Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Gradius II japán verzióinak dobozképei Akira Nishimura e nagyszerű festménye alapján készültek.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az elegáns Amiga World magazin első száma még a hardver széleskörű megjelenése előtt, 1985 nyarán került az amerikai boltokba, így a legtöbb játékcég még egyszerűen nem tudott semmi kézzelfogható dolgot, konkrét játékot hirdetni. A marketingesek ennek tudatában is aktivizálták magukat, és mind az Activision, mind a Mindscape efféle üres, de legalább lelkendező reklámokat helyezett el a lapban.

Forrás: Amiga World 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Még mielőtt a Nintendo belekezdett volna a játéktermi masinák gyártásába, volt egy ezekhez hasonló korábbi vállalkozásuk. Az 1973-as Laser Clay Shooting System játékosai egy fénypuskával lövöldöztek a festett falra vetített agyaggalambokra, és persze pontosságuktól függően kapták a pontokat. A rendszert az tette lehetővé, hogy a kicsit korábban feltalált karaoke hirtelen népszerűségének köszönhetően a világháború után elterjedt bowling-pályák tömegesen mentek csődbe, így a Nintendo olcsón tudta kibérelni az ehhez a játékhoz szükséges nagy alapterületű épületeket. A rendszerből állítólag ma már a Nintendo raktáraiban sincs működő verzió, és videó sem maradt fent róla – a képnek viszont legalább van egy apró, ám  cserébe színes változata is.


Forrás: Kotaku. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ma, amikor olyan szörnyű zsáner-nevekkel vívunk nap mint nap harcot, mint a MOBA vagy a shlooter, sok hálával tartozunk a Lordlings of Yore bukásáért – mert ha ez az 1983-as körökre osztott multiplayer stratégiai program sikert arat, és esetleg saját stílussá fejlődik, bizony ma számolnunk kellene a hirdetésben is említett „fantegy” műfaj követőivel...

Viszont az évszámhoz képest a borító fantasztikus, így meg is említem Pat Boyette grafikust, akinek azt köszönhetjük.

Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogy mi lett 1983 legjobb multiplayer játéka az Enter magazin szerint? Nyilván a Wizardry, mert ha nagyon, de ha tényleg nagyon-nagyon mélyen belegondolsz, akár minden karaktert irányíthat egy másik játékos is...

Nem, tényleg nincs értelme...

Forrás: Enter #04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden idők egyik leghaszontalanabb számítógépes kiegészítője, amelynek „számítógépes” jelzőjéért kizárólag a lemezeknek fenntartott négy zseb felelős. Igaz, a mappa legalább nejlonból van, hiszen a nejlon menő!


Forrás: STart #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Brown egyetemen 1969-ben egy 280 ezer dolláros IBM 2250 számítógépen az alig két évvel korábban kifejlesztett hipertext-rendszert egy fényceruzával manipulálja a hallgató. A linkeket és szöveg-elágazásokat is kezelő modern rendszert többek közt az Apollo űrprogram dokumentálására is használták

Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A sci-fi nem csak űrhajókat és nebulákat jelent az SSI szerint, de bizony forrónadrágban és lakkcsizmában terpeszállást gyakorló szőke hölgyeket is.

Forrás: Computer Gaming World #010. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A tragikusan fiatalon, alig 38 évesen elhunyt Tomoharu Saitou festménye a Culdcept: Complete Illustration könyv hátsó borítójára. A képen a kártyajáték lapjain megjelenő szörnyek láthatók. A művész  a Culdcept-játékokon túl közreműködött többek közt a Front Mission: Gun Hazard, a Gunstar Super Heroes és a Streets of Rage 2 elkészítésében is.


Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Edge az első években még nem volt az a megbízhatóan mértéktartó magazin, mint mondjuk manapság. A Doom shareware-verziójának tesztelésekor például a cikkíró legfőbb problémája az, hogy az egyetlen feladat a programban a szörnyek kiirtása, és negatívumként hozza fel, hogy nem lehet az ellenfelekkel beszélgetni és szövetségeket alakítani. Értem én persze, hogy az Ultima Underworld kolosszális élmény volt pár hónappal korábban, de azt nem felismerni, hogy a Doom nem egy szerepjáték még akkor is elég furcsa dolog, ha tudjuk, hogy a program igazi hatása csak a következő években mutatkozott meg igazán.

Forrás: Edge #007. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.