Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Mad Rider pontosan egy évvel az Out Run játéktermi debütálását követően jelent meg MSX-re, és ugyanazt a vidám száguldást próbálta szimulálni; csak épp egy olyan gépen, amelynek a gyors scrollozás finoman szólva sem volt az erőssége. 

Ez azonban nem számít: a játékhoz készült és e reklámban is használt fő artwork (amit a borítóhoz sikerült kolosszálisan elbaltázni) nagyszerű lett. Valószínűleg a pálmafák miatt, de engem az ismeretlen alkotótól származó kép erősen Hiroshi Nagai egy egész korszakot (és egy zenei stílust is) meghatározó festményeire emlékeztet.


Forrás: MSX Fan 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A léghokit 1969-ben találta fel az új élményekre vágyó Brunswick Billiards biliárdklub, így a masina ezen az 1972-es fotón már nem számít újdonságnak. A fénykép a Kansas Cityben levő Wonderland játékteremben készült, a fotós David Poe volt.

Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Minden idők egyik legrosszabb játékmegjelenés-időzítése szegény Blake Stone nevéhez kapcsolódik: a Wolfenstein 3D első követője a nagy előd motorját használva 1993. december 3-án vált shareware formában letölthetővé és dobozos formában megvásárolhatóvá. Egy héttel később aztán pontosan ugyanez történt a minden téren új szintet jelentő Doommal is...

Forrás: Computer Gaming World #11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Milton Bradley volt az a cég, akik a nyolcvanas évek első felében azonnal felvásárolták minden népszerű videojáték jogait, és azokat hullámzó minőségű táblás játékok formájában dolgozták fel. Természetesen a Donkey Kong sem kerülhette el a sorsát, és így 1983-ban megjelenhetett az asszonymentős-hordóugrós-gorillamészárlós társasjáték is.

A pályát jól látható módon a játéktermi program első szintjéről másolták, és a kifejezetten morcosra rajzolt Kong is hajigálta a hordókat (keze mozgatható volt, úgyhogy ez tényleg működött). A négy eltérő színű Mario feladata az volt, hogy átugorják a hordókat és elkerüljék a tűzgolyókat, és ebben részben a dobókockák, részben pedig az útlevágást jelentő létrák jelentették a kulcsot. Aki először elérte a fent raboskodó Peach-et Pauline-t, az nyerte meg a viadalt.

Forrás: BoardGameGeek. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1982 még az az év volt, amikor egy ilyen pici lista elég volt hozzá, hogy a konzolod összes játékát felsorolja. Ekkor több mint négy éves volt az Atari 2600, és összesen 46 program volt elérhető rá.


Forrás: Atari Age #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogyan hozzuk létre minden idők egyik legjobb dobozképét, majd tegyük azt tönkre a lehető legjobban mindössze négy egyszerű lépésben:
1) Naiyuki Katou a kiadó Irem megrendelésére megfesti egyik remekművét, a Guardic Gaiden cyberpunk főhősének képét.
2) Ezt a festményt felhasználva, ám bezoomolva, és azt egy irdatlan logóval elcsúfítva az Irem elkészíti a japán Famicom-borítót.
3) Az amerikai kiadó Brøderbundnak nem tetszik az eredeti festmény, és ahelyett egy érthetetlenül ótvar rajzot pakolnak a NES-borítóra.
4) Az európai kiadó, a Bergsala kipróbálja, hogy mi történik, ha az eredeti képet egy ötévessel utánoztatják le.

Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Westwood grafikusai minden bizonnyal elsírták magukat, amikor kiderült, hogy az Eye of the Beholdert Európában terjesztő U.S. Gold angol marketingesei milyen otromba logót ragasztottak játékukra. Ez a pink-zöld-sárga szörnyeteg kizárólag a brit Amiga-kiadáson szerepelt, az ottani játékosok legnagyobb szomorúságára.

Forrás: Amiga Power #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Három oldal a Capcom 1988-as NES-termékkatalógusából. Az itt bemutatott kilenc játékból három végül nem jelent meg: a Black Tiger e kiadásából mindössze ez a képkocka maradt ránk, viszont a cég első játékának, a Vulgus folytatásának szánt Titan Warriors egy csaknem végleges verziója 2007-ben kikerült az internetre. Az első Street Fighter NES-változatával kapcsolatban sokáig azt sem lehetett tudni, hogy tényleg zajlott-e a fejlesztés, avagy a Capcom csak tervezte-e azt – de 2018-ban a cég marketing-archívumából előkerült egy screenshot. 

Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A hölgy cseppet sem mutatkozik lelkesnek aziránt, hogy tengerész ismerősével letesztelje a gép tudását...

A fotó 1944-ben készült, Amerika valamelyik korai játéktermében.


Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Volt idő, amikor cseppet sem volt természetes, hogy egy monitor van a számítógépre kötve – és bizony ekkortájt nem egy mérnök kénytelen volt egy-egy munkahelyi oszcilloszkópot használni az adatok megjelenítésére.

Forrás: BYTE 1975/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.