Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az ausztrál Hyper magazin szerkesztői tudták, hogy mi kell a népnek. Már az első szám címlapján egyszerre szerepelt a szex, a vér és a jövő is. No meg egy elképesztően tömpe karú, könyök nélküli Chun-Li.
Forrás: Hyper #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Orosz puzzle-gyűjtemény hat játékkal és hagymakupolás látványvilággal? Na hát az biztosan a Tetris, meg öt teljesen felejthető cucc, nem igaz?
Nos, nem: mivel az Interplay nem rendelkezett a forradalmi játék jogaival, ez a csomag hat teljesen felejthető logikai programot tartalmazott; igaz, az egyik a biztonság kedvéért egy bombákkal megpakolt, alig leplezett Tetris-variáns volt.
Forrás: Electronic Entertainment #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Noha a Lands of Havoc nem volt más, mint egy szimpla, irritálóan nehéz és értelmetlenül nagyra növelt Sabre Wulf-klón, a borítója kifejezetten jól sikerült. Mivel azonban a játék grafikája Spectrum-szinten rekedt meg – minden bizonnyal azért, hogy mind a 2000 képernyő elférjen benne –, ez igencsak megtévesztő reklám volt.
Forrás: Atari User #05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Secret of Monkey Island legkorábbi (vagy legalábbis a legkorábbi ránk maradt) leírása egyenesen Ron Gilbert szövegszerkesztőjéből. A kalózos sztorit és a Mêlée-, valamint a Majom-sziget nevét leszámítva e szövegnek nem sok köze van ahhoz, amit a végleges játékban ki lehet próbálni; hogy mást ne mondjak, Guybrush Threepwood helyett itt még Smear West volt a játékos karakterének neve.
Forrás: Aric’s World. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Oké, nem teljesen számítástechnika vagy videojáték, de ennek a Panasonic-gyártmányú elektromos ceruzahegyezőnek a reklámja szerintem tökéletesen elfér az oldalon.
Forrás: Tumblr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Az első Civilization 576 KByte-os „tesztje” kevés tényleges kritikai elemzést vagy akárcsak értékelést tartalmazott, de a játékot kézikönyv (meg angoltudás) nélkül beszerzők számára minden bizonnyal igen hasznos volt. Még akkor is, ha a címet nem sikerült helyesen leírni...
Forrás: 576 KByte 1992/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A Dragon’s Lair sokak számára már nem is játék volt. A 14-éves Laren Fergusont például ezen újságcikk szerint kitiltották a helyi játékteremből, mert annyira kitanulta a játék jeleneteit (több ezer negyeddolláros elköltésével, írja a cikk), hogy már bármikor tudott nyerni. Szimpla zaklató telefonhívások helyett Ferguson nemesebb bosszú mellett döntött: könyvet írt arról, hogy miként lehet végigjátszani a Dragon’s Lairt. Bár a cikk olvastán nem tettem volna rá nagy összegeket, hogy ebből tényleg lett valami, az írás legnagyobb meglepetésemre tényleg megjelent.
Forrás: The Spokesman Review 1984. január 15.. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Amikor a Nintendo először nekiállt otthoni gépet tervezni, az sokáig tényleg egy PC volt, az Atari, a NEC és az Apple hasonló masináinak mintájára – ne feledjük, a Famicom szó is a Family Computer rövidítése! Az első években e konzolra még a BASIC is megjelent, így aztán nagyon nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Famicom nyugatra szánt verziója még számítógép-szerűbb lett.
Ez volt a Nintendo AVS (Advanced Video System), amelyet egy évvel a NES premierje előtt még a CES kiállításon a fenti formájában be is mutattak. A hardver jóval erősebb volt a NES-énél, ráadásul vezeték nélküli technológiával működött az egész – nem csak a kontrollerek, de még a magnó is! Igaz, mind a billentyűzet, mind a kontrollerek éktelenül ócskának tűnnek, úgyhogy én a magam részéről nem sajnálom, hogy az amerikai játékpiac összeomlása miatt a Nintendo újragondolta minden ide vonatkozó tervét, és végül különösebb faxni nélkül egy újratervezett házban kiadták a Famicomot, immár NES néven. Az egyetlen, a nagyközönség számára is megtekinthető prototípus az AVS-ből a Nintendo New York-i üzletében van kiállítva.
Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
De rég is volt az, amikor 1985 még a jövőnek számított, ahol minden szörnyűség elképzelhető. Az SSI 1982-ben négy, ebben a távoli jövőben játszódó programot is kiadott, amelyek mind egy-egy specifikus amerikai-szovjet háborút mutatnak be.
Forrás: Computer Gaming World #007. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Konami igen sikeres játéktermi üzletágának amerikai marketing-szakosztálya valamiért gyűlölte az automatákhoz készült eredeti japán festményeket, így a játékterem-tulajok számára készült szórólapjaikon általában jelmezbe burkolt színészek szerepeltek.
Néha ez elfogadhatóan sikerült.
Egyszer viszont ez a kép született meg...
Forrás: The Arcade Flyer Archive. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella