Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár az Enix és az angolul meg nem jelent játékok témakörében elsősorban RPG-ket sorolhatunk fel, a cég hosszú története során minden stílusban alkotott. És itt jön a képbe a teljességgel értelmezhetetlen címet viselő Prajator: Image Ranger, egy PC-88 számítógépekre készített verekedős játék, még a Street Fighter II előtti időszakból – de ebből a korszakból talán az egyik legjobb darab. Ahogy az előzetes képeiből is látszik, egy robotos játékról van szó, mégpedig a kék és a lila színek bőkezű felhasználásával. A megmérettetések közt a robotokat lehet fejlesztgetni is (lásd a bal alsó képet), hisz ebben a korszakban Japánban enélkül már nem nagyon jelenhetett meg játék...

Forrás: PC Engine Fan 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Legacy of the Ancients borítójához készült fantasztikus festmény, amely Dave McMacken műve. Maga a program egy kifejezetten felejthető RPG, amely a Questron fejlesztőitől, ugyanazt a motort használva érkezett meg, csak éppen nem az SSI, hanem az Electronic Arts gondozásában.


Forrás: Ratz & Co. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Néhány, a korra jellemző számítógép-hirdetés a legendás BYTE magazin első számából, 1975 kora őszéről. Az előre összerakott gépek még ritkák és drágák voltak, de akit ilyen korán érdekelt a téma, az amúgy is szeretett maga kísérletezni, az alkatrészekből szó szerint összerakni a számítógépet.

Az első képen a MITS által 1975 januárjában piacra dobozott Altair 8080 számítógépet reklámozza a gyártó. A kezdeti alkatrészenkénti kiszerelés helyett ezek már előre gyártott kitek voltak, amelyből némi forrasztással és kábelezéssel mindenki össze tudta rakni a maga masináját. Az Altair 8080 volt az első népszerű (értsd: több tízezer példányban fogyó) számítógép Amerikában, így nagy szerepe volt a téma népszerűsítésében; arról pedig nem is beszélve, hogy az Altair BASIC volt a Microsoft első programja.

A középső reklám az igazi mérnököknek készült, azoknak, akik maguk akarták memóriaegységekből, ellenállásokból, CMOS áramkörökből és mindenféle más komponensből összeszerelni saját számítógépüket. Mivel az egész iparág ebből a hobbiból fejlődött ki, a szabványosított gépek és operációs rendszerek előtti korszakban igen népszerűek voltak ezek a boltok.

A harmadik képen már a futurisztikus jövő látszik – az a koncepció, hogy az ember bemegy a boltba, és vásárol egy összerakott, szép házba tett számítógépet. Igaz, ahogy a reklámban lelkesen sorolt felhasználási módokból, no meg a parányi kijelzőből is látszik, ez még nem az akár már öt évvel később is kapható mikroszámítógépek kora volt – az otthoni számítógépek már léteztek, de igazán senki nem tudta, hogy mire lesznek jók, hogy miért is vennék meg tömegek ezeket. Hogy csak egy elrettentő példát mondjak: néhány pokoli drága, professzionális szoftveren túl 1975-ben egyszerűen még nem léteztek programok, legfeljebb az, amit az ember maga írt.

Forrás: BYTE 1975/09. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Amerikai számítógépes eladási toplisták az 1993-as karácsonyi szezon kellős közepéből; gratulálhatunk a régieknek, szinte minden játék megérdemelten szerepel itt.

Forrás: Electronic Entertainment #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha egy robbanást sikerült tökéletesen animálni, felesleges azon változtatni. A képeken két SNK-játék, az 1992-es Last Resort, illetve a két évvel későbbi The King of Fighters ’94 láthatók.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy szokatlanul őszinte hirdetés, amely nem egyszerűen a leglátványosabb verzió képeit használja, hanem bevállalja, hogy bizony a Spectrum-kiadás monokróm, és hogy az Amstradra és Amigára megjelent változatok között is van némi különbség.


Forrás: Zero #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Először is, egy lassú, cinikus taps annak, aki ezt a reklámot képes volt így összerakni; igaz, vélhetően nem volt sok képanyaga hozzá, de ez még így is nevetségesen gagyi megoldás.

Másodszor, a Tecmo World Wrestling borítójával sikerült átlépni a muszkli-eseményhorizontot, hisz az uraknak még a bicepszén is extra izomcsomók nőnek.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A játékosok tényleg tudják a különbséget. Én például tudom, hogy az nagy valószínűséggel nem egy béka, illetve, hogy az a másik izé meg egész biztosan nem egy vipera.

Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1982/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy 1990-es svéd Nintendo-katalógus címlapja, a horrorisztikus sorozatgyilkosnak beállított Marióval a háttérben. A szőnyegen fekvő úr egy NES Advantage joysticken játszik, az asztalon pedig a konzol első multitapja, a NES Satellite nevű kütyü látható.


Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy röpke másodpercig úgy tűnhetett, hogy a Mega CD lesz az a gép, amely elhozza a kompaktlemezek forradalmát a világnak – és rengeteg játék fejlesztése, illetve portolása indult meg az új platformra. A legendás Wolf Team stúdió is a hardver lelkes támogatói közt volt: nem csak laser disc-re építő játéktermi programok (Time Gal, Road Blaster, Cobra Command) átiratait készítették el, de nekiálltak folytatni egy régi számítógépes kalandjátékukat is.

Az Apros eredetileg PC-98-ra jelent meg, és fura címét az ahhoz licenszelt fantasy regények nyomán kapta. A folytatás, az itt bemutatott Apros: Tenkuu no Shou valamivel több RPG-elemet tartalmazott volna, de ugyanúgy Mutaa és Kisurin robotokban gazdag kalandjait követte volna a levegőben lebegő földrészeken. Mivel a játék az új adathordozónak köszönhetően rengeteg renderelt videót is tartalmazott volna, a büdzsé hatalmasra nőtt, és amikor a Mega CD sikervárományos címei sorra dőltek be, 1993 végén e programot is elkaszálták. Talán később lett volna esély egy PlayStation- vagy Saturn-verzióra, ám a Wolf Team váratlan és átütő sikert aratott a Tales of Phantasiával, és innentől kezdve a csapat kizárólag ennek a szériának szentelte minden idejét.

Az előzetes utolsó oldalán az újságíró lelkendezve számol be a Wolf Team által rendezett karácsonyi partiról, és főleg az annak során rendezett Miss Anett-versenyről (az Anett Futatabi miniszoknyás főszereplőjét cosplayelték sokan), illetve a képen is megörökített Reika-kosztüm-bemutatóról (a Time Gal lengén öltözött címszereplőjének hivatalos modelleket öltöztettek be).

Forrás: Dengeki Mega Drive #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.