Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Masaya által fejlesztett Assault Suit Leynos botrányosan semmitmondó címet kapott, amikor megjelent nyugaton: Target Earth volt a mechás játék dobozára írva. A második rész Japánban az Assault Suits Valken nevet viselte, és természetesen ez sem úszta meg az átnevezést – bár azt a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy a Cybernator cím egy géniusznak, avagy egy félbolondnak köszönhető-e...
Forrás: Edge #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Shigeru Miyamoto, David Snyder, Bob Hoskins, illetve Takashi Tezuka a Super Mario Bros. mozifilm forgatásán. Snyder a film művészeti rendezője volt, Hoskins természetesen Mariót alakította, Miyamoto és Tezuka pedig csak nézelődni jöttek Hollywoodba. A film borzasztó (és teljesen megérdemelt) bukása csaknem 20 évre kinyírta a Nintendo további filmes terveit: a következő, immár animált Mario-mozilfilm 2022-ben érkezik a mozikba.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Stöki tesztje egy rég elfeledett RTS-ről. Valószínűleg a stílus kihalásához az is erősen hozzájárult, hogy túl sok volt az efféle fantáziátlan lopás az ezredforduló előtti néhány évben.
Forrás: PC Zed 1998/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Tökéletes felcím, tökéletes szöveg, tökéletes fénykép. Reméljük, a Cyberpunk 2077 megjelenésének örömére gyorsan megismétlik az eseményt.
Forrás: Edge #002. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Zombie Nation minden idők talán legbizarrabb NES-játéka volt, de az legalább vitathatatlan, hogy a borítója zseniális telitalálat.
Maga a játék amúgy egy nehézkes shoot ’em up, amelyben egy levágott, fegyverként saját szemeit köpködő szamuráj-fejet irányítva kell megmenteni Amerikát a lakosságot hipnotizáló Darc Seed seregeitől. Zombik éppenséggel nincsenek benne...
Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Két, csak Japánban használt nagyszerű játékborító alapjául szolgáló festmény; mindkettő a Shining Force-széria illusztrálásával ismertté vált Kensuke Suzuki alkotása (még akkor is, ha a másodikat már a Hiroshi Kajiyama művésznéven szignózta). Az első a Dark Wrath (PC-98), amelyről minden egyes japán visszaemlékezés azt állítja, hogy Wizardry-másolat, de szerintem változatos helyszíneivel és hangulatos sztorijával sokkal inkább a Bard’s Tale-eket idézi fel az emberben; ma legalábbis már biztosan. A második kép az SSI-féle Stronghold japán számítógépes kiadásait (PC-98, FM Towns) díszítette, amelyek így több szinttel jobb esztétikai élményt nyújtottak, mint az eredeti borító.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár 1992-ben már a Mega Drive volt a Sega csúcshardvere, a cég ekkor még nagy figyelmet fordított a Game Gear kézikonzolra is. Olyannyira, hogy még a Sonic-játékokat is remek formában írták át e platformra – csak azért, hogy végül igénytelen módon tudják azokat hirdetni.
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ez a meghökkentő reklám csak a Viz nevű, igen szürreális és sokszor punkosan szókimondó anyagokat is tartalmazó brit képregény-magazinban futott, a mainstream újságok hagyományos hirdetéseket kaptak.
Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
„Kinek kell játékmenet, ha ilyen a grafika?”, tette fel az ostoba kérdést minden cinizmus nélkül az első Edge egy meg nem nevezett újságírója. A történelem és a játékosok közössége hamar megválaszolta a kérdést: mindenkinek. Bár a csillogó effektek és újító technikai megoldások közt néha tényleg elfelejtik páran, hogy szinte csak a játékdesignon múlik egy-egy program időtállósága, minden, a Rise of the Robotshoz hasonlóan botrányosan rossz, ámde látványos játék ezt bizonyítja.
Forrás: Edge #001. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Jim Borgman grafikus mélyreható, gondolkodásra késztető rajza egy olyan újságcikk illusztrációja volt, amely a fiatal generáció csökkenő olvasási kedvét a gonosz és agypusztító játéktermek elterjedésével magyarázta. A kiegyensúlyozottnak a legnagyobb túlzással sem nevezhető cikk és annak mellékelt illusztrációja a Cincinnati Enquirer egy 1982 májusi számában jelent meg.
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Minden idők legrosszabb kontroller-tervei 1999 novemberéből, két évvel az Xbox megjelenése előttről. Seamus Blackley, a konzol egyik fő ötletgazdájának elmondása szerint a munkára felkért designstúdió tagjai sosem használtak korábban kontrollert, így abból indultak ki, amit gyorsan fel tudtak hajtani: egyikük gyermekének Dreamcastjából. A saját képernyővel szerelt memóriakártyák is a Sega-féle VMU kártyákról lettek mintázva, de azokat a Microsoft magas költségük miatt végül mellőzte. Bár az eredeti Xbox-kontroller sem volt éppen az ergonómia csúcsa, ezen szemetek mellett egy csodának tűnik.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella