Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Nem hiszem, hogy valaha is születik magyar fejlesztő műhelyében olyan program, amely az augsburgi vagy a mohácsi csatát a valós események mentén dolgozná fel, de a Capcomot nem akadályozta patriotizmus, ha jó játék készítéséről volt szó. Már az 1942 is egy amerikai vadászgépet bízott a játékosra a csendes-óceáni fronton, de a folytatás, az 1943 egyenesen a japán hadsereg számára végzetes midwayi csatát dolgozta fel. Így aztán az utolsó pályán a japán játékosoknak is az ikonikus Yamato csatahajót kellett elpusztítaniuk, a Famicom-verzió e reklámján pedig a Mikuma nehézcirkáló utolsó pillanatai láthatók. Amennyire utána tudtam nézni, a legkisebb felháborodás sem kísérte a játék megjelenését.


Forrás: Family Computer Magazine #056. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nobuteru Yuuki vázlatai, illetve az azok alapján készült dobozképek: balra a Brandish FM Towns-kiadása, jobbra pedig a Record of Lodoss War PC Engine CD-s verziója látható.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Guile hitboxai a különböző animációs fázisai során, természetesen a Street Fighter II fejlesztésének idejéből.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Volt idő, amikor a Konami az amerikai PC-s piac egyik legfontosabb kiadója volt, a rengeteg saját fejlesztés mellett igen sok európai játékot is terjesztve ezen a piacon. A fenti négy reklám egyetlen magazinban kapott helyet 1992 karácsonyán.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Donkey Kong-müzli pár hónappal a játék megjelenését követően, 1982 elején már az amerikai boltokban is volt. Az elvileg hordókat formázó müzlidarabok ropogása a gyártó szerint olyan jellegzetes volt, hogy az egész reklámstratégiát erre fűzték fel. A játék csillagának néhány éven belül leáldozott, így 1984-ben a Ralston be is szüntette a reggeli falatkák forgalmazását.

A müzlisdobozt díszítő festmény egy Leslie Cabarga nevű grafikus műve.


Forrás: Leslie Cabarga. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Milyen lesz a jövő 25 év múlva? Ezt a kérdést tette fel az Enter magazin 1985-ben, és rögtön választ is adtak rá. Az ilyesféle jóslatok nagy részével ellentétben a leírt funkciók egy része ma már tényleg elérhető, még ha általánosnak talán nem is nevezhető az okosház (és ha a robotok nem is terjedtek el). Igaz, ezeket az újság 2010-re ígérte, nem pedig 2019-re, de ebbe már tényleg nem szabad belekötni...

Forrás: Enter 1985/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


December 1994. december 21., Peking, egy nappal azt követően, hogy az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a Kereskedelmi Világszövetség elődszervezete) visszautasítja Kína jelentkezését. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az ázsiai ország képtelen volt hatékonyan fellépni a szellemi tulajdon védelmében. Ebben a boltban például minden játék és konzol hamisított, utányártott példány.

Forrás: EMMANUEL DUNAND/AFP/Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha Jamie azt mondja, hogy a Gaiares füstöl, hát akkor a Gaiares minden bizonnyal tényleg füstöl. Esetleg dohányzik.

Az aranylánc, a pelyhedző bajuszka és a rakoncátlan szemöldök mellett vegyük észre azt is, hogy 1990-ben egy professzionális játékos számára bizony a Bundesliga-frizura is fontos kellék volt!


Forrás: SegaVisions #04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


„Ha én egyszer megnövök, a tűzoltónak állt testvérem egy kutya életének megmentése közben egy kórház előtt fog brutálisan elgázolni!”

A Super Mario Bros. & Friends: When I Grow Up persze nem egy Mario-bőrbe csomagolt Carmageddon, hanem egy borzasztó primitív digitális színezőfüzet, amelyben Marióékat mindenféle hétköznapi szakma képviselőjeként láthatjuk viszont.

Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Kouichi Tokita néhány japán játékborítója: Rolling Thunder, The Quest of Ki, Keru Naguuru, Megatrax, Marvel Land. A festő elsősorban Gundam-illusztrációiról ismert, a játékvilágból kizárólag a Namcóval dolgozott együtt. Illetve, ahogy látszik is, a Namcottal. Ez lényegében a Namco kizárólag Japánban használt brandje volt, és az így megtoldott név csak a számítógépes és konzolos termékeiken jelent meg – a játéktermekben végig az eredeti nevet használták. Az utolsó Namcot-logós játék az első Tekken PlayStation-kiadása volt 1995 tavaszán.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.