb azonban az a fotó, amellyel a kiadó (amelyről egyébként sem e játék előtt, sem pedig azt követően nem ejtenek szót a játéktörténelem krónikái) a szórólapon megjelenítette a képregényekben még izompacsirta őslakos dinoszaurusz-vadászt...

Forrás: InstaSaver. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Igen, az Unreal alig két évvel PC-s megjelenését követően fejlesztés alatt állt PlayStationre is. Mivel az akkori idők egyik leglátványosabb játékát nyilván lehetetlen volt portolni erre a konzolra, ez az Unreal lényegében egy teljesen új játék volt, ami csak a fegyvereket, a textúrákat és egy rakat szörnymodellt vett át az eredetiből – a pályák, a sztori és a karakterek mind az angol Pterodactly stúdiónál készültek. Mivel az engine itt nem bírt el sokat (maximum 3000 poligon pályánként, legfeljebb három ellenfél egy szektorban), a játékot a nulláról kellett újratervezni, és így tele volt logikai feladatokkal, labirintusokkal és egyéb, nem az akcióra koncentráló részekkel. A kiadó Infogrames végül csendben törölte a megjelenést.

Az új verzióhoz készült pályák háromnegyede azonban eljutott egy modderhez, aki 2011 óta szép lassan újjáépítette ezt a játékot PC-n – képek, letöltések és információk az UPSX-ről itt találhatók.

Forrás: Official PlayStation Magazine UK #055. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az Electronic Fun with Computers and Games magazin nevéhez méltó módon bemutatja, hogy milyen is az, amikor a humor és a videojátékok találkoznak.


Forrás: Electronic Fun with Computers and Games #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ah, igen... Wolfenstein 3D, a mindenki által ismert interaktív film! No persze nem szép dolog közel négy évtized távlatából cikizni a kollégákat – elvégre amikor még nem létezett az FPS kifejezés, bizony nehéz volt leírni, hogy egész pontosan milyen játék is ez.

Forrás: Computer Gaming World #111. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az Enter magazin szerkesztői állították össze ezt a hasznos táblázatot az 1983 őszén Amerikában kapható számítógépek tudásáról, illetve kiegészítő szoltáltatásairól.

Forrás: Enter #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.