Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Huh, oké – ebben az esetben a legmegdöbbentőbb nem az, hogy van egy játék, amely lényegében pixelről pixelre ellopta egy horrorregény borítóját (balra), hanem inkább az, hogy volt egy játék, amely Shit címmel kapott bolti forgalmazást. Ezen az sem segít sokat, hogy néhány országban Oh, Shit! volt a címe, és ráadásul az a kiszerelés még taszítóbb borítót kapott. És hogy milyen játék is volt a Shit? Egy Pac-Man-klón. Nem is szégyellős fajta: a szellemek neveinek lecserélésén túl (Joey, Paul, Willy és Frankie, ha érdekel) semmiféle változtatást nem tartalmaz, még a pályák is ugyanazok, mint az eredeti Namco-játékban. Illetve nem: amikor a Shit főszereplője meghal, egy szánalmasan bedigitalizált „oh, shit” kiáltást hallunk az eredeti nyüffenés helyett...

Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Minden híres játékfejlesztőnek vannak olyan alkotásai, amelyekről a nagyközönség nem nagyon tud. Hideo Kojima írt két felvonást a Tokimeki Memorial randiszimulátor-szériába, Shigeru Miyamoto egyszer készített egy játékot arról, hogy miként lehet Bibliákkal legyőzni a Sátánt, Sid Meier pedig... nos, a civilizáció mestere egy barokk zenéket komponáló „transzcendens” szoftverrel írta be magát a kvízekbe.


Forrás: Electronic Entertainment #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az angolul soha meg nem jelent japán szerepjátékokkal Shinanót lehetne rekeszteni – és most egy kifejezetten igényes és érdekes darabra kell kitérnünk. A gyorsan két folytatást is kapó Rune Worth japán számítógépekre (MSX, PC-88, PC-98, X68000) jelent meg, és leginkább az Ys-szériára emlékeztet.

A kifejezetten igényes körítés mellett az is a játék mellett szól, hogy egész konkrétan zéró grindelésre van szükség benne, hisz a karakterek XP-halmozás helyett a felszerelésük javításával, vagyis a felfedezés során lépik a szinteket. Szintén igen előremutató megoldás, hogy a napszakok változása ugyanúgy kihat a városok és a vadon viselkedésére, mint néhány jóval modernebb játékban.

Forrás: Oh! X 1990/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A ’89-es karácsonyi szezonban nagyjából így festett egy jól felkészült brit hardverbolt kínálata (egy akkori font 95 akkori forintot ért, ha számítgatnál árakat).

Forrás: Zero #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Rengeteg kérdés merülhet fel az emberben, a Frogger első számítógépes verzióinak reklámját látva. Miért lett irodista a békából? Miért a kamion elől, és nem az úton keresztbe fut? És ami a legfurább: mit keres a Sega neve ilyen prominens helyen a képen, ha a játékot eredetileg a Konami fejlesztette, ezeket a verziókat pedig az On-Line Systems, a Sierra On-Line elődcége gondozta?

Az utóbbira persze van válasz: a játéktermi gépet a Konami amerikai jelenlét híján kényszerű volt licenszelni, így azt Japánon kívül a Sega terjesztette – és e kép tanúsága szerint a jogokat tovább is adták.


Forrás: Antic 1982/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hatalmas öltönyök, egy szem a veszély elhárítására, a látótér vadászata, és minden más, amit soha nem mertél megkérdezni a SNES-es MechWarriorról.

Forrás: Club Nintendo Magazin 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Valószínűleg ez minden idők legprimitívebb fantáziarajza, ami csak konzolról vagy kézikonzolról valaha is készült; elképzelni nem tudom, hogy ezt miként engedte leközölni a szerkesztő. És nem is csak azért, mert a Game Gear végül egész konkrétan semmiben nem hasonlított az itt megálmodott eszközre...

Forrás: Zero #07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Még Szabadság kisasszony sem mer odanézni, amikor a merőben nem karatés rúgást bemutató vörösszerkós versenyző gigáját bezúzza ellenfele kézéle.

(És a brazil zászlóról vajon hová lett a zöld szín?)

Forrás: Atari User #05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az EGM magazin íróinak véleménye a konzolfelhozatalról 1990 karácsonyi szezonjában. Jó látni, hogy a „temessük a Nintendót a gyenge hardvereik miatt” hozzáállás már 30 éve is rendkívül népszerű volt...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #015. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Meglepő karácsonyi ajándékötlet a hetvenes évek végéről: az egyik legelső grafikus programmal készült „festmények”, nyilván csak fekete-fehérben, hisz akkor más még nem nagyon létezett.

Forrás: BYTE 1978/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.