Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Egy szokatlanul őszinte hirdetés, amely nem egyszerűen a leglátványosabb verzió képeit használja, hanem bevállalja, hogy bizony a Spectrum-kiadás monokróm, és hogy az Amstradra és Amigára megjelent változatok között is van némi különbség.


Forrás: Zero #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Először is, egy lassú, cinikus taps annak, aki ezt a reklámot képes volt így összerakni; igaz, vélhetően nem volt sok képanyaga hozzá, de ez még így is nevetségesen gagyi megoldás.

Másodszor, a Tecmo World Wrestling borítójával sikerült átlépni a muszkli-eseményhorizontot, hisz az uraknak még a bicepszén is extra izomcsomók nőnek.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A játékosok tényleg tudják a különbséget. Én például tudom, hogy az nagy valószínűséggel nem egy béka, illetve, hogy az a másik izé meg egész biztosan nem egy vipera.

Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1982/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy 1990-es svéd Nintendo-katalógus címlapja, a horrorisztikus sorozatgyilkosnak beállított Marióval a háttérben. A szőnyegen fekvő úr egy NES Advantage joysticken játszik, az asztalon pedig a konzol első multitapja, a NES Satellite nevű kütyü látható.


Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy röpke másodpercig úgy tűnhetett, hogy a Mega CD lesz az a gép, amely elhozza a kompaktlemezek forradalmát a világnak – és rengeteg játék fejlesztése, illetve portolása indult meg az új platformra. A legendás Wolf Team stúdió is a hardver lelkes támogatói közt volt: nem csak laser disc-re építő játéktermi programok (Time Gal, Road Blaster, Cobra Command) átiratait készítették el, de nekiálltak folytatni egy régi számítógépes kalandjátékukat is.

Az Apros eredetileg PC-98-ra jelent meg, és fura címét az ahhoz licenszelt fantasy regények nyomán kapta. A folytatás, az itt bemutatott Apros: Tenkuu no Shou valamivel több RPG-elemet tartalmazott volna, de ugyanúgy Mutaa és Kisurin robotokban gazdag kalandjait követte volna a levegőben lebegő földrészeken. Mivel a játék az új adathordozónak köszönhetően rengeteg renderelt videót is tartalmazott volna, a büdzsé hatalmasra nőtt, és amikor a Mega CD sikervárományos címei sorra dőltek be, 1993 végén e programot is elkaszálták. Talán később lett volna esély egy PlayStation- vagy Saturn-verzióra, ám a Wolf Team váratlan és átütő sikert aratott a Tales of Phantasiával, és innentől kezdve a csapat kizárólag ennek a szériának szentelte minden idejét.

Az előzetes utolsó oldalán az újságíró lelkendezve számol be a Wolf Team által rendezett karácsonyi partiról, és főleg az annak során rendezett Miss Anett-versenyről (az Anett Futatabi miniszoknyás főszereplőjét cosplayelték sokan), illetve a képen is megörökített Reika-kosztüm-bemutatóról (a Time Gal lengén öltözött címszereplőjének hivatalos modelleket öltöztettek be).

Forrás: Dengeki Mega Drive #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Gradius II japán verzióinak dobozképei Akira Nishimura e nagyszerű festménye alapján készültek.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az elegáns Amiga World magazin első száma még a hardver széleskörű megjelenése előtt, 1985 nyarán került az amerikai boltokba, így a legtöbb játékcég még egyszerűen nem tudott semmi kézzelfogható dolgot, konkrét játékot hirdetni. A marketingesek ennek tudatában is aktivizálták magukat, és mind az Activision, mind a Mindscape efféle üres, de legalább lelkendező reklámokat helyezett el a lapban.

Forrás: Amiga World 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Még mielőtt a Nintendo belekezdett volna a játéktermi masinák gyártásába, volt egy ezekhez hasonló korábbi vállalkozásuk. Az 1973-as Laser Clay Shooting System játékosai egy fénypuskával lövöldöztek a festett falra vetített agyaggalambokra, és persze pontosságuktól függően kapták a pontokat. A rendszert az tette lehetővé, hogy a kicsit korábban feltalált karaoke hirtelen népszerűségének köszönhetően a világháború után elterjedt bowling-pályák tömegesen mentek csődbe, így a Nintendo olcsón tudta kibérelni az ehhez a játékhoz szükséges nagy alapterületű épületeket. A rendszerből állítólag ma már a Nintendo raktáraiban sincs működő verzió, és videó sem maradt fent róla – a képnek viszont legalább van egy apró, ám  cserébe színes változata is.


Forrás: Kotaku. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ma, amikor olyan szörnyű zsáner-nevekkel vívunk nap mint nap harcot, mint a MOBA vagy a shlooter, sok hálával tartozunk a Lordlings of Yore bukásáért – mert ha ez az 1983-as körökre osztott multiplayer stratégiai program sikert arat, és esetleg saját stílussá fejlődik, bizony ma számolnunk kellene a hirdetésben is említett „fantegy” műfaj követőivel...

Viszont az évszámhoz képest a borító fantasztikus, így meg is említem Pat Boyette grafikust, akinek azt köszönhetjük.

Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogy mi lett 1983 legjobb multiplayer játéka az Enter magazin szerint? Nyilván a Wizardry, mert ha nagyon, de ha tényleg nagyon-nagyon mélyen belegondolsz, akár minden karaktert irányíthat egy másik játékos is...

Nem, tényleg nincs értelme...

Forrás: Enter #04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.