Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1985 karácsonya egy tokiói Yodobashi Camera boltban: hegyekben áll az SG-1000 és a Master System, de népnek csak a Famicom kell. Ebben az évben a Nintendo minden riválisát eltiporta és az otthoni játékpiac 95%-át hódította meg.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nagy-Britannia, illetve Japán legnépszerűbb játékai 1994 legelején – ami a nyomdai átfutási idők miatt 1993 karácsonyának adatait tartalmazza. Az egy Mega CD-t leszámítva mindenhol remek játékok uralják a toplistákat, és úgy általában igen kevés helyezett jelenlétébe lehet belekötni. Vegyük észre a különbséget a számítógépes és a konzolos árak között – sőt, érdemes arra is figyelni, hogy konzolon akkor még nem volt fix teljes ár: minden kiadó annyit kért a játékáért, amennyivel a pénzügyesek számításai szerint a legtöbb profitot lehetett termelni. A Capcom például tökéletesen tisztában volt vele, hogy a Street Fighter II-ért bármennyit kifizetnek az emberek...
Forrás: Edge #005. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Közhelyszerű, hogy tengernyi olyan szerepjáték akad a kilencvenes évekből, amelyek sosem jelentek meg Japánon kívül, és bizony ezek közé tartozik a Verne World is. A Yoshiyuki Takani káprázatos borítófestményével eladott játék kiemelkedik a Banpresto jobbára középszerű felhozatalából, így ebben az esetben bánhatjuk a Japán-exkluzivitást.
A játék 2028-ban játszódik, egy olyan vidámparkban, amely Jules Verne regényeire építkezik – egy földrengést követően itt kell megkeresni elveszett rokonainkat. Ebben a borítón is látható fura sereglet lesz segítségünkre, akik legtöbbje maga is Verne-mellékszereplő, csak kicsit átértelmezve. Remélem senki nem lesz ideges a spoiler miatt, de muszáj megemlítenem, hogy a végső ellenfél Dark Verne AI-verziója, mert hát mi más is lehetne?
Forrás: Play-Asia. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A legszomorúbb oldalpár az Electronics Boutique amerikai játékbolt-hálózat 1993-as karácsonyi katalógusában. Igaz, legalább a 3DO mellé adott játék címe találó volt...
Forrás: Electronics Boutique. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bármiféle kommentárt, illetve kontextust nélkülöző karikatúra egy 1977-es számítógépes újságból.
Forrás: Creative Computing 1977/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Kis bepillantás az amigás Ghouls ’n Ghosts létrejöttének kulisszái mögé. A brit sajtó hozsannázva ünnepelte e verziót, mondván az már-már arcade szintű grafikát használ; sőt, néhányan azt a kevéssé védhető állítást is megengedték maguknak, miszerint az átirat jobban néz ki, mint az eredeti.
Forrás: Zero #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Kow Yokoyama grafikus a játék megjelenését követően készített plasztikmodelljei az első Front Mission egységeiről és drámai helyzeteiről. Yokoyama a program lépegetőinek megtervezésében is részt vett, és a mechás témától egész karrierje során sem tudott megszabadulni; de amíg ilyen fantasztikus szobrokat készít, ki hibáztatná? (A részletek miatt érdemes belenagyítani a képekbe!)
Forrás: Front Mission: in Huffman. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1993-ban valahogy így szereztek tudomást a különféle játékok hibáit javító patch-ekről az emberek. Igaz, mivel az internet még a CGW-olvasók körében sem volt mindennapos, a legtöbben levélben, közvetlenül a kiadóktól kérték el ezeket a fájlokat.
Forrás: Computer Gaming World #105. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Commodore 64 első éveiben még nem volt jellemző a gépre az az eszelős programbőség, amelyhez a nyolcvanas évek második felében hozzászokhattunk. Ezért aztán a brit leányvállalat, a Commodore Business Machines UK volt kénytelen saját maga játékokat készíteni, mégpedig általában hardvermérnökeit munkába állítva.
Ennek köszönhetően az átlagos színvonal éktelenül gyenge volt: ez például egy hardcore lóverseny-fogadós játék volt, bármiféle segítség, vagy legalább élvezeti faktor nélkül. Peter O’Sullevan a BBC egyik kommentátora volt, és valószínűleg a fejlesztők tudta nélkül, az utolsó pillanatban vették meg nevének jogait. Nem csak azért mondom ezt, mert a borítót kivéve az úriember nem szerepel a játékban (és a borítóról is ordít, hogy utólag helyezték el rajta fotóját), de azért is, mert a címképernyőn még szimplán The Races a játék neve.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Amerikában MUSHA, Japánban pedig Musha Aleste: Fullmetal Fighter Ellinor névre hallgató shoot ’em up designdokumentumának néhány részlete. Mint a címlapról kiderül, a japán designerek eleinte a „Metalic Unsearchable Super Highbred Armor” kifejezést szánták a rövidítés mögé, aztán amikor egy angolul is tudó személy is a projekt közelébe került, ezt a sokat szintén nem jelentő, de legalább már tényleg jól hangzó „Metallic Uniframe Super Hybrid Armor” szóhalmazra cserélték. A rajzok mindenesetre csodálatosak, legyen szó az ellenfelek skicceiról, az átvezető képernyők vázlatairól, vagy az egyik főellenfél termének nagyszerű rajzáról.
Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella