Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az első Civilization 576 KByte-os „tesztje” kevés tényleges kritikai elemzést vagy akárcsak értékelést tartalmazott, de a játékot kézikönyv (meg angoltudás) nélkül beszerzők számára minden bizonnyal igen hasznos volt. Még akkor is, ha a címet nem sikerült helyesen leírni...

Forrás: 576 KByte 1992/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A Dragon’s Lair sokak számára már nem is játék volt. A 14-éves Laren Fergusont például ezen újságcikk szerint kitiltották a helyi játékteremből, mert annyira kitanulta a játék jeleneteit (több ezer negyeddolláros elköltésével, írja a cikk), hogy már bármikor tudott nyerni. Szimpla zaklató telefonhívások helyett Ferguson nemesebb bosszú mellett döntött: könyvet írt arról, hogy miként lehet végigjátszani a Dragon’s Lairt. Bár a cikk olvastán nem tettem volna rá nagy összegeket, hogy ebből tényleg lett valami, az írás legnagyobb meglepetésemre tényleg megjelent.


Forrás: The Spokesman Review 1984. január 15.. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Amikor a Nintendo először nekiállt otthoni gépet tervezni, az sokáig tényleg egy PC volt, az Atari, a NEC és az Apple hasonló masináinak mintájára – ne feledjük, a Famicom szó is a Family Computer rövidítése! Az első években e konzolra még a BASIC is megjelent, így aztán nagyon nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Famicom nyugatra szánt verziója még számítógép-szerűbb lett.

Ez volt a Nintendo AVS (Advanced Video System), amelyet egy évvel a NES premierje előtt még a CES kiállításon a fenti formájában be is mutattak. A hardver jóval erősebb volt a NES-énél, ráadásul vezeték nélküli technológiával működött az egész – nem csak a kontrollerek, de még a magnó is! Igaz, mind a billentyűzet, mind a kontrollerek éktelenül ócskának tűnnek, úgyhogy én a magam részéről nem sajnálom, hogy az amerikai játékpiac összeomlása miatt a Nintendo újragondolta minden ide vonatkozó tervét, és végül különösebb faxni nélkül egy újratervezett házban kiadták a Famicomot, immár NES néven. Az egyetlen, a nagyközönség számára is megtekinthető prototípus az AVS-ből a Nintendo New York-i üzletében van kiállítva.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


De rég is volt az, amikor 1985 még a jövőnek számított, ahol minden szörnyűség elképzelhető. Az SSI 1982-ben négy, ebben a távoli jövőben játszódó programot is kiadott, amelyek mind egy-egy specifikus amerikai-szovjet háborút mutatnak be.

Forrás: Computer Gaming World #007. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Konami igen sikeres játéktermi üzletágának amerikai marketing-szakosztálya valamiért gyűlölte az automatákhoz készült eredeti japán festményeket, így a játékterem-tulajok számára készült szórólapjaikon általában jelmezbe burkolt színészek szerepeltek.

Néha ez elfogadhatóan sikerült.

Egyszer viszont ez a kép született meg...


Forrás: The Arcade Flyer Archive. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

David Schleinkofer a Maxis legjobb éveiben sorra készítette a cég játékait díszítő borítókat, és ennek során valahogy ő lett a Sim-játékok felelőse is. A sorozathoz öt képet festett, melyek közül háromból rendelkezésre állnak az eredeti alkotások is, logók és plecsnik nélkül. A játékok balról jobbra: SimCity 2000 (Sega Saturn), SimCity 2000 (PC), SimTower (PC).

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Egy kifejezetten ötletesnek tűnő játék a korai 8-bites Atari számítógépekre. Valószínűleg ez a program keverte először a kvízjátékokat a szerepjátékokkal: minél gyorsabban válaszolunk, annál több mezőt lépünk előre a játéktéren, a megkeresett arannyal pedig kasztot lehet váltani, így nagyobb eséllyel vehetjük fel a harcot a gonosz sárkánnyal.

Sajnos a Trivia Quest ma nagyon nehézkesen játszható: mint az oly sok másik kvízjátéknál is történt, az 1984-ben írt kérdések java egyszerűen elavult. A korabeli celebek életével, tévésorozatok fordulataival és épp aktuális eseményekkel kapcsolatos kérdésekre adandó válaszok már rég kikoptak a köztudatból; és persze az amerikai földrajzzal és a baseball-statisztikákkal kapcsolatos kérdések sem a legkönnyebbek, ha nem ezzel nőttünk fel.

Forrás: Antic #31. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem lehetett egyszerű feladat floppy-lemezek marketingjét kitalálni, hisz ezek tömegesen vásárolt fogyóeszközök voltak. A BASF azonban valahogy még ebből is ki tudta hozni a maximumot; a hirdetés a budoárok fülledten elegáns hangulatát idézi meg.


Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Computer Gaming World magazin meglehetősen egyedi módon választotta ki az év legjobb játékait: a nyári CES előtt gyűltek össze a döntéshozók, és a korábbi 12 hónap terméséből válogattak – vagyis ez a lista igazából az 1992 és 1993 júniusa között napvilágot látott programok közül válogatott. A díjazottak listájába nagyon belekötni nem nagyon lehet, bár az év legjobb játékának választott Links 386 Pro golfjátékra már nem sokan emlékezhetnek.

Forrás: Computer Gaming World #111. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A fénykép valamikor a hetvenes években készült, és egy klasszikus mainframe-alapú irodát ábrázol: a terminálok mind a hátul látható IBM System/360 masinára csatlakoznak. Az ilyen, az élvezhetőségi szint alá hűtött, poroltókkal gazdagon megpakolt helyiségek korabeli szleng megnevezése „dinosaur pen” volt.

Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.