Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Annyi kritika illette a Defender of the Crownt az „interaktív mozifilm” leírással, hogy a kiadó Cinemaware végül teljes erőbedobással beleállt ebbe a koncepcióba.

Forrás: Amiga World 1987/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Évtizedekkel az Apple Watch és az Oculus Rift előtt is léteztek már hordható eszközök – bár ezek még házilagosan (pontosabban egyetemi laborban) gyártott kütyük voltak. A képen az MIT Wearable Computing Project hat úttörője látható 1996-ban. A magukat akkoriban borgnak hívó lelkes fiatal mérnökök ma egyetemi oktatók vagy nagynevű kutatók, és továbbra is a hordható, tényleg személyes számítástechnika hívei; balról jobbra Steve Mann, David Mizell, Thomas Caudell, Rob Gruhl, Dan Siewiorek és Thad Starner láthatók a fotón. Starner többek közt a Google Glass kifejlesztését is vezette, Mann pedig – aki amúgy a HDR technológia feltalálója is – ma egy koponyájába csavarozott kameraszemüveggel él.

Forrás: Wearcam. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy Agat-4 számítógép, mely természetesen a szovjet ipar egyik vörösen csillogó gyümölcse volt. A gépet az Apple II ihlette; sőt, ennél többről van szó, hisz ROM-jában rejtve ugyan, de megjelenik Steve Wozniak neve is; az eredeti kódból nem sikerült mindent kilúgozni... Ihletőjétől eltérően e gép azonban nem volt bővíthető, és azt nem is civil kézbe, hanem iskolákba szánták. 1985 és 1990 között több száz szovjet iskolában ezt a PC-t használták a tanárok a számítástechnika bemutatására.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A japán Dengeki PlayStation magazin 2020 januári száma.

A címlap a Sony PlayStation 25 éves fennállását ünnepli.

Forrás: Rekall. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A negatívum: ennek az illusztrációnak az égegyadta világon semmi értelme nincs; akkor sem, ha a lézerkrokodil amúgy remek ötlet.
A pozitívum: 2030-ban ismét keddel kezdődik az év, így abban az esztendőben minden további nélkül újra használhatod ezt a naptárat.

Forrás: 576 KByte 1990/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ha volt zenész, akiről sosem gondoltam volna, hogy valaha is Amigán szerkesztett zenét, az – Mozart mellett – B.B. King volt, a blues egyik legendás mestere...


Forrás: Amiga World 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Nintendo valamennyi alkalmazottja egy képen, 1949 első napjaiban. A cég az újévet ünneplendő vonult testületileg a Kiotóhoz közeli Fushimi Inari szentély-együtteshez, és a csapatot a hegy csúcsára vezető út legelején kapta le az ismeretlen fotós.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Búcsúztassuk az évtizedet egy olyan hirdetéssel, amelytől ordít, hogy nagyon régen készült.

Forrás: Official PlayStation Magazine (UK) #055. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Jól tudjuk: a PlayStation nem az első játékhardver volt a Sonynál – a cég például nyakig benne volt az MSX-számítógépek piacában, az évek során tíznél is több modellt adtak ki, mégpedig a Hit Bit brandnév alatt. Amikor 1986-ban bevezették a piacra az F500 modellt, a marketing szinte limit nélkül költhette a pénzt, és így egy igazi profit tudtak felkérni a reklámok megtervezésére: a Japánban a Blade Runner filmmel elképesztő ismertségre szert tett Syd Meadet. Mead nem csak a fenti, rengeteg magazinban megjelenő, két oldalon keresztülhúzódó image-képet alkotta meg, de egy teljes tévéreklámot is rendezett a Sonynak.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.