Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az Amiga Power magazin mindig kiváló kapcsolatokat ápolt Nagy-Britannia legfontosabb fejlesztőivel, és ezt sokszor nagyszerű cikkekkel használták ki. 1991 tavaszán például azt kérdezték meg a korszak legfontosabb programozóitól és kiadóvezetőitől, hogy melyik (amigás) játékot irigylik legjobban riválisaiktól. Peter Molyneux-től David Jonesig, Geoff Crammondtól Jez Sanig a legtöbben érdekes válaszokat adnak. A számszerű „versenyt” a Lemmings nyerte, amit a Dungeon Master és a Populous követtek.

Forrás: Amiga Power #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Cyberdream kiadó hatalmas – és minden bizonnyal kiberszerű – álmokkal jött létre: az alapítók koncepciója az volt, hogy minden játékukat egy más területen már befutott sztárral kollaborálva készítik el. Az első hallásra rém hülye terv meglepően jól sült el: Harlan Ellison egy kalandjátékhoz kölcsönadta nekik az I Have No Mouth, and I Must Scream című kisregényét, H. R. Giger vadonatúj rémálmokat tervezett a Dark Seed-játékokhoz, Syd Mead pedig szintén azt csinálta, amihez értett: futurisztikus világot tervezett.

A mellékelt képen (amit jól megcsonkítva a borítón is felhasználtak) azonnal látszik, hogy az a mesteri grafikus alkotása; de sajnos a játékra már nem tudok ilyen szép jelzőket elsütni: a CyberRace egy igen unalmas versenyjáték, egy feleslegesen komplexre vett történettel.


Forrás: Computer Gaming World #108. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Két dolgot érdemes megfigyelni ezzel a hirdetéssel kapcsolatban: elsőként azt, hogy még a maximálisan hivatalos, belső használatú screenshotok is a képernyő lefotózásával készültek, másrészt pedig azt, hogy az RTS rövidítés híján egy ideig a marketing is kényszerű módon szimulációnak nevezte a Dune II-t.

Persze az is figyelemre méltó, hogy a hirdetés egy szóval sem említi a valós idejű játékmenetet: ez annyira új koncepció volt, hogy a Virgin marketingesei szerint ez csak elriasztotta volna a körökre osztott játékmenethez szokott stratégákat.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Takeru 1986 és 1997 között üzemeltette játékárus automatáit Japánban. A fenti képen egy 1992-es szórólap két oldala, illetve egy ekkor üzemben levő automata látható. A játékos csak bedugta az üres flopilemezt (illetve később írható CD-t) a gépbe, az érintőképernyőn szépen kiválasztotta, hogy melyik platformon melyik játékra van szüksége, kifizette annak árát, és pár perccel később már a kezében is volt a kész játék, no meg a frissiben kinyomtatott kézikönyv. Minden automata több platformot kezelt egyszerre, a szórólapon szereplő platformok mellett Macintosh, Windows 3.1, Sharp X1, Toshiba Dynabook, PC-88, PC-98, valamint az utolsó évben már Windows 95 gépek számára is kínált játékokat és felhasználói programokat a rendszer. MSX-en még exkluzív, hobbiprogramozók által készített és beküldött játékok is akadtak, így a Takeru tulajdonképpen a Steamhez hasonló online piacterek félig analóg elődjeként is felfogható.

Forrás: Astral Unit. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Gondolom egy, a walkman, és azzal együtt a hordozható szórakoztatóelektronika jövőjét feltérképezni igyekvő cikk illusztrációja volt ez a kép, amelyet Dennis Magdich grafikus álmodott papírra. A kütyüre minden bizgentyű és funkció rákerült, ami csak a művész eszébe jutott; a legjobb ezek közül talán a parányi (de képcsöves!) képernyőre került ablaktörlő, illetve a mikrotranzakciókat előrejelző „cash disc” tábla.


Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy bizonyos Steven Roy kézzel rajzolt térképe az első Zorkhoz. A szöveges kalandjátékok térképezése sokszor igen nehéz feladat volt, hisz ha egy játék csak szöveggel kommunikált, a játéktérnek nem feltétlenül kellett a valós fizikát figyelembe vennie.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A korszak fontos kiadóinak válaszai a „melyik platformra mennyi játékot terveznek kiadni 1986-ban?” kérdésre.

A válaszok az amerikai piacra vonatkoznak, és ezen kereszül lemérhető, hogy ekkor mely platformok számítottak ott a legnépszerűbbnek, és mely kiadók a legnagyobbnak.

Forrás: Computer Gaming World #27. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Aleste és az Aleste 2 reklámjai. Bár e játékok sosem hagyták el Japánt, a sorozat egyes részei később megjelentek angolul is, mégpedig Power Strike név alatt – óriási pazarlás, hisz a már a mellékelt hirdetéseken is látható Super Bio-Cyber Shooting, illetve a Neo Bio Cyber Shooting nagyságrendekkel menőbb nevek lettek volna...

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár Amerikában rendkívül népszerű volt a GEOS nevű grafikus operációs rendszer, amennyire fel tudom idézni, itthon nem sok Commodore 64-en láttam ezt futni. Vélhetően professzionális környezetben volt rá nagyobb szükség, hisz fő előnyei (az áttekinthető, nyilván a Macintosh-oktől lopott felület mellett) a beépített kép- és szövegszerkesztő programok voltak.


Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az Edge első éveiben az előzetesek finoman szólva sem kínáltak részletes információkat az adott játékról, de itt azért felkaptam a fejemet: az újságíró kétszer is megemlíti, hogy az X-Wing igazi folytatása B-Wing néven fog megjelenni.

Ez természetesen téves információ; amiről a kolléga beszél, az az X-Wing második kiegészítője, a Tour of Duty: B-Wing. Furcsa, hogy nem az első kiegészítőről, a Tour of Duty: Imperial Pursuitről kapott képeket az újság – elképzelhető, hogy fejlesztési nehézségek miatt végül az eredetileg tervezettől eltérő sorrendben jelentek meg az expanziók.

Forrás: Edge #003. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.