Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az első, és bár 1982-ben indult, talán máig az egyetlen celeb-központú videojáték-magazin, a Vidiot első számának elköszönő oldala. A Centipede rovarirtását szexivé tevő fénykép kifejezetten ide készült, és egy Omar Newman nevű fotós műve.
Forrás: Vidiot #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Aggressors of Dark Kombat finoman szólva sem az SNK legjobb verekedős játéka, de Kisarah ezen kombója miatt valószínűleg máig emlékszik rá, aki csak kipróbálta.
Forrás: Tumblr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Megdöbbentően komplex számításokkal járt, ha az ember szeretett volna előfizetni a nagyszerű PC Zed magazinra, de hát amikor a legendás „Double Future of Total Freedom” forog kockán, ott még ez is bőven belefér.
Forrás: PC Zed 1998/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az elsősorban nem otthoni használatra tervezett, másfél méter magas, jó 190 kilós Sega Chan robot sajnos sosem látta meg a napvilágot: jószerivel ez a reklám az egyetlen információ róla. Ebből kiderül, hogy nem a nyolcvanas évek első felében népszerű, otthon programozható, szabadon bütykölhető masina lett volna, hanem vásárlók köszöntésére és kiszolgálására képes, néhány aranyos képességgel felruházott gép.
A copyright-felirat szerint Sega Chant 1982-ben tervezték piacra dobni, így feltehetően a technológia nem volt még meg, hogy megfizethető áron belezsúfoljanak mindent egy robottestbe.
Forrás: Sega Wiki. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Cseppet sem lepődnék meg rajta, ha az amigás Disposable Hero borítóképéhez felhasznált, félelmetesen izgalmas John Berkey-festmény korábban egy könyv borítóját is díszítette volna*, de ez mindegy is: még ha a játék felejthető is volt, a csomagolás már önmagában is megérte az árát.
*Közben érkezett egy megfejtés Dzsinitől: a kép a Kozmonauták vára című regényen tényleg megjelent. A szituációt tovább árnyalja, hogy ennek angol nyelvű kiadásai más borítót kaptak, így ez csak a magyar verziónál volt így.
Forrás: Le vagabond des étoiles. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Amiga Power magazin mindig kiváló kapcsolatokat ápolt Nagy-Britannia legfontosabb fejlesztőivel, és ezt sokszor nagyszerű cikkekkel használták ki. 1991 tavaszán például azt kérdezték meg a korszak legfontosabb programozóitól és kiadóvezetőitől, hogy melyik (amigás) játékot irigylik legjobban riválisaiktól. Peter Molyneux-től David Jonesig, Geoff Crammondtól Jez Sanig a legtöbben érdekes válaszokat adnak. A számszerű „versenyt” a Lemmings nyerte, amit a Dungeon Master és a Populous követtek.
Forrás: Amiga Power #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Cyberdream kiadó hatalmas – és minden bizonnyal kiberszerű – álmokkal jött létre: az alapítók koncepciója az volt, hogy minden játékukat egy más területen már befutott sztárral kollaborálva készítik el. Az első hallásra rém hülye terv meglepően jól sült el: Harlan Ellison egy kalandjátékhoz kölcsönadta nekik az I Have No Mouth, and I Must Scream című kisregényét, H. R. Giger vadonatúj rémálmokat tervezett a Dark Seed-játékokhoz, Syd Mead pedig szintén azt csinálta, amihez értett: futurisztikus világot tervezett.
A mellékelt képen (amit jól megcsonkítva a borítón is felhasználtak) azonnal látszik, hogy az a mesteri grafikus alkotása; de sajnos a játékra már nem tudok ilyen szép jelzőket elsütni: a CyberRace egy igen unalmas versenyjáték, egy feleslegesen komplexre vett történettel.
Forrás: Computer Gaming World #108. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Két dolgot érdemes megfigyelni ezzel a hirdetéssel kapcsolatban: elsőként azt, hogy még a maximálisan hivatalos, belső használatú screenshotok is a képernyő lefotózásával készültek, másrészt pedig azt, hogy az RTS rövidítés híján egy ideig a marketing is kényszerű módon szimulációnak nevezte a Dune II-t.
Persze az is figyelemre méltó, hogy a hirdetés egy szóval sem említi a valós idejű játékmenetet: ez annyira új koncepció volt, hogy a Virgin marketingesei szerint ez csak elriasztotta volna a körökre osztott játékmenethez szokott stratégákat.
Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Takeru 1986 és 1997 között üzemeltette játékárus automatáit Japánban. A fenti képen egy 1992-es szórólap két oldala, illetve egy ekkor üzemben levő automata látható. A játékos csak bedugta az üres flopilemezt (illetve később írható CD-t) a gépbe, az érintőképernyőn szépen kiválasztotta, hogy melyik platformon melyik játékra van szüksége, kifizette annak árát, és pár perccel később már a kezében is volt a kész játék, no meg a frissiben kinyomtatott kézikönyv. Minden automata több platformot kezelt egyszerre, a szórólapon szereplő platformok mellett Macintosh, Windows 3.1, Sharp X1, Toshiba Dynabook, PC-88, PC-98, valamint az utolsó évben már Windows 95 gépek számára is kínált játékokat és felhasználói programokat a rendszer. MSX-en még exkluzív, hobbiprogramozók által készített és beküldött játékok is akadtak, így a Takeru tulajdonképpen a Steamhez hasonló online piacterek félig analóg elődjeként is felfogható.
Forrás: Astral Unit. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Gondolom egy, a walkman, és azzal együtt a hordozható szórakoztatóelektronika jövőjét feltérképezni igyekvő cikk illusztrációja volt ez a kép, amelyet Dennis Magdich grafikus álmodott papírra. A kütyüre minden bizgentyű és funkció rákerült, ami csak a művész eszébe jutott; a legjobb ezek közül talán a parányi (de képcsöves!) képernyőre került ablaktörlő, illetve a mikrotranzakciókat előrejelző „cash disc” tábla.
Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella